Ford Edge: a barátságos behemót

Mi ez?	Tágas családi SUV, gazdag extralistával, kiváló minőségérzettel, prémium-felár nélkül
Mit tud?	Csendesen suhanni vagy ügyesen terepezni. Kézi váltóval még a vezetési élmény is remek
Mennyibe kerül?	13,1 millióról indul az árlista, egy jól felszerelt kocsi 14-15
Kinek szól?	Aki nem átall tízmillió felett költeni egy Fordra és aki szereti a feleslegesen nagy tér luxusát

A Ford Németországban mutatta be az Edge szabadidőautót. Az Amerikában már 2007 óta létező modell aktuális generációja azoknak nyújt új választási lehetőséget, akik nagy kocsit keresnek és igénylik a korszerű extrákat, de nem feltétlenül akarnak sok pénzt adni egy BMW vagy Audi emblémáért. Az Edge csak egyféle motorral, kizárólag összkerékhajtással rendelhető itthon, kézi vagy automata váltóval.

Forma

Sportos, friss, elegáns ez az autó, és van elég machóság benne, hogy még néhány sárfolttól se veszítse el karizmáját. Mint egy márkás trekking-bakancs: menő, látszik, hogy nem volt olcsó, de az is, hogy valóban alkalmas a kemény használatra. Széles és magas a kocsi, de csapott fara, éles vonalai és arányos, 19-es vagy 20-as kerekei miatt nem tűnik terepjárónak, munkagépnek, inkább egy nagyon kigyúrt kompakt ötajtóst lát bele az ember. Szemből is (határozottan keretezett hűtőmaszk, élesen tört vonalak, ellentétesen szűkített fényszórók és ködlámpák), hátulról is (öblös dupla kipufogóvég, keskeny lámpatestek szépen összekötve, elegáns krómfelirat) markáns, erőteljes, dinamikus az Edge, csak profilból lett túl tankszerű, túl pufók a nagyon magasra húzott övvonal, az aránytalan fém-üveg arány miatt. Az európai Ford-palettáról kicsit lelóg formailag. A kis EcoSport ugye néhány elemében emlékeztet rá, de az nagyon ronda szegény. A közepes Kuga már szép, de máshogy – még talán a Ranger az, amivel rokon lélek az Edge, de hát az meg egy gumicsizmás melós, nem egy ilyen aszfalton is jó kiállású divatfi. Nézegesse ki-ki kedvére, amíg el nem dönti, hogy tetszik-e neki, mint SUV, és tetszik-e neki, mint Ford – én még nem tudtam eldönteni egyiket sem.

Utastér

Az Edge kabinjában a meghatározó a minden irányban bőséges, pazarló térkínálat luxusa. A telefonom lecsúszott a váltó előtti nyúlüreg aljába, a félliteres flakonok eltűntek a pohártartóban középen, a könyöklő alatti barlangban a 18-200-as objektívvel együtt úgy elmerült a fényképezőgép, hogy még fölé fért volna egy másik. A hátsó ülésen magam mögött elterpeszkedve a fejem felett, a térdem előtt arasznyi hely volt még. A szélvédő alatt méternyi hosszban terül el a műanyagsivatag – szerencsére egy fedeles rekesszel azért ez a hatalmas terület sem teljesen kihasználatlan. A csomagtartó pedig 602 literes, 1847-re bővíthető. 4, 8 méter hosszú az autó, 2,85 méter a tengelytáv – érthető, honnan a sok hely. A műszerfal, a kormány a Mondeo után sok újdonságot nem mutat. A kis amerikás lapos plasztiksivársággal párosított érintőképernyős-sok gombos középkonzol és a TFT-műszeregység, a kormány a gombcsoportokkal nem szép, de a minőségérzet azért rendben van, ha végigtapogatjuk a dolgokat. Az alsóbb régiókban azért akad kemény műanyag gazdagon. Az ülések szélesek, komfortosak, de tartásuk nem sok van. Hátul a nagy padon nem lehet gond eligazgatni három gyerekülést sem. Ülésfűtés, szellőzőrostély, 12 és 230 voltos konnektor is került hátra – jól berendezett, lakályos utazóautó az Edge.

Technika

Az Edge új fejlesztésű modell, ahogy a fejlesztőmérnökök mutogatták nekünk a rendszereket a tesztvezetés szünetében, a legutolsó porcikájáig új, korszerű technikával készül. Ennek ellenére meglehetősen nehéz, 19 mázsa a kézi váltós verzió is, az automata még súlyosabb valamivel.

