Hó, jég, ónos eső és goromba fagy. Kevés helyzettől eltekintve nem a tél a legalkalmasabb évszak a kényelmes, élvezetes, biztonságos autózáshoz. De a hónak, jégnek is van ellensége: a só. Kiderítjük, hogyan és mivel érdemes beszállni a harcba, illetve milyen praktikus, illetve színpadias technikák vannak a síkosságmentesítő anyag kijuttatására.
A legnagyobb sószóró
A hazai utak járhatóságáért felelős Magyar Közút kétféle anyagot is használ síkosságmentesítésre. Mondjuk ez egy roppant hülye szó, de nehéz lenne jobbat találni. Az egyik a közönséges só – ha kémiaórán nem ragadt meg, akkor ez a NaCl – a másik pedig a CaCl2. A szórósó nagyjából -7°C-ig működőképes, annál hidegebb időben már nincs sok gyakorlati haszna, mert a sós víznek ugyan alacsonyabb a fagyáspontja a sima vízénél, de előbb-utóbb azért az is megfagy.
Valamivel tovább hatásos a CaCl2, amit általában oldat formájában szoktak kijuttatni, jellemzően ónos eső, havazás előtt, megelőzésképpen. Ez már -10 fok alatt is hatásos a jegesedés ellen, illetve azzal, hogy oldat formában kerül az útfelületre a szélnek, lesodródásnak is jobban ellenáll, mint a szemcsés só. Kevésbé káros a környezetre, mint a NaCl, és mivel oldódás közben sok hőt termel – exoterm reakció – így jégolvasztásra is prímán használható.
A sok kémia után lazítsunk egy kicsit az orosz sószóró mesterek műsorával:
Mikor érdemes sózni?
Praktikusan még az előtt, hogy elkezdene esni a hó, ónos eső. Az úttestre eső friss hó egy része általában megolvad – forgalomtól, melegebb aszfalttól – aztán ha már elég sok van belőle az úton, akkor szépen jéggé fagy, amit a hóekés munkagépek is nehezebben távolítanak el a burkolatról. Sokkal könnyebb úgy letisztítani az utat, ha a kiszórt sórétegen megolvadó hó egy darabig nem fagy jéggé.
Sportos síkosságmentesítő figura Lengyelországból:
Hogy mikor kell sózni, azt az előrejelzés alapján döntik el, és szigorú terv alapján járja végig a nekik kijelölt utat minden munkagép. Hogy pontosan tudják mikor hol és mit csinálnak, GPS-es nyomkövető figyeli a mozgásukat. Egy munkagépre úgy 40-50 kilométernyi útszakasz jut, ezt kell járható állapotba hozni, vagy csak abban tartani. tavaly ehhez 200 ezer tonna sót kellett kijuttatni az utakra.
Ha nincs meg a feladatra szabott célgép, akkor kis leleményességgel áthidalható ez a probléma:
Miért éppen só?
Mert olcsó és megbízhatóan működik. Régen valamivel egyszerűbb volt olyan dolgot találni a háztartásban, ami ingyen volt és remekül lehetett használni arra, hogy a jeges járdán ne dobjanak hátast a gyalogosok. A fa-, széntüzelésű kályhák hamuja, ha nem is túl esztétikus, de remekül ártalmatlanítja a csúszós jeget. Ha pedig kisüt a nap, akkor jóval hamarabb megolvad a szürke hamu alatt a maradék hó. Ugyanilyen hatékony a kiszórt faforgács, fűrészpor, salak is, bár manapság már ez sem túl gyakori egy átlagos háztartásban.
Ez a rafinált székely módszer, ami kézműves jellege ellenére meglepően egyenletes terítést produkál:
Mennyi só kell az útra?
Átlagosan 5-40 gramm sónak kell jutnia egy négyzetméterre, a pontos mennyiséget az aktuális igényekhez igazítja a közútkezelő. Az adatokat meteorológia állomásoktól kapják, amelyek a hőmérséklet mellett a levegő páratartalmát is figyelik. Első körben az autópályák, forgalmasabb főutak kapnak a síkosságmentesítésből, de a hidak, felül- és aluljárók is elöl vannak a sorban, sajátos mikroklímájuk miatt.
Nem a mérnöki pontossággal adagolt szóróanyag-kijuttatás miatt lettek híresek ezek a derék melósok:
Olyannyira fontosak ezek a gyakran meglepetést is okozó helyszínek, hogy nemrég a 10-es úton kísérleti jelleggel üzembe helyeztek egy automata sószóró berendezést, amely önmagától megoldja a frissen épített aluljáró síkosságmentesítését, mindenféle késlekedés, illetve munkagépigény nélkül.
Sózni így is lehet. De tengeri sóval azért ne a járdát, oké?
Mivel „sózzuk” a járdát?
„Belterületi közterületen – a közúti forgalom számára igénybe vett terület (úttest) kivételével – a síkosság-mentesítésre 2010. szeptember 1-jétől csak olyan síkosságmentesítő anyag használható, amely a közterületen vagy annak közvetlen környezetében lévő fás szárú növények egészségét nem veszélyezteti. A konyhasó (NaCl) alternatívája nem lehet sem a kalcium-klorid (CaCl2), sem más egyéb klorid tartalmú síkosságmentesítő anyag.” Helyette úgynevezett zöldsót lehet kiszórni a járdára – igaz, ebben is található valamennyi CaCl2, de jóval kevesebb, úgy 20 százalék. A nagyobb – 80 százaléknyi – része édesvízi mészkő-granulátum, ami az olvadásig a fizikai hatásoktól elmorzsolódik, majd összesöpörhető, illetve elfolyik az olvadt vízzel. A zeolit szintén teljesen semleges és a kloridokkal ellentétben az utcán sétáltatott kutyák lábát sem irritálja.
Kevésbé káros, mint a nátrium-klorid (NaCl), de a kalcium-klorid (CaCl2) sem az igazi
Télen autózva a már megszokott sál, sapka, kesztyű mellett érdemes kicsit kibővíteni a csomagtartóban lévő készleteket. A jégkaparó, hólapát, élelem mellett pár kiló homok, vagy murva is jól jöhet, ha egy-egy emelkedőn már téli gumival is elveszti az autó a tapadást.
