A fegyverkezési verseny iszonyat tempóban zajlott az 1950-es években, a két szuperhatalom az Egyesült Államok, és a Szovjetunió egymásra licitáltak, ki tud még pusztítóbb fegyverrel előállni. Ezt a kört végül az oroszok nyerték a Cár-bombával.
A brutális atomtöltetet 1961. október 30-án robbantották fel Novaja Zemlja fölött. A fejlesztés során Ivan néven szereplő bombát Nyugaton nevezték el Cár-bombának, de mára ezt az elnevezést vették át és használják széles körben az orosz források is. Hivatalos szovjet típusjelzése AN602 volt, de ismert az RDSZ–202 jelzés is.
A bombát eredetileg száz megatonnásra tervezték, de a robbantás csak feleekkora volt, bár 50 megatonna is szinte felfoghatatlan detonáció. A hatvanas évek elején egy Tupoljev Tu-95 V típusjelzésű nehézbombázó vitte magasba a pokoli szerkezetet, ami nyolc méter hosszú volt, 2,1 méter átmérőjű törzzsel, és 27 tonnás tömeggel.
A Cár-bombát Nyikita Hruscsov utasítására építették meg, robbantása pedig egybeesett a szovjet kommunista párt XXII. kongresszusával, tehát javarészt propaganda célokat szolgált. Üzenetnek pedig elég erős volt, hiszen egy második nap kelt fel Novaja Zemlja felett, a vakító tűzgömböt még ezer kilométerre. Finnországban is észlelték. Hétszáz kilométerre a robbanás középpontjától még érezni lehetett a lökéshullámot, sőt kilencszáz kilométerre az ablakok is betörtek. A robbanás után felszálló jellegzetes gombafelhő 64 kilométeres magasságig emelkedett fel.
Kimagasló önpusztító őrület volt ez, amit szerencsére azóta sem múlt felül az emberiség. A sorban második legerősebb amerikai hidrogénbomba, amelyet felrobbantottak, a Castle Bravo hatóereje 15,5 megatonnát tett ki.
