Ezernyi autóba, könnyen menthető, népszerű típusba lehetne időt ölni, az Old School Tuning tagjai mégis egy ritka, kevésbé ismert gép, egy hosszú utat bejárt, komoly metamorfózison átesett IFA-Framo feltámasztásával töltik napjaikat.
Framo-történet dióhéjban
A XX. század első felének németországi teherfuvarozását a kétütemű (általában a DKW-tól származó) motorkerékpár-erőforrással hajtott kisáruszállítók végezték. Ezek egyike volt a szászországi Hainichben készített Framo. 1939-ben vezette be a cég pályafutásának legsikeresebb modelljét, a V501/1-es teherautót. A háború után már viszonylag hamar, 1949-ben újraindult a teherautó-gyártás a Framo-üzemben, ahol konyhai eszközöket, gyermekrollereket, kézikocsikat és rotációs kapákat készítettek a háború utáni években. 1949. július 1-jén az üzem neve IFA, azaz teljességében “IFA Vereinigung Volkseigener Fahrzeugwerke, Werk Framo Hainichen/SA” lett, a teherautót pedig akkortól fogva némileg megrövidített karosszériával, egyszerűen csak V501 néven forgalmazták. Az 1952-es Lipcsei Vásáron már az új erőforrással készülő, de még a V501-es sorozat külső jegyeit viselő V901/1-et mutatta be a gyár. Ennél a sorozatnál végre felváltotta a mechanikus féket a kor követelményeinek megfelelő hidraulikus rendszer. A 17 helyett immár 24 lóerős motorral a Framo végsebessége 60 km/h-ról a szédítő 70 km/h-s magasságokba kúszott, s új variánsként az addigi platós és furgon kivitelek mellett megjelent a busz, a mentő és a kombi is. A nyitott felépítményes változatoknál elölről hátra, míg a zárt szekrényeseknél a mai autók stílusában, előrefelé nyílt a vezetőfülke két ajtaja. 
Lájktenger nem jár érte, ez már nem a generációkban élő eleven emlék, ahhoz túl öreg, de pont ezért kell mélyen meghajolnunk a kezdeményezés előtt. Ez már valamilyen szinten a történelmi értékek megőrzése, főképp, mert tényleg utánajártak az egyedi munkagép sztorijának.
Rojszi kalandos élete
„Valamikor az 1950-es évek elején kezdte pályáját egy Fogyasztást Szövetkezetnél (AFESZ), ahonnan a 70-es évek elején selejtezték ki. mert tönkrement benne az eredeti kétütemű motor. Mivel akkoriban magánember nem nagyon vehetett teherautót, de még traktort sem, ezért nagy kincs volt így is. Egy apostagi ezermester belebarkácsolt egy MIA stabil motort, amivel újra életre kelhetett. Ilyen motorokat lehetett venni, mert a tanyákon áram híján MIA és MIS stabil motorokkal működtették a locsolószivattyúkat, terménydarálókat és egyéb eszközöket. Ezután aztán bő tíz évig egy Apostag melletti tanyán, Nagykúton használták, gyakorlatilag mindenre, főleg a betakarításkor hordták le vele a földekről a dinnyét, pritaminpaprikát, szüretkor a szőlőt. Szinte csak a tanya és a földek között járt, kizárólag földúton. 
Nagyon szerették, beceneve is volt: Rojszi. Ezt a nevet azért kapta, mert valamikor egy Rolls-Royce-poszter került az ülések fölé. A 80-as évek elején már lehetett kistraktort venni magánembernek is, és kb. ’82 körül egy új csehszlovák TZ4K váltotta Rojszit, amit eladtak Apostagra. Jellemző, hogy mennyire szerették, a gazdasszony megsiratta. amikor elkerült a háztól. Akkor még az eredeti jobb oldali ajtaja megvolt, a belseje is egészen egyben volt, de a motorháztető már az átalakításkor az ezermesternél maradt. Ezután párszor még látható volt az Apostag körüli földutakon, de aztán hosszú időre eltűnt. Több mint 30 év után egy fiatal férfi vett egy házat Apostagon, és az udvaron a garázs mögött, egy fészer alatt rátalált Rojszira. Nem nagyon tudott vele mit kezdeni, hiszen eléggé leharcolt állapotban volt, de érezte, hogy tiszteletre méltó ereklyére akadt, amit nem szabad veszni hagyni. 
Rojszi megvásárlása után nagy izgalommal kezdtünk az életre keltésének. Motorja nehezen, de átforgott, kuplungja kiemelt. váltóját sikerült megjavítani és már a kéziféke is működik. A legnagyobb öröm viszont az volt. amikor egy alapos motor szét- és összeszerelés, tisztítás, karbantartás és néhány alkatrészcsere után Rojszi ismét pöfögni kezdett, motorja életre kelt. Szinte hihetetlen, de ez a szerkezet így, ebben az állapotában is működik!
Rojszi halad…És természetesen megy a saját lábán is ez a kis veszedelem.. :) Közzétette: Old School Tuning – 2016. március 9.
Sok munka van még hátra, de szándékosan nem tisztítottuk le. hogy mindenki láthassa. hogy hogyan vészel át 30 év állást és mire képes még ez után is egy hatvanéves gép. Rojszi történetét nagyon köszönjük az egykori tulajdonos unokájának, aki felismerte gyermekkora eltűnt gépét és megosztotta velünk családi emlékeit.” – Old School Tuning
