Golf VII TDI – Egy autó, ami jó

A népi bölcsesség szerint csak az nem hibázik, aki nem dolgozik. Nos, a Porsche Hungaria autóparkjában bizony dolgoznak eleget, így aztán nem vethető a szemükre, hogy összekevertek két tesztautót egy derűs januári napon. Egy másik autós lap megkapta a nekünk kiírt 1,6-os, tessék-lássék kistafírozott dízelt, engem pedig egy 140 lóerős, csilivili, üvegtetős, navis-hifis benzines csúcsmodell fogadott a Frangepán utcában.

Sebaj, kis kör ez az autós újságírós, mindenki ismer mindenkit. Elhoztam a közel tízmilliós autót (pont olyat, mint amilyet nemrég énekeltünk meg, csak ez kék volt), és letelefonáltuk Karner Miki kollégával, hogy másnap majd cserélünk és papírozunk. Addig megy mindenki a maga dolgára, én az ő Golfjával, ő az enyémmel.

37 fotó

Mire a XIII. kerületből a Budaörsi útra értem, már minden emlékem felfrissült arról, miért is imádtam én annyira ezt a turbós-benzines új Golfot Szardínián, a nemzetközi bemutatón.

Erős, már lehetetlenül alacsony fordulaton is nyomatékos, ami pici hang bejön a remekül szigetelt kabinba, még az is elég, hogy felpezsdítse a vért. Az elektronikus csodák jól működnek, a DSG-váltó pedig akár magától, akár a kormány mögötti fülek billegetésére olyan gyorsan pakolja a fokozatokat, hogy egy pillanatra sem szakad meg felváltáskor a gyorsulás.

Mivel a benzinóra nem állt a felső rovátka felett, csak pont rajta, 15-20 kilométer után begurultam egy kútra. (A kocsikat általában tele hozzuk el és tele visszük vissza, de időnként megesik, hogy a rendszert megumbuldálja egy élelmes újságíró vagy márkaimportőri dolgozó, és kijár annyit a tankból, hogy még épp telét mutasson. 3-4000 forint is lehet a következő sofőr kára, és mélyül a válság, szóval erre a gusztustalan kis trükkre mostanság eléggé figyelünk.) Nem ment bele két liter. Úgy látszik, pontosabb lett, annyit mutat, amennyi van benne. Másnap viszont, pont 100 kilométer után pont 8 litert tankoltam a kocsiba a csere előtt.

Nyolc liter nem sok normális, de azért élvezetes városi és országúti autózás után egy ilyen erős turbómotortól. De azért jó érzés volt, hogy a sávot automatikus kormányzással tartó, követőradaros, ujjközelítés-érzékelős érintőképernyős, BMW-k, Audik árkategóriájába átlógó csoda-Golfot olyan autóra cserélem, ami ha sokkal fapadosabb és kerregősebb is, de legalább kevesebbet fogyaszt.

Automata reflektor-kapcsolós xenon helyett halogén, LED-ek helyett a menetjelző lámpában és az utastérben is csak hagyományos izzók. hétgangos robotváltó helyett ötfokozatú kézi, nyolc hüvelykes képátlójú helyett csak ötcolos érintőképernyő, ami mögött nincs navigáció. A hátsó futómű nem az igényes, független multilink, csak egy sima csatolt hosszlengőkaros. A kormányon egy fia gomb nincs, még a tempomat is a bajuszkapcsoló végével kezelhető, nem a kormányküllő kényelmes kis konzoljával, mint a drágább Golfban. A váltókar mellett az egyetlen gomb a stop-start motorleállító rendszer kapcsolója – 11 kapcsolóval kevesebb van körülötte, mint a fullos Golfban. És ez a Golf még csak nem is a fapados, Trendline, hanem Comfortline kivitelű, de igazából semmi érdemleges extra nincs benne egy átlagos kompakt japánhoz vagy franciához képest. Sőt.

És, a fene egye meg, az első méterektől kezdve imádtam ezt a szürke egeret.

Ilyen az, amikor egy autó simán, egyszerűen, sallangmentesen, csak úgy, jó. Minden ott van, ahol lennie kell, a kormányzás jó, a futómű jó, a klíma jó, a hifi jó, még az érintőképernyő menüje is jó. Jó az ablaktörlő, jó a fényszóró, jók az ülések; a kárpit eléggé műszálas és olcsó, de jó. A műanyagok jók, a napellenzők jók, a pohártartók is jók. És jó a formája is. Semmi különös, csak egy Golf, de jó.

