Nemrég kezembe került egy 1974-es kézikönyv, amelyet autóbusz-kalauzok részére adtak ki. A közel 500 oldalas kiadványt a Volán Tröszt jegyzi, összeállításában legalább egy tucat ember vett részt. A könyv nem is emiatt, hanem azok miatt a szabályok és előírások miatt érdekes, amelyek mai szemmel nézve már kissé szokatlannak tűnhetnek. A kalauzokon nagyon nagy felelősség volt, autóbusszal tolatni például nem is lehetett nélkülük. De ami igazán érdekes, az autóbuszok tisztán tartása, melyben szintén fontos szerep hárult rájuk.
Felülvizsgálni a tisztaságot
A kalauzok kézikönyve feketén-fehéren pontosan meghatározta, hogy a járatokat csak és kizárólag tiszta, üzemképes autóbuszokkal lehetett ellátni. A személyzet együttesen felelt azért, hogy az autóbusz-állomásokon dolgozó takarítóbrigád kívül-belül kitisztítsa a buszokat. Kívül persze akkor lehetett patent egy autóbusz, ha rendelkezésre állt kocsimosó, de ha az idő engedte, volt, aki megoldotta kreatívan. Itt rögtön hozzátenném, hogy még tavaly is láttam olyan sofőrt, aki székre állva mosta kívülről a buszt. Komoly szigor volt érvényben a műszaki szolgálattól átvett és megjavított autóbuszoknál is. Sőt, a tisztaság szempontjából egyenesen felül kellett vizsgálni a buszokat és minden esetben gondoskodni kellett a megfelelő tisztaságról.
Régesrégi kép egy kalauzhölgyről. Fotó: Nagy Gyula/Fortepan.hu
Ha nem állt rendelkezésre takarítószemélyzet, akkor a busz mosását a járművezetőnek és a kalauznak kellett elvégeznie. Az ülések, az ablakok és a fényezett fogantyúk tisztán tartásáért minden esetben a jegyvizsgáló volt a felelős a könyv szerint. „A szolgálat ideje alatt – ha szükséges, naponta többször is ki kell az autóbusz utasterét söpörni, az ülésekről a port le kell törölni, a hamutartót ki kell üríteni és az ablakokat le kell tisztítani” – áll a szabály a könyv egyik lapján (a menetrend szerinti buszokon tilos volt a dohányzás). Ráadásul mindezt egyenruhában, amelynek tisztaságáról szintén a kalauznak kellett gondoskodnia.
Ha úgy adódott, akkor az autóbuszt is neki kellett őriznie, a jegyvizsgáláson kívül tehát volt feladata bőven. A jegyvizsgálók – ugyancsak a könyv szerint – sem borravalót, sem ajándékot nem fogadhattak el. Az utasok szeszes italok fogyasztására irányuló felhívásait pedig udvariasan vissza kellett utasítaniuk.
Nem volt szabad a kínálást elfogadni. Az utas persze vedelhetett úgy, ahogy az a képen látható. Fotó: Aranyi Péter
Naponta többször
Érdekességképpen megkérdeztük a Volánbuszt a járművek tisztán tartásával kapcsolatban, csak azért, hogy lássuk, mennyit változott a helyzet ezen a téren, vagy egyáltalán változott-e valami? A társaság közlése szerint ők kétféle takarítási rendet alkalmaznak. Az agglomerációban közlekedő járműveket a BKK-val kötött szerződések értelmében minden nap külsős takarítószemélyzet tisztítja ki. Extrém szennyeződések észlelése esetén a 24 órában működő diszpécseri szolgálat elrendeli az autóbusz soron kívüli takarítását, szükség szerinti fertőtlenítését.
A társaság többi autóbuszának takarítása a járatok végállomásán történik, a Volánbusz szerint akár naponta több alkalommal is, amihez a cég biztosítja a szükséges tisztítószereket és eszközöket a sofőröknek. 7-10 naponként pedig a műszaki telephelyeken is nagyobb takarításon esnek át az autóbuszok. „Előfordulhat azonban, hogy indulás után szennyeződik be az autóbusz. Minden ilyen esetben arra kérjük utasainkat, hogy jelezzék munkatársunknak a problémát, hogy a lehető legrövidebb időn belül megtehesse a szükséges intézkedéseket a kulturált utazási körülmények biztosítása érdekében” – áll a Volánbusz Vezessnek küldött válaszában.
A takarítással kapcsolatos kötelezettség, illetve felelősség tehát némileg változott az elmúlt 45 évben. És azt is hozzá kell tenni, hogy az utazóközönség sem a régi. Közöttük is akadnak manapság olyanok, akik nem törődnek a járművek tisztaságával. A lényeg persze változatlan maradt, a többség tiszta, kényelmes és modern buszokat akar, amelyek azt az érzetet adják vissza, hogy érdemes volt kiadni pénzt a jegyre.
Legfelső kép: UVATERV/Fortepan.hu
