Nemrég arról beszélgettünk Varga Tibor autószerelővel, használt autókat megvizsgáló szakértőnkkel, hogy az emberek mennyire megnehezítik maguknak a használtautó-vásárlást, mintha nem volna így is épp elég nehéz. Ő abból él, hogy ért a használt autókhoz, mégis van francia kabriója (Renault Mégane CC) meg olasz dízele is (Alfa Romeo 159 1,9 8V), és mindkettőt szereti. A korábbi cikkben szereplő tanácsok mellé összeszedtünk még öt gyakori hibát, amivel kár megnehezíteni a megfelelő használt autó kiválasztását.
1. Hiba – Csak japán, csak dél-koreai!
100-120 éve autókat gyártó nemzetek komplett autóiparáról felelősen megmondani, hogy autóik jók vagy rosszak-e, nem lehet. Ennél egy nehezebb feladat van, megállapítani ugyanezekről a kocsikról, hogy milyenek használtan. Ez ugyanis az autó eredeti tulajdonságain, adottságain kívül a kocsi karbantartásán, a használat módján is múlik, ami nagyon tág határok között változik.
Minden márkának vannak jobban és rosszabbul sikerült autói, jobb és rosszabb korszakai. Nem a gyártó nemzet és nem is a márka dönt arról, hogy valaki jól járhat-e egy adott használt autóval. Minél fiatalabb és kevesebbet futott az autó, annál meghatározóbbak a típus adottságai és minél távolabb vagyunk a gyártás időpontjától, annál fontosabb a konkrét autó állapota, a szervizelésére, és nem a szögelésére költött összeg. Félmillió forint alatt egy jól karbantartott Citroën Xsara lehet jobb vétel egy leharcolt békalámpás Corollánál, amit csak hajtottak, visszaélve valóban kivételes adottságaival.
Tehát nincs olyan, hogy minden amerikai, angol, francia, német és olasz autó fos; ostobaság az FFF is (FIAT-ot, Fordot, franciát nem veszünk). Aki ilyen kategóriákban gondolkodik, ennyire primitív képzetekbe próbálja gyömöszölni a valóságot, attól inkább ne fogadjatok el tanácsot!
2. hiba – Suzuki, Dacia? Nem, nem, soha!
Mindenkinek vannak érzelmei, senkin nem kérhető számon a kötődése egy márkához vagy idegenkedése egy autógyártótól. Egyszerűen csak furcsa azt megélni, ha épp az utasít vissza egy autót, akinek az a legjobb szolgálatot tehetné.
Nem véletlen az új kori Daciák és Suzukik kimagasló értéktartása
Akinek hangsúlyozottan kevés pénze van az egyéni közlekedés megoldására, miért üti ki a leggazdaságosabb megoldások egyikét, másikát azzal a felkiáltással, hogy márpedig ő egy Daciába, Suzukiba (ritkábban Škodába) nem fog beülni?
Sokkal több ember van, akinek a fél-egymilliós kategóriában a Dacia Logan és a Suzuki Wagon R+ vagy a náluk többe kerülő használt autók között a Sandero és az SX4 jó lehetne. Ugyanez igaz városi autóként a Splashre, a családi autók között a Logan MCV-re, pláne a tolóajtós Dokkerre vagy a hét emberrel is szellős Lodgyra.
3. hiba – Azért van belőle kevés, mert rossz
Ha valamiből keveset vettek újonnan vagy ami hamar eltűnt a piacról, az nem lehet jó – érvelt nekem számos használtautó-vásárló. Ezzel az észjárással amiből meg sok van, az biztosan tuti, azért ilyen sikeres. De a valóság bonyolultabb.
Az egyetlen modellgenerációt megérő típusoknál a folytonosság hiánya joggal ébreszt kétségeket a kocsi iránt, de a csekély elterjedés, a kis darabszám vagy a tervezettnél rövidebb életciklus sem mindig magyarázható azzal, hogy az autó zárlattűzben porig égne vagy több időt töltene szervizben, mint közúton. Műszakilag teljesen korrekt autók is bukhatnak nagyot, amire jó példa a túlságosan németesre rajzolt FIAT Stilo vagy a Toyota Urban Cruiser, amely egyszerűen túl drága volt a japán gyártás miatt.
Jelenleg 790 használt J Astra vár vevőre, Cruze-ból csak 86 van eladó. Műszakilag édestestvérek, a ritkább kompakt Chevrolet nem rosszabb a sokkal népszerűbb Opelnél
A Peugeot 1007 tényleg egy ritka és újonnan is, használtan is macerás autó, bár a tulajdonosok egy része minden baja ellenére szereti. A kortárs és az eredeti tervekhez képest hasonlóan szerény volument elérő Renault Modus viszont teljesen vállalható, bár nem hozza egy Honda Jazz rendelkezésre állását. Vagy a ritka Mercedes R-osztály, a kiváló utazóautó, miért lenne rosszabb az S211-es, 2002-2009 közötti kombi E-osztálynál, amiből temérdek van?
De mondok jobbat! Jelenleg a Használtautón jelenleg 790 darab Opel J Astrát hirdetnek, míg a közeli rokonból, a Chevrolet Cruze-ból összesen 86-ot. Ez több, mint kilencszeres különbség a közös padlólemezre épülő, műszakilag nagyon hasonló autók között. Egy használt autó megítélésében ne a darabszám vagy az életciklus legyen mérvadó! Különben a 2006-os benzines Subaru Legacy törvényszerűen rosszabb autó lesz a B6-os 2.0 TDI Passatnál.
