Teszt: Ford Mondeo 2.2 TDCi Ghia

---

[bekkep]Néha az az érzésünk, hogy a Ford Mondeo II prototípust még a 90-es évek végén megmerítették az örök fiatalság vizében és nem is engedték felbukkanni, amíg minden ízében át nem járta az öregedést gátló oldat.

Az alfa hidroxi gyümölcssavak, bifidus essensis molekulák és nanoszómák serege a Mondeónál is elérte a mélyrevitalizáló hatást. Némi double lifting, hozzá kis volume shocking szempilladúsítás és a típus 5 évvel a bemutatást követően is színvonalas vetélytárs a középkategóriában.

[bekkep]Az átdolgozással együtt a Mondeo érzésre ugyanolyan, mint eddig. Ha becsukott szemmel beültetnének egy azonos felszereltségű modellfrissítés előtti és utáni modellbe, meg nem mondanám, hogy melyik-melyik. Kívülről a Mondeo a második facelift óta tényleg csinosabb valamivel a sok króm, az új hátsó lámpa és a méhsejtmintás hűtőrács miatt, de tulajdonságai egy átlagautós számára nem változtak.

Belül hiányoznak a fedélnyitogatás nélkül, könnyen hozzáférhető rakodóhelyek a váltó körül. Ennek orvoslására alkalmat adott volna az átdolgozás, mégse történt semmi. A jobb oldali kesztyűtartó és a kartámasz alatti tér ezt nem pótolja.

[bekkep]Ebben a kategóriában nem lepődünk meg a tágasságon, de a Mondeóban tényleg sok a hely. A +130 kilós birkózó mögé valószínűleg beférne a súlyemelő válogatott hasonlóan megtermett erőembere.

Ezúttal ismét a 2,2 literes turbódízellel járt nálunk a Mondeo. A motor letaglózó nyomatékát korábban már megdicsértük a kombiban. Az erőnlét a régi, a gőzhenger továbbra is boldogítja száguldozós énünket, és ami fontosabb, a gyors előzésekkel a család biztonságát szolgálja.

A teljes töltőnyomással brutálisba átcsúszó motorerő ellentéte a finoman kapcsolható váltó. Míg a váltókar könnyedén siklik egyik fokozatból a másikba, nem is gondolnánk, milyen masszív szerkezet az egész, hogy elbírjon a motor 400 Nm-re felszökő nyomatékával.

---

[bekkep]Csúfos lefullaszthatósága ellenére is remek a 2.2-es dízelmotor, mert fogyasztása kisautós szinten mozog.

Országúton és autópályán, a fogyasztásra ügyelve, de lendületesen autózva a motor csak 5,8 litert fogyasztott. Városban enyém a világ üzemmódban jó 9 litert konvertáltunk gyorsulásba és kipufogógázba. Normális városi használattal 8,4 liter elég lehet.

Annyira hosszú a hatodik fokozat, hogy autópályán nem sokat érezni a sebességből. A fordulatszám 160-180-nál sem megy 3000 fölé, a 2.2 TDCi modell hajszolt menedzserek cégautójaként jól megállja a helyét.

[bekkep]A zajkomforton kívül az ülések kényelme is könnyen hozza az ebben a kategóriában elvárhatót. Az első ülések nemcsak fűthetők, hanem szellőztethetők is. Előbbi a tesztelt Ghia modellben szériában jár, utóbbi felára 120 000 forint.

Formában van a futómű, még a Pusztaszeri út gyalázatosan felgyűrt aszfaltján is csak az autó szenved, az utasok nem. A futómű kényelmességének az ember többször veszi hasznát, mint az agilitásnak, de a Mondeo utóbbiban is jó.

Még mindig jó móka az érzésre könnyű, ténylegesen súlyos autóval húzósabbra venni az iramot kanyargós országúton. A kormányzás pontos, az autó jól irányítható és rezzenéstelenül fut egyenesen.

[bekkep]Mint majdnem minden kocsinak, a Mondeónak is jól áll az előkelő felszereltség. A Ghia többek között CD-váltós komoly rádióval, kilépő világítással és fűthető szélvédővel tud többet a 2.2 TDCi motor esetében 330 000 forinttal olcsóbb Trend felszereltségnél. A menetstabilizáló feláras tételként csúnya húzás ezen a szinten.

6 890 000 forintba kerül a 155 lóerős dízel Mondeo Ghia négyajtós limuzinként. A 7 millió alatti ár a gazdag felszereltséggel, ebben a méret és teljesítménykategóriában alacsonyabb a konkurensekért elkért összegnél.

---