Meglepő módon az első női sofőrök 1979-ben történő megjelenése az automata váltós Ikarusoknak köszönhető. A 20. század közepéig törvény tiltotta, hogy nők üljenek a kormány mögé. „Mielőtt autóbusszal kezdtem dolgozni, alapvetően irodai munkát végeztem. Ez egy idő után egyhangúvá vált számomra, ezért úgy döntöttem, hogy megszerzem buszra a jogosítványt” – jegyezte meg Gulyás Istvánné, az első női buszsofőrök egyike, aki elsősorban a nagyobb önállóság és változatosság miatt cserélte le a forgószéket az Ikarusra.
„A pályámat eredetileg kamionsofőrként kezdtem, jelentkeztem egy céghez, amely éppen akkor állított volna forgalomba vadonatúj nyerges vontatókat. Végül a vállalkozás nem indult el, nem tudták megvásárolni a járműveket, ezért inkább jelentkeztem buszvezetőnek” – emlékezett vissza Flámis Gabriella jelenleg még aktív buszvezető. Háromszéki Csabáné, szinten aktív buszsofőr eleinte Zillel dolgozott, majd beiratkozott a Volán Tefuhoz, hogy megszerezze a D kategóriás jogosítványt.
Kedvező fogadtatás
„Oktatóink a BKV-nál nagyon készültek a női sofőrök képzésére. Ezzel kapcsolatban külön felkészítést tartott a vállalat számunkra”– idézte fel a beszélgetésen Kaszak Jenő, a BKV nyugalmazott oktatója. Hozzátette: a helyzet annyiban volt számukra újszerű, hogy a hölgyek akkor nem rendelkeztek megfelelő műszaki ismeretekkel, ezért ezeket a gyakorlati oktatások során kellett pótolni. „Jenő úr szigorú, de igazságos volt, szerencsés voltam, hogy nála tanulhattam. Én mindössze féléves B kategóriás jogosítvánnyal kezdtem a három hónapos tanfolyamot, amelyből egy hónap gyakorlat volt” – emlékezett vissza Gulyás Istvánné, nyugdíjas buszsofőr.
Az elsői női buszsofőrök fogadtatása kedvező volt Budapesten. Férfi kollégáik egy-két kivételtől eltekintve nagyon kedvesek és előzékenyek voltak Gulyás szerint. „Ha bármi baj volt, segítettek a probléma megoldásában. Ha javítható hiba jelentkezett a buszban, akkor azt gyorsan a helyszínen megoldották. Jobban ismerték a technikát, mint mi, ezért mindig ki tudtak húzni a bajból” – jegyezte meg a 25 évig buszvezetőként dolgozó hölgy. Hozzátette: szerinte sokkal nehezebb az élet most a lányoknak, hiába vannak jó, kényelmes buszok, más a közlekedési morál, mint régen.
„Eleinte úgy néztek ránk, mint az ufókra, olyan is volt, akinek nem tetszett, hogy nő ül a volán mögött. Egy idős bácsi egyszer megjegyezte, hogy kezelhetném finomabban a kuplungot” – emelte ki Háromszéki Csabáné. „Szerintem ma már nem is tűnik fel az utasoknak, ha nő vezeti a buszt. Az autósok többsége pedig barátságos velünk, vannak olyanok is akik átintegetnek” – tette hozzá Flámis Gabriella, aki tavaly a BKV-s csapattal a hatodik helyen végeztek a buszvezető Európa-bajnokságon.
Ikarus a kedvenc
A beszélgetés résztvevői meglehetősen egyöntetű véleményt fogalmaztak meg azzal kapcsolatban, melyik autóbusztípussal szerettek a legjobban dolgozni. A választás egyértelműen az Ikarus 200-as szériára esett, még akkor is, ha emlékeik szerint néha egy kissé melegedett a fék, vagy a kelleténél több vizet használt el. „Az Ikarus 415-öst nem szerettem már annyira, meg alacsonyabban volt a vezetőállás, egyértelműen a 260-as és a 280-as volt számomra a legjobb” – emlékezett vissza Gulyás Lászlóné. „Én is a 200-as családra tenném a voksom, de a Citarót is nagyon szerettem. Ma már a régi Ikarusokkal csak elvétve lehet találkozni” – jegyezte meg Flámis Gabriella, aki a tavalyi berlini Európa-bajnokságon egymás után emeletes buszon, elektromos szóló Solarison, valamint egy Mercedes-Benz Citarón mutathatta be tudása legjavát.
Mindhárom női buszsofőr élt már át emlékezetes pillanatokat a volán mögött. A pesti utasok között sokan próbáltak udvarolni nekik, de férfi kollégáik számára sem voltak közömbösek, ők viszont mindig tudták, hol a határ Gulyás Istvánné szerint. Női járművezetők nélkül ma már nem igazán lehet elképzelni a munkavégzést. Jelenleg 135 női autóbuszsofőr dolgozik a BKV-nál, de az adminisztratív területeken dolgozók 40 százalékát is a „szebbik nem” adja.
Legfelső kép: Fortepan ( Magyar Rendőr)