Nem létezik tökéletes autó, tökéletes terepjáró pedig még kevésbé. Attól függően viszont, hogy milyen környezetben szeretnénk boldogulni, igenis megtalálhatjuk az igényeinknek leginkább megfelelő autót. Ebben adunk segítséget azoknak, akik nem bánják, ha felkészülten várhatják a világvégét.
Arctic Trucks Toyota Hilux AT44 6×6
Az izlandi Arctic Trucks fennállásának két évtizede során számos neves márka terepjárójából épített már lenyűgöző terepképességű és megjelenésű járműveket, de ha a világ végére kell menni, valahogy újra és újra egy Toyota alapjaira húzzák fel legnagyszerűbb alkotásaikat. Az ultra ballonos, 44 colos abroncsokkal szerelt Tacomákat, Land Cruisereket és Hiluxokat olyan természetességgel készítik antarktiszi expedíciók számára, mintha azokat orvos írta volna fel a sarkkutatóknak. Munkásságuk csúcsa a dupla hajtott hátsó tengellyel szerelt Hilux AT44 6×6. A passzív hátsó kormányzású futómű saját fejlesztés, a teherbírást megkétszerezték. A hatalmas jármű üzemanyagtartálya 400 liter gázolajat tárol, amelyet 1300 kilométer alatt el is éget a szériakivitelben hagyott 171 lóerős, 3.0 literes dízelmotor. Nem szerepel a tervekben a déli-sark meghódítása? Semmi gond, az Arctic Trucks kisebb, akár 33 colos terepabroncsokkal is kínálja hatlábú túlélőjét.
Apollo Lunar Rover
Mit keres egy 210 kilós, 310 centiméteres, kétszemélyes, karosszéria nélküli jármű a világ legkülönlegesebb terepjárói között? A válasz nagyon egyszerű: a dolgok jelen állása szerint éveken belül valósággá válik a polgári űrutazás, és ha valakinek az az álma, hogy a Földet hátra hagyva egy másik égitesten áldozzon a terepezés isteneinek, arra a mai napig nem született jobb opció, mint az Apollo űrprogramban használt holdjáró. A járművet négy darab, egyenként negyed (igen, 0,25) lóerős villanymotor hajtotta; a kormányzás feladatát egytized lóerős villanymotorokra bízták. De nem is kell különösebb motorteljesítmény egy olyan járműnek, amelyet sem értékelhető gravitáció, sem légellenállás nem gátol a haladásban. Összeállításunk leggyengébb, legkisebb és leglassabb járműve egyben a legdrágább is: a 38 millió dolláros programban összesen négy darab LRV készült.
Argo Amphibious Off-Road Vehicle
Az ötven évvel ezelőtt alapított Argo hat- és nyolckerekű járgányai a Ripsaw abszolút ellenpólusát képviselik. Nincs elszigetelt, klimatizált utastér – még a szélvédőért, az utasülésért és a fűtésért is külön kell fizetni –, nincs kifinomult futómű, a motorteljesítmény alig pár tíz lóerő, a dizájn pedig őszintén elénk tárja a járművek lényegét: voltaképpen egy hatalmas műanyag kádról van szó, amely azonban bármin átküzdi magát, ha nem sietünk, beleértve a folyókat, mocsarakat, homokdűnéket és sziklákat – mindezt akár egy városi kisautó áráért. Tucatnyi különböző típust kínálnak vadászoknak, erdészeknek, ipari felhasználóknak, amelyekhez opcióként gumi vagy műanyag lánctalp, illetve külmotor is vásárolható.