A motor is jó; bár az első új 1.6TDI-kre úgy emlékszem, hogy hangosak és nem túl dinamikusak voltak a tesztautókban, ebben a kocsiban már jó. Jó hozzá a váltó: hosszúak a fokozatok, de a nagy nyomaték miatt ez városban is jó, autópályán meg pláne. Vegyes használatban, télen öt és fél litert fogyasztott a kocsi, és ez jó. Jók a műszerek; egyszerűek, formásak, és hála az égnek a VW már rég belátta, hogy a kék megvilágítás nem az emberi szemnek való, tehát már a fényük is jó.

Hálás voltam minden icipici hibáért, amit a Golfban össze bírtam szedni az együtt töltött hét alatt. Tessék, itt van mind: a kulcson indításkor kényelmetlenül sokat kell fordítani, kifacsarodik a csukló. Nincs Bluetooth-kihangosító, pedig ez manapság minden gyári rádióban alap kellene, hogy legyen.

Az elektromos rögzítőfék az első kerékre hat, ami nem csak azért zavaró, mert a havas utakon nem lehet játszani a Golffal, hanem mert jeges, meredek lejtőn parkolva praktikusabb lenne, ha mind a négy kereket tartaná valami (az elsőket a váltón keresztül a motor, a hátsókat a kézifék). A hátsó ablakok nem ereszkednek le teljesen. És túl sokszor marad félig nyitva becsapás után valamelyik ajtó. Ennyi.

Persze oldalakon keresztül lehetne sorolni, hogy mi nincs az autóban, ami jó lenne, ha lenne, és van olyan konkurens, amiben van. Nincs benne hibridhajtás (egyelőre), mint az Aurisban. Nincs benne zseblámpaként kivehető csomagtér-világítás, mint a C4-ben. Nincs benne bankkártya-méretű kulcsnélküli kulcs, mint a Mégane-ban. Nincs benne playstationös, izgalmas műszerfal, mint a Civicben. Tulajdonképpen egyetlen játékos ötlet, apró újdonság sincs benne; az alapáron is járó érintőképernyő 2013-ban már igazán nem nevezhető annak. És hiányzott nekem bármilyen apró ötlet is az 500 kilométeres teszt alatt? Egy fenét. Volt egy jó autóm, se több, se kevesebb, és az pont elég volt.

Bizony, ez a kocsi még így, szerényen extrázva is elképesztően JÓ. Hétköznapi használatban, gyerekeket hurcolva, bevásárláskor, néha egy kicsit megkergetve, ha nem kell tartani se balesettől, se traffipaxtól, a kútnál öt litereket tankolva százra – mindig jó, csak úgy simán, egyszerűen jó, méghozzá nem csak úgy elmegy-szinten jó, hanem nagyon-nagyon jó. Könnyű és reszponzív, tehát jó vezetni, ha oda akarunk figyelni a vezetésre. De kényelmes és simulékony, akkor is jó, ha csak utazunk benne, és mondjuk barkochbázik a család. Jól lehet pakolni, ha ledöntjük az üléseket, jó benne ülni, akár elöl, akár hátul – minden tologatható, dönthető hátsó ülés nélkül, kis asztalka nélkül, tetőablak nélkül. Megkérdeztem feleséget, gyereket, hogy tetszett, milyen autó – mindenki azt mondta, hogy JÓ.

Hát mi kell ennél több? Különben mindegy, ha kell ennél több, aki akarja, nagyjából bármit megrendelhet egy Golfhoz, amit szeretne, csak bírja kifizetni. Persze sokan már ezt a kocsit se bírják kifizetni: ha jól számoltam ki a konfigurátorban, 6,6 millió a listaára.

Khm, az új Auris 136 lóerős hibridhajtással, japánosan gazdagon extrázva is pont 6,6 milllió forint. Egy Ford Focus Titanium 1,6-os dízellel, de 115 lóerővel és 270 Nm-rel 6,16 millió. Mindkettő kulcs nélküli nyitással-indítással felszerelt, nagyon komfortos autó.

6,6 millióból kétszázezer híján két dízel Dacia Lodgyt lehetne venni. És arra kérdésre könnyen tudok válaszolni, hogy jobb autó-e a Golf, mint a Lodgy: hát persze. De hogy kétszer jobb-e…?