Odafelé négy órát ültünk a müncheni reptéren a palermói chartergépre várva. Közben a csupa üveg és acél terminál külső udvarán épp olyan A6-osok gyakorlatoztak, amiket vezetni mentünk; ha kaptunk volna egy órát és ideadták volna az egyik kocsit a müncheni tesztflottából, már jöhettem is volna vissza. De nekünk még pár óra röpdösés, egy éjszakai sztrádás száguldás, egy defekt miatt elmaradó vidéki tesztvezetés, majd egy újabb sztrádás visszaszáguldás és még egy fél nap röpdösés kellett ahhoz, hogy most leírhassam: az új A6-os érkezése az égegyadta világon semmiféle meglepetést nem jelent senkinek.
Rövidebb, de morcosabb
Egy szicíliai resort-hotelt szemelt ki az Audi az új felső-középkategóriás limuzin bemutatójára
Úgy látszik, az autók lassan elérik növekedésük fizikai korlátait, mint annak idején a dinoszauruszok. Az Audi A6 negyedik generációja rövidebb, mint elődje, ha csak hét milliméterrel is.
Amit veszít méretben, pótolja fellépésben. Hirtelen lecsapott orr, páratlanul gonosz, hideg tüzű szemek, mindez körülvéve egy magasan húzott, széles övvonal-korláttal: az A6-ról üvölt, hogy drága, német luxusszedán.
A hatás kiteljesítéséhez már csak annyit kell tennie a megrendelőnek, hogy ügyesen választ színt, jó hideget (pár jellemző név a kínálatból: JégEzüst, KvarcSzürke, HoldfényKék, AviátorKék, FantomFekete). A színhez pedig még ügyesen kell párosítani jó kis technós, pengeszerű felnit a 16-tól 20 collig terjedő kínálatból.
Audi A6-osok mászkálnak billenő rámpára a müncheni reptéren
Belül pihepuha lágyság
Amilyen elutasító, fensőbbséges, arisztokratikus, mégis modern épület az A6 kifelé, olyan kellemes, lakályos, nyugodt barokk nappali befelé. Két tesztautót próbáltunk ki, az első egy háromliteres dízel Quattro volt, közel mindennel felszerelve, amivel csak lehet. Gyönyörű fabetétek, bézs bőr, az automata váltó komfortja, mindenre vigyázó elektronika, légrugó.
A másik egy szürke belsejű, szürke kárpitos kocsi volt, kétliteres dízellel, kézi váltóval, acélrugókkal, ha nem is fapadosan, de azért jóval szolidabban felszerelve. Csak egy dolog volt bennük közös. A hangulat.
Tömörség, orral, füllel, ujjal érezhető minőség, sőt, qualität. Az egész kocsiban összevissza egy konkrét hibát bírtam feljegyezni: az ülőlap furcsán rövid, kihúzott combtámasszal olyan hosszú, amilyennek egy BMW-é betolttal.
Viszont minden, ami fontos kézre áll, minden egyértelmű, a vezetés technikájára egy pillanatig se kell figyelni. Csendes suhanás, a külvilág megnyugtatóan távol, a gondok-bajok kívül rekednek, az A6 világa a biztonságos anyaméh, ahova semmi veszély, mi több, semmi probléma nem juthat el.
Talán ezért szeretik ennyire a magyar politikusok.
Van benne hájtek, de nem attól jó autó
Egy német presztízsmárka sok területen lépéskényszerben van, amikor új modellt fejleszt. Ott van a másik kettő honfitárs, ugye, meg a japánok, akik ugyancsak nem ma kezdték az elektronikát. Nagy a stressz, nagy a nyomás – ezért aztán időnként előbukkannak fura dolgok.
Klasszikus Audi-belsős stílusjegyek, modern felfogásban
Az A6 beépített wifi-routere képes nyolc internetes eszköz egyidejű kezelésére. Minek? Négy ember, négy telefon, négy laptop – de ki vezet? És hol van akkora mobil sávszélesség, hogy kiszolgáljon egy közös fedélzeti World of Warcraft-hadjáratot – IP-alapú konferenciabeszélgetéssel az ellenségekkel?
