Az F40-es volt az a Ferrari, melyet még a márka alapítója, Enzo is látott halála előtt 1987-ben. Korának egyik legjobb technikája volt a 471 lóerős szörny, poszter formájában a legtöbb srác falán ott szerepelt.
Ennek az autónak a csúcsra járatása az LM verzió megerősített kasztnival, versenyváltóval és jobb fékekkel, melyet 700 lóerőre húztak fel az olasz szakemberek 1989-ben. A lovaknak ráadásul csak 1050 kilogrammot (na meg a sofőr tömegét) kell rángatni, így szinte egyértelműen a versenypályára kívánkozott az autó.
Az alábbi 74045-ös alvázszámú autónak kalandos sztorija volt. Az autó prototípusként kezdte, ám első tulajdonosa visszaküldte a gyárba, hogy alakítsák át LM-verziójúra szeretett F40-esét. 1995-ben újabb tulajdonosa akadt Stephane Ratel személyében, aki végre pályára is állította a Ferrarit az európai GT-bajnokságban.
Év közben aztán gazdát cserélt az autó, ekkor került a Pilot-Aldrix csapathoz, akik francia versenykék színekbe öltöztették az autót, és úgy döntöttek, hogy a korábbi kiesések ellenére elindítják az autót a 24 órás versenyen Le Mans-ban. Az autó végül meglepően sikeresen ment, 12. helyen végzett végül, míg kategóriájában a hatodik lett Michel Ferte, Olivier Thevenin és Carlos Palau kezei között.
A szezon során még néhány rövidebb megbízhatósági versenyeken megvillant az autó, dobogós eredményeket elérve. 1996-ban még egy versenyszezont megtett az autó, mielőtt a gyűjtők egymás között adták-vették volna.
2008 óta azonban egyetlen tulajdonosa volt, aki tavaly szervizeltette a motort, így az készen áll akár a historic versenyekre is. A kikiáltási ár egyelőre ismeretlen, de az szinte garantált, hogy jó mélyen a zsebébe kell nyúlnia annak, aki meg szeretné kaparintani ezt a ritkaságot február 6-án Párizsban.
