Javában zajlott az űrverseny, amikor a General Motors kedvet kapott egy kis kísérletezéshez. A GM mérnökei a hidrogén üzemanyagcellás technológia irányába indultak el, és a program részeként egy GMC furgon átalakítottak.
Így készült el két év munka és 250 ember segítségével 1966-ban az Electrovan, mely 214 lóerejével igencsak combos teljesítményt tudott nyújtani. Két, folyékony hidrogénes tankolás között 240 kilométert tudott megtenni, ami azért nem egy rossz eredmény. Az újratöltés azonban nem volt leányálom, még az autógyártó is eléggé kockázatosnak tartotta.
A járművet nem csak veszélyessége hátráltatta az előretörésben, hanem tömege is. A csúcssebessége ereje ellenére is csak 110 km/óra körül alakult, így a projekt parkolópályára szorult.
Az 1979-es második olajválság miatt felkapott téma lett az alternatív üzemanyagok kérdése a dráguló árak miatt. A GM mérnökeinek több se kellett, és 1982-ben előrukkoltak egy szénnel üzemelő autóval.
Az alapot egy 1977-es Oldsmobile Delta 88 adta, melynek egy turbinamotort szereltek az orrába. Az erőforrás nagyon finom szénporral működött, és egy kisebb V8-as motorral felérő teljesítményt produkált a beszámolók szerint. A motor miatt a hangja leginkább egy Boeing 727-es repülőgépére hasonlított, ami eléggé szokatlan egy közúton közlekedő járműtől.