Nagyszerű dolog a Google Map alapú navigáció, tényleg hasznos, hogy egy google-keresés találata alapján adhatom meg a célt. De az már kicsit mosolyogtató, hogy a láthatóan nem tegnap épült szicíliai golfpályán állva a műholdas fénykép körülöttünk olajligetet mutat.
Az MMI-nek (MultiMediaInterface) nevezett menürendszer túl bonyolult. Minden komolyabb beállítás két-három szinttel van mélyebben, mint várnám. A BMW I-Drive-ja sokkal logikusabb, de a Mercedes Comandja is egyértelműbb. Legalábbis nekem.
Érdekes okosságok az új A6-ban a teljesség igénye nélkül. Igazi autóipari újdonság nincs köztük…
A Google Map alapú navi látványos, de nem túl friss. Itt valójában már golfpálya van olajligetek helyett
– LED-fényszórók integrált ködlámpa funkcióval – a navigáció adataitól és a sebességtől függő világításkép – alumínium váz és karosszériaelemek a teljes tömeg 20%-ában – gyalogosfelismerő éjjellátó rendszer – sávtartó automatika aktív kormányzással – légrugó állítható karakterisztikával – sportdifferenciálmű – hétfokozatú kétkuplungos automata váltó bizonyos motorokhoz – fokozatmentes automata váltó más motorokhoz – önálló megállásra, elindulásra képes követőradar – automatikus lassítás, majd vészfékezés ráfutásos baleset előtt – elektronikus táblafelismerő rendszer – automata parkolórendszer – internetkapcsolat nyolc vezeték nélküli eszköznek
Az Audi remek érzékkel csapott le egy más gyártók által érthetetlen módon fel nem fedezett lehetőségre: a notebookokkal rég elterjedt touchpad, magyarul tapipad alkalmazására. Viszont ahelyett, hogy a tapipaddal kurzort irányíthatnánk a képernyőn (állítólag ez túlságosan elvonná a sofőr figyelmét), az érintőfelületet csak arra használhatjuk, hogy rádióállomást választunk vele, vagy pedig beírhatjuk rajta a navigáció célpontját. Jópofa, de szerintem tökéletesen haszontalan.
Adatlap
Audi A6 – 2011
| Motor | 2967 cm3, Dízel, V6 |
| Teljesítmény | 245 LE |
| Nyomaték | 580 NM |
| Gyorsulás (0-100 km/h) | 6,2 sec |
| Végsebesség | 250 km/h |
| Fogyasztás (vegyes) | 5,9 l / 100 km |
Ugyanakkor a meredek műszerfalon remekül kézreálló központi kijelzőt hiába böködöm, nem érintőképernyős. A fejlesztőmérnök, akivel beszélgettem, azt mondta, hogy az Audi nem hisz az érintőképernyőben, mert sok kocsiban túl messze van a kijelző a sofőrtől, kényelmetlen elnyúlkálni odáig.
De, mondom, az A6-ban nem, ott pont jó távolságban van! Az igaz, mondta a mérnök. És ennyiben maradtunk.
Még szerencse, hogy az A6 alapjaiban annyira eltalált kocsi, hogy még a nem igazán jól sikerült informatikai-elektronikai rendszerek érezhető kuszasága sem tudja elrontani. Az Audi nem diktálja, csak követi a trendet hi-tech terén, de sebaj, hiszen igazán nagyszerűen érzi az autóépítés alapjait.
A kétliteres dízel 170 lovas teljesítménye meg se kottyan a futóműnek, féknek
A rövid sztrádás menetek után sajnos nem tudok sok első kézből származó tapasztalatot átadni az A6-okról. Se a sportdifferenciálmű driftkészségét, se a nagy motor végsebességét, igazi erejét, de még a DSG kézzel kapcsolgatásának élményét sem tudtam kiautózni.
