Tűsarkúban nem könnyű
Minden azzal kezdődött, hogy a körúton az első gázadagnál leesett a fejemről a napszemüveg. Ez a kocsi eszméletlen! Úgy megy, hogy… mintazálat! A gázpedálnál ugyan egy kicsit megijedtem.
Lány létemre én inkább a lábujjaimmal nyomom a pedálokat, ez a pedál viszont a számomra megszokottal ellentétben alulról jön, nem felülről lóg. (Mi, nemlányok ezt úgy mondjuk: áll. Alulról jönni inkább népi kezdeményezések szoktak. A szerk.) Így végre teletalppal is vezethettem, bár ezzel együtt a magassarkú használata nem ajánlott. Nos, meg kell alkudnunk, csajok?
Amit viszont cserébe kapsz, mindenért kárpótol. Az automata váltónak köszönhetően nem kell aggódni a fogyasztáson, a pasid sem pampog, hogy 60-nál már ötösben vagy, viszont még mindig le tudod gyorsulni a gyűrött tarkójú menőket a pirosnál. (Khm, azok a pasik inkább azért szólnak, mert már Bivalybasznádot is elhagytátok és még mindig négyesben van a váltó. A szerk.)
Az autópályán szinte szárnyal, pedig csak egy kétezres, dízel motort rejt. És természetesen az a 177 lóerő sem egy elhanyagolható többletinformáció. (Különös tekintettel arra, hogy van az 184 is. De Sári nem mond hülyeséget: ennek az új dízel kupénak pont ez a pár több lóerő az egyik apropója, az elődben tényleg 177 lovas volt a kétliteres dízel. A szerk.)
Csak úgy suhan a parkolóban!
Rengeteget gondolkodtam azon, hogy a sok pompás tulajdonság mellé mi lesz az, amit negatívumként fel fogok tüntetni a cikkben. És tadaaam! Megtaláltam! Nehéz munka volt, de igenis van rossz konstrukció is ebben az autóban. Ez pedig a bajuszkapcsolók elhelyezkedése. Egyszerűen nem látszódnak vezetés közben.
Adatlap
Lányteszt: BMW 320d Coupe
| Motor | 1995 cm3, Dízel, S4 |
| Teljesítmény | 184 LE |
| Nyomaték | 380 NM |
| Gyorsulás (0-100 km/h) | 7,5 sec |
| Végsebesség | 237 km/h |
| Fogyasztás (vegyes) | 4,7 l / 100 km |
Megelőzvén a magasságommal összefüggő gonosz spekulációkat, több különböző méretű embert is beültettem a vezetőüléshez, 160 centi és két méter között, de senki sem látta a felső karokat semmilyen, vezetésre alkalmas üléspozícióban. (Kedves BMW, kérem, ezt a problémát orvosolni szíveskedjenek!)
És igen, tudom, hogy az ember lányának tudnia kellene, hogy a jobb felső az ablakot törli, a bal meg indexel, de akkor is. Legalább egy kicsit kilátszódhatnának. (Hát nem tudom, mi, a szerkesztőség hímnemű állományának tagjai még sosem akartunk még látni egy indexkart, de meghajlunk a szebbik nem igényei előtt. A szerk.)
Beépített komornyik a coupéban
Nos, a következő nagy problémám az autó coupé mivoltával volt, illetve lett volna. Hiszen a méreten felüli ajtóból (a kétajtós, de két üléssoros autók ajtajai esztétikai és kényelmi okokból hosszabbak a négyajtósokénál – a szerk.) adódó problémákat a BMW mind orvosolni tudta.
Ez azt jelenti, ha a tecsó parkolóban rád áll valaki, csak nyomsz egy gombot, ő lehúzza neked az ablakot és máris könnyedén bepréselheted magad az autóba. Amint ezzel kész vagy, beindítod az autót, a beépített komornyik a feneked alá állítja az ülést, majd a kezedbe adja az amúgy csak tornamutatványokkal elérhető biztonsági övet. (Mint a 126-os kupé Merci Kernnek a Hamis a babában (katt ide, 1:03-nál jön a jelenet) – a szerk.)
Már tényleg csak hab a tortán, hogy a hátsó ülésen is kényelmes az utazás akár hosszútávon is, és azzal sem kell bajlódni, hogy az első ülést visszatuszkold a helyére. Ezt egy kis gomb és egy diszkrét motor megoldja helyetted.
Mi bajom a kupéval?
Mérhetetlenül utálom a két-három ajtós autókat. Az első és legfontosabb probléma, hogy a hátsó ülésen helyet foglalók nem férnek el, sőt, ha gikszer van, még bent is égnek. De nem kell ilyen nagy problémákat a falra festeni, elég az, ha az ember 20 évvel ezelőtt egy Zsiguli méreteire építette a garázsát, mivel sohasem gondolta volna, hogy annál jobb autója lesz. Egy ilyen garázsba viszont például egy Renault Megane CC éppen be tud állni, de az imént említett ember lánya már csak úgy tud kiszállni az autóból, hogy minimum a dereka, de inkább a térde is rendellenes pózba kényszerül.
A nagy melegben az is jól jön, hogy a kulcson lévő gombokkal az indulás előtt szellőztethetsz is, így kicsit átjárja a levegő az autót, mielőtt odasül a combod a forrónadrágban a bőrre.
Felkészült a nőkre. És a férfiakra is!