A nagy tömeget Amerikában a legkülönbözőbb benzinmotorokra is rábízzák, de a spórolós Óhazában ez nem megy. Csak kétliteres, öntöttvas blokkos, alumínium hengerfejes dízellel kapható, 180 vagy 210 lóerős változatban, 400 vagy 450 Nm forgatónyomatékkal. A hozzájuk kapcsolt váltó a műszaki adatlap szerint lehet hatfokozatú kézi vagy Powershift (dupla kuplungos automata), de a magyar konfigurátorban nem párosítható minden mindennel. Nálunk a gyengébb motor kötelezően kézi, az erős kötelezően automata váltóval társul. Szintén kötelező az automatikus működésű összkerékhajtás, az osztómű 50-50%-os nyomatékarányt tud előállítani az első és hátsó kerekek között. Igazi műszaki érdekesség a nem-prémium mezőnyben a változó áttételű elektromos kormány (feláras tétel). Ha ilyen van az Edge-ben, koppanástól koppanásig kis tempónál csak kettőt fordul a kormánykerék – pedig a 11,9 méteres fordulókör-átmérő ekkora testnél cseppet sem magas érték. Üresen 20,3, leterhelve 15,2 centi az Edge hasmagassága, ami szokatlanul jó érték egy SUV-től (mármint ha terepezni akarunk vele), a terepszögek viszont átlagosak (18,8, 22,4 és 17,1 fok elöl-hátul-középen, üresen).

Szolgáltatások

A Ford meglehetősen élen jár manapság a vezetéstámogató rendszerek alkalmazásában, ha van keret pipálgatni az extralistát, az Edge is tudhat mindent, ami elvárható egy ekkora új autótól. Aktív kormányzással tartja sávban a kocsit, önállóan fékez, ha ráfutnánk egy kocsira, az elénk lépő gyalogosokat is látja, tolatókamera, 12 hangszórós hifi, kulcs nélküli nyitás-indítás, követőradaros tempomat, minden van. Sőt. Az Edge-et egy-két szemfényvesztő trükkel már-már a prémium mezőnybe emelte a Ford. A motoros kormányállítás, az övlégzsák, az aktív akusztikus zajcsökkentő rendszer (!) egyáltalán nem szokványos a kommersz márkák autóinál. Külön öröm, hogy a sok rendszer mindegyike jól működik. Na jó, az övlégzsákot nem próbáltuk ki, arról valójában nem tudok nyilatkozni, de minden más rendszer simulékonyan, okosan, gyorsan szolgálta a kényelmünket, biztonságunkat a tesztúton. Egy dolog hiányozhatna: head-up display nincs a kocsihoz. Viszont a félig virtuális műszeregységen a kormány mögött elég jól sikerült megjeleníteni a másodlagos infókat, a rádió, navi fontosabb jelzéseit ahhoz, hogy ne is hiányozzon még egy harmadik kijelző a kocsira.

Vezetési élmény

Az egész autót belengi valami megfoghatatlan általános jóság használat közben. Nagy, biztonságos, kényelmes, a motor kellően erős, az utastér nagyon csendes, a futómű, a kormányzás precíz, de az autó egyáltalán nem ideges. Az ergonómia is jól sikerült (ez minden mai Fordról elmondható); még ha elsőre kuszának tűnik is a sok kis gombcsoport a kormányküllőkön, középkonzolon, vagy nehezen igazodik el a szem a nem igazán szép grafikájú érintőképernyő menüjének logikáján, pár perc használat elég ahhoz, hogy minden fontosabb funkcióval tisztába jöjjünk. Az erősebb motor az automata váltóval meglepetésemre sokkal gyengébbnek tűnt a kézi váltóval társított, papíron 30 lóerővel visszafogottabb kézi váltós kocsi mellett. A Powershift nevű dupla kuplungos, hatfokozatú szerkezet nehezen találja meg a megfelelő sebességet krízishelyzetben, a kapcsolások is olyan lassúak, mintha egy közepesen jó hagyományos automatát vezetnénk. A pontosan megvezetett, kellemesen nehéz járású kézi váltó ellenben nagy élményt ad. A kar is pont jó helyen van ahhoz, hogy a könyöklőre támasztott alkarral akár csuklóból elgangolgasson az ember. 180-nál 3000-et forog a motor vele, a végsebesség óra szerint 192 km/h volt, nagyon hosszú kifutással – sztrádán azért még egy korszerű dízel nyomatékával sem lehet elfedni a nagy homlokfelületet és a csaknem két tonnás saját tömeget. A számítógép mindkét autóban 9-9,3 literes étvágyról számolt be, ami egy ekkora autóban összkerékhajtással elfogadható (bár egy BMW vagy egy VW-csoportos, hasonló méretű kocsi kevesebbet szokott kérni vagy két literrel).