EarthCruiser Explorer XPR440
Az extrém lakóautók építésére szakosodott ausztrál EarthCruiser és az offroad munkagépeket gyártó Unimog együttműködéséből született meg az az expedíciós jármű, amellyel akár egy egész család hónapokra maga mögött hagyhatja a civilizációt, anélkül, hogy le kellene mondania annak kényelmi szolgáltatásairól. Az Unimog U 430 modellre épülő lakóautó 860 liternyi vizet és 800 liter gázolajat képes magával vinni, így hasznos hatótávolsága 3500 kilométer. Alapfelszereléséhez hűtőszekrény, mélyhűtő, mosógép, mikrohullámú sütő, elektromos grillsütő, valamint láncfűrész tartozik. A kívül elhelyezett kamerák segítségével akár 45 napon át rögzíthetjük kalandjainkat, sőt, azokat akár rögtön közzé is tehetjük a világhálón. A 4,4 méteres jármű rövidebb, mint egy alsó-középkategóriás kombi, mégis négy fő számára kínál kényelmes fekhelyet – ha erre nincs szükség, 3,8 méteres kivitelben is megrendelhető a jármű. A hatalmas kerekek cseréjét beépített hidraulikus emelő segíti, a kormánykerék és a pedálsor pedig szabadon áttolható balról jobbra, vagy viszont, így tényleg a világ bármely pontján megállja a helyét az offroad otthon.
Howe and Howe Ripsaw EV3
Ne tévesszen meg az elnevezés: az EV ez esetben nem elektromos, hanem extrém járművet jelöl. A 2018-ban bemutatott, harmadik generációs sporttank minden idők leggyorsabb lánctalpas járműveként vonul be a történelemkönyvekbe. 40 centis rugóút, akár 1500 lóerős motorteljesítmény, áttételezéstől függően akár 120 km/h végsebesség teszi félelmetessé a járművet, de a választhatóan egy-, két- vagy négyszemélyes utastér légrugókon csatlakozik a futóműre, így nem túlzás, amikor fényűző kényelemről beszél a gyártó – ennél közelebb sehol nem juthatunk a Batmobil-élményhez. Nem csupán Bruce Wayne igényességére, de vagyonára is szükségünk lesz, ha rendelnénk egy Ripsaw-t, az árak valahol félmillió dollárnál kezdődnek, de mint minden egyedi építésű szerkezetnél, itt is a csillagos ég a felső határ.
Lamborghini LM002
A luxusmárkák egymás után dobják piacra sportos szabadidőjárműveiket, de egyik sem olyan tekintélyt parancsoló, mint a műfajt annak idején megteremtő LM002. Az óriást egy katonai közbeszerzési pályázat hívta életre még 1977-ben. A megbízást akkor egy másik cég kapta meg (így született meg évekkel később a HMMWV, a Hummer H-1 katonai verziója), a Lamborghini azonban nem hagyta veszni a terveket, és a nyolcvanas évek elején piacra dobta a modell civil kivitelét. A Countach V12-es motorjával hajtott óriás 7,8 másodperc alatt gyorsult 100 km/h-ra, végsebessége 210 km/h volt, miközben képes volt megmászni egy 60 fokos emelkedőt. Mindebben kulcsszerep jutott a kisebb vagyonokba kerülő, egyedi abroncsoknak is. A Pirelli kétféle abroncsot kínált az LM002-höz, az egyiket kifejezetten sivatagos területekre. Az alumíniumból és üvegszálas kompozitból készült karosszéria mélyén valódi faburkolatok és nemes bőrkárpitozás várta az utasokat.
Mil-Spec Hummer H1
A Humvee civil változata, a Hummer H1 a briliáns, de pocsékul megvalósított ötlet mintapéldánya volt: egy méregdrága, rosszul vezethető, nem különösebben megbízható valami, ami a megállíthatatlanság csalfa ígéretével indokolatlan kompromisszumokra kényszerítette felhasználóját. Nem véletlenül tűnt el a süllyesztőben – amíg egy Michigan állambeli vállalkozás helyre nem rakta a kusza koncepciót. Morzsáira szedik a nagy terepjárót, elemeit könnyebb, tartósabb darabokra cserélik, gondoskodnak a tisztességes korrózióvédelemről, a párhuzamos kábelekről, egyenletes hegesztésekről. Aztán beszerelnek egy akár 800 lóerős dízelmotort, amivel 6 másodperc körül gyorsulhatunk 100 km/h-ra. A gigantikus utasteret két külön klímakompresszor temperálja, az utastérben pedig olyan, eddig ismeretlen fogalmakkal találkozhatunk, mint az ergonómia, a kárpitozás vagy a kényelem. A legfontosabb azonban, hogy robusztusabb, kapcsolható összkerékhajtást és igényesebb futóművet kap a jármű. Az ára csillagászati: negyedmillió dollár, de így is több mint egyéves várólista van rá.