Előzetesen leszögezném, tükörből tolatok, soha nem is tettem másként. Dr 320 viszont ennek ellenére mindenben segít. Hátramenetbe kapcsolva automatikusan lejjebb állítja a tükröket, bekapcsolja a parkoló radart elöl és hátul is, így bárki, tényleg bárki bárhova be tud parkolni és bárhonnan ki tud állni. Még a lányok is. Sőt, a fiúk is. Szóval, nincs több kifogás, srácok;)
És ha már a lányoknál tartunk, engedjetek meg egy kis személyes picsogást. A BMW végre felismerte, hogy a napellenzőbe épített tükör körüli megvilágítás éppen semmit sem ér. Így itt a lámpa a mennyezetbe került, tehát pont a szemhéjat világítja meg, tehát, sminkeléshez ideális!
Kellemes élmény a vezetés
A kormány botrányosan könnyű, két ujjal is lehet tekergetni. Tényleg, kipróbáltam. A bajuszkapcsolók problémáján túllépve megdöbbenve tapasztaltam, hogy a világítást oldalt, egy régi gáztűzhelyre, vagy egyenesen egy Trabira emlékeztető tekergetős egységgel kell felkapcsolni. Tényleg azt vártam, hogy a másik oldalon, ezek után, a szívatóval kell babrálni. (A szerző bizonyára a francia és japán bajuszvég-tekergető iskola híve. A német autóipar azóta így oldja meg a világítást, amióta húzókapcsoló helyett áttértek a forgóra úgy 1980-ban. A szerk.)
A fogyasztás pompás, átlagosan 100 kilométeren 7,4 liter gázolaj fogyott el, 130-nál pedig hihetetlen, négy és fél literes fogyasztást tapasztaltam a számítógép szerint. Egy tank üzemanyag közel 900 kilométerre volt elég.
A mániám a fogyasztásmérő, amivel itt sem voltam igazán elégedett, mivel a kilométerórához és a fordulatszámmérőhöz hasonló skálán futott egy hasonló pöcköcske. Így vagy az utat, vagy annak a folyamatos mozgását figyeltem. (A szerző ismét régi hagyományt kritizál, az E30-as széria, 1982 óta ilyen ez a műszer a Hármas BMW-kben. A szerk.)
Az autó úttartása viszont szinte tökéletes, és itt a természetes, emberi felhasználásra gondolok. A Balaton felvidéki dombokat kiválóan tűrte, ahogyan az autópályán mozgolódó hirtelen haragú nyaralni indulók meggondolatlan manővereit is.
A tempomat könnyen kezelhető, bár néha összekevertem a reflektor kapcsolójával. Így néhányan joggal gondolhattak vörös, agresszív béemvés macának az M5-ösön. Hiszen, míg én azt gondoltam, hogy az alsó kart pöcögtetve a sebességet növelem, addig őrült módon levillogtam mindenkit a belső sávban.
BMW E92 gyári videó
Beléd estem, iDrive!
Be kell vallanom, egész héten úgy vezettem, hogy a jobb kezem egy kerek gombra volt tapadva. Ez pedig (a legjobb dolog a BMW-ben) az iDrive. (Ilyet szerintem még nem közölt autós magazin az iDrive kitalálása óta. A BMW állhatatos ragaszkodása és a tekerentyű folyamatos fejlesztése meghozta gyümölcsét. A szerk.)
Mindent, de tényleg mindent megtudhatsz, ha ezt a kis gombot tekergeted. Természetesen a műszerfalon is látható a legtöbb, vezetés közben fontossá válható információ, de az igazi titkokat mégis csak az iDrive tudja. A belső memóriára egy rakat zene felmásolható, a telefonod címtárát pillanatok alatt behúzza.
Emlékszik az összes címre, ahova a navijával elvezetett, így bárhonnan hazatalál. Sőt, a fiúk a Vehicle information menüpontban olyanokat is nézegethetnek, amikről nekem természetesen fogalmam sincs, de az ott látható röntgenfotó az autóról kifejezetten tetszett!
Pohártartó és rekeszek – majdnem tökéletes!
A második nap reménykedni kezdtem, hogy mégis van egy bődületes bénaság ebben az autóban, az pedig a pohártartó égető hiánya. Természetesen a béna kettőnk közül nem az autó volt, csak én. A szétdizájnolt tartó egy apró nyomásra előcsúszik a kesztyűtartó tetejéből. (A szerző ellenben okkal panaszkodhatna egy olcsó, nem kupé Hármasra, abban tényleg nem szériatartozék a pohártartó. Szégyen. A szerk.)
A tárolórekeszeket nem vitték túlzásba, így a telefonom most is a hamutartóba kényszerült, de ez nem is az a pakolós, bevásárlós autó. Olyannyira, hogy a csomagtartó mélysége minden képzeletet felülmúl, sajnos az ajtó igen alacsony, így kettőnél több bőrönd behelyezése már magasabb szintű logisztikai megoldást igényel. Amire volt is szükség a teszten:
Itt a Tetrisre gondolok éppen
Kisleány koromban (értsd: tavaly!) minden menő csaj olyan pasival járt, akinek minimum BMW-je volt. Az már persze az én szerencsém, hogy – ha jól emlékszem – akkoriban pont nem volt olyan pasim, akinek legalább egy Suzukija lett volna… De most már értem, miért volt ez az őrületes nagy hiszti! Igaz, az autópálya nem nyílt ketté, mint Mózesnek a Vörös-tenger érkezésemkor, de még engem is megbámultak a miniszoknyás, varrott hajú cicák a BMW-ben! Szóval, ha éppen valakinek akad kb. 14 milliója egy ilyen szépségre, vegye bátran, én imádtam!