4. hiba – Lemaradni egy brosúrával
Egy focirajongó barátomtól hallottam, hogy az internet előtti korban egy játékos már két éve világklasszis volt, mire ezt felismerték és már két éve nem volt az, mire hanyatlása begyűrűzött a fejekbe. A fáziskésés az autók megítélésében egy évtizednél is hosszabb lehet az átlagember és több év az autókat szerető, autós lapokat, fórumokat olvasó emberek fejében.
Sokat javulhat egy autó a gyártási ciklus során. A Peugeot 307 a 2005-ös modellfrissítés után sokkal jobb autó lett, mint a képen a korábbi verzió
Ahogy egy márka nimbusza nem porlad szét több millió autó visszahívása miatt, úgy a rossz hírtől is nehéz gyorsan megszabadulni. A pocsék minőségű autókat gyártó, a problémákat rosszul kezelő, a garanciális keret kimerülésekor az ügyfeleket cserben hagyó márkák meg is érdemlik a vesszőfutást és cipeljék csak a terhet.
De aki a napi darálóhoz keres használt autót, vegye észre, hogy egy modellciklus alatt egy típus sokféle hibája kikúrálható és egy új korában, az első X évjáratban problémás típust ne a 10-15 éve mutatott hibák alapján ítéljünk meg ma. Kicsit konkrétabban: a Peugeot 307 sokat javult a 2005-ös modellfrissítéssel és ugyanez áll a Renault Laguna harmadik, de második generációjára is. A kettes Lagunából a 2005-től gyártott autók számítanak kiforrottnak és megvásárlásra érdemesnek a szívók mellett a kétliteres turbós benzinessel és a láncos vezérlésű, Nissan-eredetű 2,0 dCi-vel, de a hírük pont olyan rossz, mint az első szériának. Szóval a 307 nem egyenlő 307.
5. hiba – Jobbat hozok Németből
Sokak számára kézenfekvőnek tűnik, hogy némi keresgélés és pár csalódás után irány külföld, mert az itthon fellelhetőknél simán hoz jobb használt autót nyugatról. A vágyakban jobban felszerelt, simább utakon futó, gondosabban karbantartott autók szerepelnek a hazai árszinten, vagy még olcsóban is.
Sokan alulbecsülik a külföldi használtautó-vásárlás költségeit és kockázatait. Először itthon érdemes körülnézni, a holland határnál csalódni többe kerül, mint Székesfehérvárott
Sajnos a valóság ritkán mutatja ennyire szép arcát. Egyrészt a Mobile.de vagy az Autoscout24.de portálokon feladott hirdetések sem mindig tükrözik a valóságot. Az alsó ársávban a szépnek hazudott, de rozsdás, a megadottnál többet futott, mégsem szervizkönyves, mégiscsak törött autókról hetente ki lehetne tenni egy hasonló cikket. A másik gond, hogy egy kinti magánszeméllyel német telefonszám nélkül igen bajos lehet kapcsolatba lépni és a kinti mércével kis értékű, mondjuk 10 000 euró alatti használt autók kereskedelmét intéző kereskedők között nem mindig az az ügyfélélmény várja a reménytelt magyar használtautó-vásárlót, amire számít.
Mire a jómunkásember szabadságot vesz ki, talál valakit, aki kiviszi, a legjutányosabb autók hirdetései már le is kerülhetnek, ehhez elég 1-3 nap a hirdetés feladásától. Lehet jó használt autókat venni kintről, de általában azok hozzák haza őket, akik ebből élnek, értenek hozzá vagy legalább van kint gyorsreagálású emberük, aki azonnal rámegy az ígéretes autókra. Akinek ez hiányzik és mégis külföldi használtautó-behozatalra adja fejét, nézzen ki 6-8 alkalmas autót, lehetőleg a kereskedőknél lévők megtekintését is egyeztesse telefonon az eladóval és semmiképp ne induljon neki úgy, hogy azt a tolótetős, sötétkék ufó Civicet akarja hazahozni, aminek még az ára is jó.
Indulás előtt érdemes felmérni, Euro 2-es, 3-as, 4-es vagy 5-ös az adott autó motorja, mekkora regisztrációs adóra számítsunk? Az autók besorolása általában 1996-tól Euro 2, 2001-től Euro 3, 2005-től Euro 4, 2009-től Euro 5, 2014-től Euro 6, de a konkrét autó dokumentumaiban szereplő kategória számít, mert akár országonként eltérő lehet a kortárs és azonos motorú autók besorolása
Németországban és Ausztriában sem szép minden használt autó, pláne nem rozsdamentes, Olaszországban meg a papírmunka nehezebb, tréler kell hozzá és sok lehet a kisebb-nagyobb külső sérülés a kocsikon. Egy 2000 kilométeres túra üzemanyagköltségéből elég sok autót meg lehet nézni Magyarországon belül, és akkor még ott az apró, az osztrák vagy a szlovák és a cseh autópálya-matrica ára, a kint valamivel többe kerülő szállás, étkezés, az exportrendszám vagy a szállítás költsége.
Cikkeink a használtautó-vásárlásról
Külföldi használt autó rendszámozása itthon
Használt autó behozatala Németországból egy Focus példáján
Átverések Németországban
Reális kiadások a vétel után
Tippek németországi autóbehozatalhoz
