Európában, európaiaknak gyártott kompakt szabadidő-autóval bővíti kínálatát a Ford. Alapként a 2006-ban bemutatott Ford iosis X koncepcióautó szolgált, ami alaposan átszabva és új névvel veti elénk magát.
A Ford saját bevallása szerint sem akart igazi terepjárót faragni a Kugából, de miért is tennének ilyet, amikor az összkerékhajtású szabadidő-autót vásárlók nagy többsége sosem merészkedik le autójával az aszfaltról, ha mégis megteszi, akkor is legfeljebb a poros földutakon rója a kilométereket.
Így inkább a látszatra terelődött a hangsúly, bár a lemezek alatt vannak valóban hasznos részletek is. A kerékjáratokban ott virítanak az ebben a kategóriában szinte kötelező gyakorlatnak számító műanyagbetétek, elöl pedig a merészen haspajzsnak kikiáltott díszítőelem trónol.
Részletek
Vicces volt, amikor a prezentáció alkalmával a kocsi formájáért felelős Chris Bird pár lépésben szemléltette, hogyan jutottak el a kockaforma, terepjárásra ideális – többen találgatták Freelander vagy Pajero – , de nem éppen egyedi alaktól, a Kuga végső megjelenéséig.
Eközben végigmutogatta a kocsi apró részleteit is, amelyek valóban szépre, érdekesre sikerültek. Nagy kár, hogy a műalkotásként is eladható fényszóró, hátsó lámpa, és egyéb kisebb-nagyobb részlet messziről már nem annyira vadító. Az autót elnézve, bár tetszik, nem tör rám az „Ide nekem azonnal” érzés.
Ehhez már bele kell ülni és elindulni. A motor indítása után hamar kiderül, a mérnökök mindent elkövettek, hogy semmiféle zaj, vibráció ne rágja át magát a karosszérián. Menet közben szinte tökéletes nyugalom honol az utastérben, legfeljebb a szögletes tükrök felé fülelve hallhatunk némi szélzajt gyorsabb tempónál.
Ez a nyugalom azonban csak addig tart, amíg a sofőr fel nem fedezi magának a futóművet. Aztán nagy eséllyel megőrül és élvezettel lát neki a kanyaroknak. A kissé magas üléspozícióval hamar megbarátkozunk, egyedül talán a pedálok vannak furcsa szögben, de ez is megszokható.
Látszik, hogy a tervezésnél elsősorban az aszfaltos menetre koncentráltak. Ez pedig remekül sikerült nekik, az pedig csak hab a tortán, hogy a zordabb földutakon sincs miért szégyenkeznie a Kugának. Az intelligens, állandó összkerékhajtás szükség esetén akár fele-fele arányban is képes megosztani a motorból jövő erőt az első és hátsó tengelyek között.
Valahol itt lennie kell még egy oldalnak. Ön megtalálja?
Lehet egy ajtóval több?
Kíváncsiak lennénk, meddig ütlegelték a szerencsétlen mérnököket egy ezeroldalas keménykötésű marketingkönyvvel, amíg kínjukban kitalálták a két darabban nyitható hátsó ajtót.
No nem olyat, ami már nem megy ritkaságszámba, hogy első körben nyílik az üveg, utána a teljes ajtó és nem is olyat, ahol felfelé és lefelé is nyitható egy-egy darab. A Ford egy kicsit tovább ment, ők egymásba építették a kettőt. Nem szeretnénk tudni, ez a megoldás mennyivel kerül többe, mint a már megszokottak, mindenesetre látványos és egyedi.
Bakik
Az utastérben szétnézve néhány apróbb hibát szúrhat ki a kukacoskodó. Ilyen például a szűkre szabott ajtózseb, amibe már a félliteres palackot is macerás bepasszírozni, nem tetszett a napi kilométer-számláló bonyolult, többlépcsős nullázása sem, és a kartámasz elé telepített 12 voltos csatlakozó, amibe ha beledugunk valamit, könnyen megeshet, hogy a könyöktámaszt már nem tudjuk rendeltetésszerűen használni.
Félstart
Félmegoldás a startgomb is, amely itt nem több egy mezei önindítógombnál. A fordosok előadása után az egyik újságíró rá is kérdezett, hogy ugyan miért nem tudták ezt rendesen megcsinálni, úgy mint például a Volvónál, a BMW-nél és még sorolhatnánk a márkákat, ahol csak egy pillanatra kell megnyomni az indítógombot, majd az autó a saját rituáléját végigzongorázva életre kelti a motort. Ehelyett a Kugában mindössze az indítómotort berregtethetjük a vészvillogó alá száműzött, a környezetébe észrevétlenül beleolvadó készséggel. Kár.
Jutalomfalat
Az apróbb hiányosságok mellett néhány finomságot is kapunk. Ilyen a tudományos üzemanyagtöltő nyílás, ahol nem kell semmit tekergetni, így csak akkor lehetünk gázolajszagúak, ha direkt magunkra locsoljuk az üzemanyagot. Van a megoldásnak még egy nagy előnye, tudniillik így lehetetlen rossz üzemanyagot tankolni, ami aztán igazán drága mulatság.
Az elektromos biszbaszok szerelmesei, vagy azok, akik kénytelenek laptoppal menni mindenhová, nagyon fogják szeretni a kocsiban található, szabványos 230 V-os konnektort. Erről ugyan az otthoni porszívó nem működik, de legfeljebb 150 W-os fogyasztókat bátran használhatunk a segítségével az autóban. Újdonság a műszerfalban lévő SD-kártyafoglalat is, amin keresztül zenével, vagy térképpel tömhetjük degeszre az autó memóriáját.
De mitől megy?
Egyelőre mindössze egyféle, kétliteres, 136 lóerős Duratorq dízelmotorral gyártják a Kugát, amihez hatfokozatú manuális váltót társítanak, de a hírek szerint még 2008-ban megérkezik az öthengeres, 2,5 literes 200 lóerős benzines változat, akár automatikus váltóval is.
Kérdés, hogy kinek kell majd, a jó kis dízel helyett. Itthon a kereskedésekben már rendelhető a Kuga, kétféle, Trend és Titanium felszereltséggel kapható 7,5 millió forinttól és a Ford még idén szeretne belőle 300 darabot értékesíteni.