Sherp
Bumfordi gyerekjátéknak tűnhet, ám nehéz olyan kalamajkát elképzelni, amiből az orosz Sherp ne húzná ki gazdáját. Négy, nagyballonos kerekén úgy manőverezik, mint egy lánctalpas, az abroncsok nyomása külön-külön a fedélzetről szabályozható, végső helyzetben pedig kiegészítő üzemanyagtartályként is használhatók az 1,6 méter átmérőjű abroncsok. A jármű felkapaszkodik a százszázalékos emelkedőn, átmászik egyméteres akadályokon, de vízen sem süllyed el. A száguldás nem az ő világa, ami nem csoda, hiszen csupán egy 44 lóerős dízelmotor mozgatja – cserébe a világból kimegy pár csepp gázolajjal. Maximális sebessége 45 km/h, ez vízen hat, jégen másfél km/h-ra csökken. Viszont addig sem kell gyalogolnunk.
Steyr-Puch Haflinger
Ha létezne terepjáró-akadémia, annak a Haflinger volna a díszdoktora. Az ötvenes évek végén, Ausztriában tervezett és gyártott jármű könnyű volt, a felépítmény hiányából adódó, mély tömegközéppont gyakorlatilag felboríthatatlanná tette, első és hátsó terepszögei bámulatosak voltak, dupla differenciálzárjának köszönhetően akkor is képes volt haladni, ha csupán egy kerék talált kapaszkodót, az innovatív portálhidas kialakítás pedig viszonylag alacsony padló mellett is extrém szabad hasmagasságot tett lehetővé. A Haflinger mozgékonyságát független első és hátsó felfüggesztés tette teljessé. A modellel szerzett tapasztalatokat utódjánál, a jóval nagyobb Pinzgauernél kamatoztatta a Steyr-Puch: ez utóbbit nem véletlenül tartják a mai napig a világ egyik legjobb terepjárójának.
Toyota Ultimate Utility Vehicle
Azért, mert az embernek gyerekei vannak, még nem kell lemondania a kalandokról. Ez a felismerés indította el azt a lavinát, amelynek a végén a Toyota észak-amerikai mérnökei és formatervezői meglehetősen harcias megjelenésű armageddon-mobilt építettek a családbarát Sienna buszlimuzinból. A tágas és praktikus karosszériát a Tacoma pickup elpusztíthatatlan alvázára emelték; ennek és a 33 colos terepabroncsoknak köszönhetően tíz centiméterrel magasabban ülünk, a rugóút 40 centiméter. Mivel azonban az utastér kényelme nem változott, erről könnyű megfeledkezni – éppen ezért a mérnökök átalakították az ajtókat, nehogy az iskola előtt, megszokásból kipattanva az orrukon landoljanak a srácok. A motoros mozgatású, hátsó tolóajtók oldalra csúsznak ki, az első oldalajtók pedig hátrafelé nyílnak. Nem csak terepalkalmassága teszi ideális családi autóvá a Toyota UUV-t: fedélzetén műholdas TV-vevő, mobil wifi, számos USB aljzat, egy 60 colos LCD televízió, egy 2500 wattos JBL audiorendszer, valamint a móka kedvéért egy infrakamerás éjjellátó berendezés is helyet kapott.
