1934-ben épp Hitler felügyelete alá kerül az SS, vagyis a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt katonai és védelmi szervezete lett. Nem sokkal később, augusztusban, az olaszországi Abruzzo tartományban megrendezték a Pescara-i 24 órás futamot, mely nagy lehetőség volt a versenyzésben jártas és pont ekkorra állami vállalattá váló Alfa Romeo számára. Legfőképpen azért, mert ekkor mutatták be a 6C legújabb változatát, melyet a magyar származású Vittorio Jano tervezett.
Vittorio Jano feladata nem volt más, mint egy kisebb testvért tervezni a 8C alá, mely az előd alapjait használja, de motorja a korábbinál nagyobb és erősebb. Így tehát a Pescarában rendezett verseny leginkább a 2309 köbcentis motor próbája volt. Enzo Ferrari csapata, a Scuderia Ferrari három autót indított a futamon – hiszen ekkoriban az Alfa Romeo gyári istállója volt -, aminek Berlinetta karosszériáját a Touring készítette. Győzelemmel zárták a versenyt, ezért az olaszok az indított autók mechanikai specifikációjának megfelelő korlátozott darabszámú példányokat készítettek. A karosszériájukról többféle műhely gondoskodott a vevők igényei szerint.
1935-ben az Alfa Romeo bemutatta a 6C második sorozatát, mely könnyebb alvázat kapott és teljesen független futóművet, valamint hidraulikus fékeket. A 30-as években ezek igazán erős és remekül vezethető autónak számítottak, a 6C 2300 B-k karosszériáját szintén a Touring műhely készítette. A dinamizmusról a 2,3 literes, soros, hathengeres duplakarbis motor gondoskodott, melynek 95 lóereje akár 145 km/órás sebességgel is repítheti a 6C-t.
1937 novemberében gördült le a szalagról a képeken látható, 813897-es alvázszámú példány, melyet a következő hónapban írtak Pietro du Filippo De Cordova nevére. De Cordova spanyol arisztokrata családból származik, akik Szicíliába költöztek, ezért 1938-ban már Pietro Palermóban regisztráltatta a 6C-t. Különlegessége, hogy a család egészen 1992-ig megtartotta az autót és csupán egyetlen újrafényezéssel, átfogó restaurálás nélkül vészelte át az elmúlt több mint 8 évtizedet.
