Távol álljon tőlem, hogy csillagos-sávos nyelvvel dicsőítsem Amerikát, de a Wikipedia szerint 308,75 millió lakosnak és a gazdasági erőnek van néhány nagy előnye. Ha egy ekkora piacon csak minden tízezredik polgár dönt úgy, hogy megvesz egy autót (ami nálunk lakosságarányosan ezer kocsi volna), akkor azért az évi 31 ezer darabos szériáért már megmozdulnak az autógyárak és megvalósulhatnak egzotikus járgányok.
Range Rovernek látszik
Ilyen unikum számomra a Ford Flex, amely elsőre egy Range Rovernek látszó tárgy. Ennyire jellegzetes formát komoly autógyár nem szokott lenyúlni (talán a Mazdánál merítettek ihletet ilyen kiadósan az első Lotus Elanból a bukólámpás MX-5-hoz), mindenesetre a családi autó már 2005-ös tanulmányként is Range-utánérzés volt.
Az eredeti és a másolat | Range Rover Sport 5,0 HSE Lux |
Ford Flex 4×4 Titanium EcoBoost |
Hosszúság / önsúly | 4775 mm / 2489 kg | 5126 mm / 2170 kg |
Motorkonstrukció és hengerűrtartalom Teljesítmény Nyomaték |
Szívó V8 5000 ccm 375 LE/6500 508 Nm/3500 |
Duplaturbós V6 3496 ccm 355 LE/5700 474 Nm/3500 |
Gyorsulás (0-96 km/h) Végsebesség |
7,2s 209 km/h |
6,0s 197 km/h |
Átlagfogyasztás/CO2 emisszió | 16/22 mérföld/gallon (14,7/9,35 l/100 km) |
16/21 mérföld/gallon (14,7/11,2 l/100 km) |
Listaár | 65 195 dollár (12 900 000 Ft) |
40 465 dollár (8 005 000 Ft) |
Én jól variálható SUV-nak mondanám, de a 2008-tól kapható Flex a Ford szerint crossover, azaz kategóriák közötti autó és elvileg a Windstar utódja.
A Windstar egy ősrusnya egyterű volt, gyakorlatilag a sonkalábú Kucu néni négy keréken.
Hosszú, széles és nagyon kocka
170 centijével a szabadidő-autó nem egészen egy centiméterrel növi túl a Skoda Yetit, 5,13 méterével inkább hosszú és széles tepsi, mint hórihorgas szekrény, ami az egészséges üléshelyzeten és vezetés közben is átjön.
Mi a legeslegmenőbb Titanium modellt kaptuk meg a kínálatból, amelynek hűtőrácsa fekete, nem pedig krómfényes, utastere hét- helyett hatszemélyes és az üléseket középen szürke Alcantara (bőrszerű, kellemes és nemes műbőr) fedi, a széleken pedig szénfekete bőr.
A műanyagok normálisak, az amerikai autók fejlődése révén már rég nem olyan kirívóan ócskák belül, mint korábban.
Persze egy hasonló méretkategóriájú európai autóban szebbek a felületek, de az áruk is nagyon más.
Kicsit olcsó, de nem vészesen
Tehát nem a műanyagokkal van baj, ami üvöltően olcsó, az a fokozatkapcsoló. Csodás dolog, hogy sportautósan felhozták a kormányra, de miért egy cseklő-nyeklő műanyagdarabbal lehet ezt a hightech funkciót gyakorolni?
Erősen egyszerű a fokozatválasztó kar kijelzője is. Európai autókban általában megvilágítják a D-t vagy az S-t, ahová húztuk a kart, itt viszont egy halványpiros vonal vándorol hátrább, ahogy P-ből jön az R-N-D és a kézi kapcsolást jelző M.
Range Rover harmadáron
A Flexet vezetni egész más, mint a főúri Range Rovert. Ha már mindenképp a nemes brit sarjak között keresgélünk, akkor kicsit talán a Range Rover Sportra hasonlít, amelyet az agyafúrt britek majdnem a nagy Range árszintjén árulnak, de a kevésbé elérhetetlen Land Rover Discovery III technikájával.
Ebből is látszik, mennyire értékes a Range Rover nimbusza és formavilága. A nép meg naná hogy örül, ha kicsit olcsóbban beülhet egy majdnem ugyanolyanba, vagy harmadáron legalább valami hasonlóba.
Időnként egy dédelgetett vágy megvalósulása csalódás az egyre szebbre színezett reményhez képest, de a Flex nemcsak Kelet-Közép-Európából, a monitoron át nézve izgalmas. Meglepően autószerűen viselkedett, aki imbolygott már faltól-falig amerikai nagyautóban, az tudja ezt értékelni.
Iiiigeen, ez az! Két turbót a V6-ra!
Télen Michiganben, a Kanadai határ mentén csak az ostobák remélnek barátságos időt, a tető üvegbetétjein játszó napfény helyett be kellett érni a vízszintesen elzúgó hótüskékkel. Itt végképp hasznos volt a turbómotoros verzión széria, a szívó V6-hoz feláras összkerékhajtás.
A dearborni tesztpályán 70 volt a limit, amit még mérföldben sem könnyű betartani, főleg, ha jobbról az irtózatos F-150 Raptor SVT közben vagy 180-nal (ez már km/óra) átvág a havon a döntött kanyar felső sávjában.
Durván gyors masztodon
Mivel a próbapálya elbírta a tempót, lemaradtam a többiektől és jött a pedal to the metal, vagy legalább to the szőnyeg. A turbós Flex brutálisan felrántotta a tempót. A Car and Driver című klasszikus autós lap mérése szerint hat másodperc elég neki 60 mérföldig, azaz 96 km/óráig.
Tényleg kell a 4×4 az új fejlesztésű motorhoz, mert a feltöltött V6, az F-150 pickup után, ezt a hasonlóan durva méretű acélhasábot is megvadította.
110 mérföldig, ami nem egészen 180 km/óra, tiportam a gázt és a luxusbusz megmutatta, milyen őserő szabadul fel a hengerekben elégetett benzinből. 110 mérföldnél győzött a jólneveltség és megnéztem, milyen cruising közben, családi üzemmódban és sosem sietve.
Amerika a dragsterek hazája, itt a vezetés élmény úgyis kimerül a gyorsulásban, amire nem egy hat-hétszemélyes, bő ötméteres és 2,2 tonnás autó fog rácáfolni. A Flex szép nyugodtan futott egyenesen és a lengéscsillapítóit nem marshmallow cukorkákkal tömték ki.
Amerikai a kényelem és a fogyasztás
Halk a motor, jó a zajszigetelés, minden elektromos és hangvezérelt, közben a gyerekek kiszolgálhatják magukat a hűtőből és leghátul velünk jön a gumicsónaktól a kismotorokig minden, amit a családból valaki képtelen otthon hagyni.
Nagyon kéne egy Flex, szokás szerint csak a tankolás fájna. Nem az baj, hogy hajszolva simán bekap 20 litert, de még városon kívül, ha hátul benn a család, akkor sem éri be levesebbel 11-13 liternél. Amerikában mások a dimenziók.