Egy rövid erdei szakaszon földúton is kipróbáltuk a kocsit. Kis tempónál a (feláras) változó áttételű kormánnyal élmény volt kerülgetni a fákat, bár a gyökereken pattogó autóban éreztük, hogy a futómű nem ide, hanem aszfaltra készült, elsősorban. Az automatikus 4×4-rendszer működését a műszeregységen lehet monitorozni, láthatjuk, mikor mekkora nyomaték jut melyik kerékre. Beleszólni nem tudunk, kézzel fixre zárni az osztóművet, a hátsó vagy első difit nem lehet. Városi forgalomban az autó méreteit meghazudtolóan jól manőverezhető, a meredek felületekkel határolt kasztni jól átlátható. A magas motorháztető és övvonal miatt viszont a közeli tárgyakat (kutyákat, kisgyerekeket) nehéz észrevenni, elinduláskor nem árt az óvatosság.

Ár, piaci pozíció

Hát nem, nem olcsó. Amerikában 29 ezer dollárról, nyolcmillió forintról indul az árlista (kétliteres, benzines, automatával), de nálunk 13,12 millió forint alatt nem adnak új Edge-et. EU-s vám (a kocsi Kanadában készül), ÁFA, miegyéb – ez van. A belépő szint a Titanium, 180 lóerős dízelmotorral, ennél valamivel drágább, 3,6 millió a Sport. A 210 lóerős dízel és automata váltó együtt rendelhető, ez bő 840 ezerrel dobja meg a kocsi árát.

A drága és jó, de tömeggyártótól érkező új nagy szabadidőautó elhelyezése nem egyszerű a hazai kínálatban. A Toyota RAV4, Honda CR-V, Mazda CX-5 ugye a Kugával  van párban, viszont az Edge nem kapható hét üléssel, mint az igazán nagy SUV-k. Belegondolva talán annak ajánlanám, hogy nézzen be egy Ford-szalonba is, mielőtt leadja a rendelését, aki egy Hyundai Santa Fé vagy Kia Sorentó megvásárlásán gondolkodik, de egy jól felszerelt példány a Volvo XC60-nak vagy akár egy VW Touaregnek is lehet alternatívája. Vagy ott a másik amerikai jövevény, a Fiat Freemont – bár az Edge-hez képest az nagyon öregecske már és soha volt ennyire prémium-hatású. Azt pedig már csak egészen félve merem kimondani, hogy az Edge-ben az is megfordult a fejemben, hogy tulajdonképpen egy négyhengeres X5-ös vagy GLE Merci, pláne egy RX Lexus se sokkal adhat többet a mindennapi használatban.

Ford Edge 210 lóval, automatával – és néhány szóba jöhető konkurense
Hyundai Santa Fé 2.2 CRDi 200 LE aut. Executive	13.849.000 Ft
Volvo XC60 Summum D4 190 LE aut. AWD	12.870.000 Ft
Fiat Freemont 2.0 MultiJet Cross 4×4 aut. 170 LE	10.715.000 Ft
Ford Edge Titanium 210 LE TDCi Poweshift (aut.)	13.965.000 Ft

A Ford Edge a menetpróba tapasztalatai alapján annak jó választás, aki 14-15 millióért keres hosszú utakon is komfortos kocsit, szereti a helypazarló, fetrengve utazó amerikás hangulatot, igényli az összkerékhajtást, nem esik kétségbe, ha új autójában a kétliteres dízelnek van pofája 9 liter körül fogyasztani, és megfelel neki a szűkös hajtáslánc-választék valamelyik tagja. Meg persze tetszik neki az Edge érdekes, az európai Fordokhoz képest szokatlan formája. Aki szeret vezetni, boldog lesz a kézi váltóval, aki inkább csak kényelemben utazna egy ilyen nagy, szép új kocsiban, örülni fog az automatának. Teljesítményben elég a 180 lóerős motorváltozat is, a 210 lovas motor tapasztalatom szerint a katalógusban tűnik csak sokkal erőteljesebbnek.

Mellette – Ellene
Tágas utastér Nagy csomagtér Korszerű extrák az árlistán Csendes kabin	Picit magas ár Picit szomjas motor Butácska automata váltó