Maradt annyi, hogy a légrugós felfüggesztés és az új elektro-mechanikus kormánymű együtt eléggé elbizonytalanítja az egyenesfutást, aztán az emberre végképp a frászt hozza, amikor a sávtartó robotpilóta erőszakosan visszakormányoz a sáv széléről, ha elbambulunk. Máskülönben a 245 lóerős 3.0 TDI Quattro hétfokozatú kétkuplungos automata váltóval (magyarul DSG) egy igen jóféle luxuslimuzin. Fogyasztást nem tudok, de a lent olvasható hatliteres hivatalos adaton azért igen jót derültem.
| Audi A6 2011 – néhány változat főbb adatai | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 2.0 TDI (6 f. kézi) |
3.0 TDI Multitronic fok. mentes |
3.0 TDI Quattro S-Tronic aut. 7 fok. aut. |
2.8 FSI Quattro S-Tronic 7 fok. aut. |
3.0 TFSI Quattro S-Tronic 7 fok. aut. |
||||||
| Lökettérfogat | 1968 | 2967 | 2967 | 2773 | 2995 | |||||
| Hengerek/szelepek | 4/16 | V6/24 | V6/24 | V6/24 | V6/24 | |||||
| Telj. (kW[LE]) | 130[174] | 150[204] | 180[245] | 150[204] | 220[300] | |||||
| Max. nyom. (Nm) | 380 | 400 | 500 | 280 | 440 | |||||
| Menetteljesítmények, fogyasztás |
||||||||||
| Gyorsulás (s, 0-100 km/h) | 8,7 | 7,2 | 6,1 | 8,1 | 5,5 | |||||
| Végsebesség (km/h) | 228 | 240 | 250 | 240 | 250 | |||||
| Vegyes fogy. (l/100 km) | 4,9 | 5,2 | 6,0 | 8,0 | 8,2 | |||||
Mégis, isten bizony, nem ez kéne otthonra. A kétliteres dízel 177 lóerővel, hatfokozatú kézi váltóval, vasrugókkal annyira hozza az „egybe’van” érzést, ahogy se a BMW, se a Mercedes. Kár, hogy mikor épp elkezdtem volna élvezni a nagy testtől teljességgel váratlan könnyedséget egy hegyi út elején, le kellett állnunk egy defekt miatt.
Mire pedig a pótkerék helyén talált kis kompresszor a tömítőpalackon keresztül telefújta a gumit levegővel és fehér trutymóval, már csak annyi időnk maradt, hogy a legrövidebb úton visszamenjünk a reptérre.
Elvileg legfeljebb 80-nal, amint azt a leírás hatalmas betűkkel a lelkünkre kötötte. De szerencsére a defekt után már nem én vezettem, különben még mindig ott ülnénk a palermói reptéren. Visszafelé néha a 160-ba is belekarcolt a merész sofőr, összesen négy gyerekünk árvaságának viharfellegét fejünk fölé rángatva. Jelentem, megúsztuk, tehát a szükségjavított lyukas kerékre vonatkozó biztonsági előírás eléggé elővigyázatos.
Na jó, persze igazán ez sem kéne otthonra. Otthonra, ha már német presztízsmárka, hát mégis BMW kéne. Egyrészt kulturáltabb a dízelmotorja, másrészt a jó végén hajt. Bocs, Audi.
Szicília és A6-ok
Kár, hogy igazi áttörést nem hozott az A6. Se vízhajtású térenergia-motor, se hidegfúziós generátorok, de még egy nyomorult hibridrendszer se került bele. (Állítólag majd lesz, de hiszem, ha látom.)
Az A6 bemutatója után pont ugyanazzal az érzéssel jöttem haza, mint a nagyobb tesó, a nálunk hivatalból csak a legfelsőbb vezetőknek és persze a közepesnél némileg kisebb városok polgármestereinek járó A8, az igazi über-autó tavalyi tesztjéről.
OK, ezt tudja négy keréken hétköznapi használatra a világ iparának krémje, rendben van. De mikor jön már az igazi újdonság?
Egyre több irányból susogja a világ: elfogy az olaj, elönt az árvíz, itt a világvége. És akkor ennek a végét járó világnak az egyik legprofibb autógyártója tényleg arra hegyezi ki a 2011-es év első sajtóeseményét, hogy az új autója nyolc laptopot tud a netre kapcsolni egyszerre?
Most akkor ki nincs képben, a susogó hangok, vagy az autóipar?
