Sokan kétkedve fogadták a hátsókerék-hajtású, klasszikus felépítésű Alfa Romeo 75-ös utódját, hiszen a 155-ös már keresztmotoros, elsőkerék-hajtású autó volt a FIAT Tipo és a Tempra padlólemezén. Ennek ellenére remek vezethetősége és örök formája továbbra is megnyerő volt, valamint a versenypályákon is sikeres lett az autó. Nem csak az olasz és a német túraautó bajnokságokban szerepelt remekül, de Gabriele Tarquini-vel a volán mögött a brit sorozatban is. A sikereken felbuzdulva az Alfa Romeo-nál úgy döntöttek, hogy elkészítik a 155 GTA Stradale, vagyis utcai változatát.
Váratlan helyről jött az ötlet, ugyanis az Abarth mérnökének fejéből pattant ki, Sergio Limone volt felelős például a Lancia 037-ért is szóval pontosan tudta, mi fán terem a jó sportkocsi. Az autóhoz egy Q4-es, vagyis összkerekes változatot vettek alapul. A Lancia Delta technikájával töltött négyajtósban 190 lovas, turbós négyhengeres motor található. 7 másodperces százas sprint és 225 km/órás végsebesség ma is tisztességesen hangzik.
Ehhez képest szélesebb sárvédőket, nagy hátsó szárnyat kapott a 155-ös, melynek motorját az N csoportos versenyautókéhoz igazították, a teljesítmény 400 lóerőre növekedett. A futóművét pedig a Deltáéhoz hasonlóra cserélték. Az utasteret sem hagyták érintetlenül, az olaszok fekete bőrrel húzták be a kagylóüléseket. Hogy miért nem jutott el az autó a sorozatgyártásig vagy legalább egy limitált szériáig? A Fiat Csoport vezetése az utolsó pillanatban mondott nemet a projektre. Az indoklás szerint hathengeres motorral lett volna igazi az autó, ami jóval drágább lett volna, ráadásul nem is fért volna bele.
Egyetlen 155 GTA Stradale készült és 1993-ban be is mutatkozott a Bolognai Autószalonon, a következő évben orvosi autóként szerepelt a ’94-es Monzai Nagydíjon, ahol Sid Watkins ült a fedélzetén. Ezt követően megjárt egy milánói műhelyt, aztán Németországban helyezték forgalomba. 1999-ben került vissza egy olasz gyűjteménybe az igazán pótolhatatlan Alfa Romeo.
Ha kíváncsi vagy rá mozgóképen is, akkor kattints ide!
