Az 1969-ben bemutatott technikával a Porsche uralta a versenypályákat, egy évtizedik a 917-es számított a leggyorsabbnak a hosszútávú futamokon. A benzinpusztítás csúcsát képviselte, amíg az Apollo 11-es a Saturn rakéta orrán ülve a Hold felé száguldott, addig a Porsche szárazföldön mutatta meg, mit tud a sebességmámorra rákapó emberiség.
Ehhez három fokozatú, folyékony hajtóanyagú óriásrakéta helyett egy másik mérnöki alkotást használt, léghűtéses, 180 fokos V12-es elrendezésű motort. A 4,5 literes motor különlegessége, hogy a márkát ismerve azonnal boxernek mondanánk, pedig erről szó sincs, felépítését tekintve V-motorról van szó. A fejlesztők a rövidebb építésmód miatt döntöttek a megoldás mellett, így két-két dugattyú osztozik egy közös forgattyúcsapon.
Ennek a blokknak egyetlen célja volt: meg kellett nyernie a Le Mans-i 24 órás versenyt, ami sikerült is, 1970-ben és 1971-ben győzött a hírhedt 24 órás versenyen. Teljesítménye a kezdeti 520 lóerőről megháromszorozódott az évek során, a dupla turbós kivitel a hetvenes évek derekán 1580 lóerőt termelt edzéseken, a hosszabb versenyeken pedig 1100 lóerő állt a pilóta rendelkezésére.
