Tassi Attila nevére először 2017-ben kaptuk fel a fejünket, amikor az akkor 17 éves pilóta második lett a TCR Európa-kupában. A „sasfióka” mostanra kirepült Michelisz Norbert csapatától, és meg sem állt egy gyári Honda-ülésig. A Hungaroringen arról faggattuk, miért őt választotta a KCMG Honda csapat, és hogy mi értelme van a pályabejárásnak a szimulátorok korában.
Szokás szerint pályabejárással kezdődött a WTCR Túraautó-világkupa „nulladik” napja pénteken, a Hungaroringen. Tassi Attila egy elektromos gördeszkával és a KCMG Honda két mérnökével vágott neki a 4,3 kilométeres mogyoródi aszfaltcsíknak, hogy kiszúrják az utolsó fűcsomót is, ami tavaly még nem volt ott. Az első szabadedzés alapján jól sikerült a pályabejárás: Tassi a 3. legjobb időt futotta, fél másodperccel megelőzve rutinos csapattársát, Tiago Monteirót.
Nem kőkori szokás a pályabejárás a profi szimulátorok korában, amikor akár a teljes versenyhétvégét előre le lehet modellezni?
Tassi: A pályabejáráson nem a nyomvonalat vizsgáljuk, mert a kanyarok sorrendjét, az egyenesek hosszát pontosan tudom a szimulátorból, nem csak a Hungaroringen. Egyszerűen vannak dolgok, amiket a legjobb szimulátor sem tud valósághűen visszaadni. Ilyenkor két-három mérnökkel megyek ki a pályára – több szem többet lát. Azt figyeljük, milyen szögben állnak a rázószegélyek, lehet-e támadni őket vagy inkább nem. Lepattogzott-e valahol a festék, vagy, hogy van-e foltozás az aszfalton. Ha új a burkolat, a gumik másképpen tapadhatnak, másképp kell kigyorsítani, amin tizedek, századok múlhatnak.
Csak arra vágytam, hogy itt legyek a WTCR-ben. Hogy ebből végül gyári pilótaülés lett, az már csak hab a tortán így, 19 évesen
Milyen volt, amikor kiderült, hogy gyári Honda Civic TCR-t vezethetsz idén?
Tassi: Én csak arra vágytam, hogy itt legyek a WTCR-ben. Hogy ebből végül egy gyári Honda pilótaülés lett, az már csak hab a tortán így, 19 évesen. Két hétig el sem hittem, hogy ez tényleg megtörténik! Valóra vált az egyik álmom, ami bitang jó érzés. De most nem szabad kiengedni, új célokat kell kitűznöm és menni előre.
Sok fiatal és/vagy tehetséges pilóta van a mezőnyben. Szerinted miért pont rád esett a csapat választása?
Tassi: Csak annyit tudok, hogy 2017 óta figyelték, hogy megyek a TCR Europe mezőnyében és úgy látták, hogy fejlődöm. Nyilván a szponzoraim anyagi segítsége is hozzájárult a pozitív döntéshez. Tudom, hogy sokak szerint én vagyok itt a „kis srác”, akinek még sokat kell tanulnia, de Tiago (Monteiro, a 2016-os túraautó-vb 3. helyezettje – a szerk.) mellett a legjobb helyen vagyok. Ő világ egyik legjobb túraautó-pilótája, sokat tanulok tőle.
Hogy vág neki egy WTCR-csapat a versenyhétvégének?
Tassi: A szimulációk alapján már előre kiválasztunk egy alapbeállítást. A mérnökök legfeljebb egy-két különbséget engednek meg a két autó között, így ha valamelyik jobban megy, tudjuk, mitől van. Minden edzés és verseny után egy briefinget (technikai megbeszélést) tartunk a mérnökökkel, ahol részletesen kielemezzük, hogy ment a két kocsi. A telemetria segítségével a srácok pontosan látják, hogyan viselkedett a futómű, milyen a kormányzás, hogy kopnak a gumik, a fékek.
Szeretem, ha a kanyar közepén és a kijáratnál túlkormányzott az autó, ha táncol egy kicsit a hátulja
Új csapatod van, új a versenymérnök is. Milyen a közös munka?
Tassi: A KCMG-nél egy argentin versenymérnököt, Damien Chialvát jelölték ki mellém. Minden változtatást, ami az autót érinti, vele beszélek meg először. Még nagyon a szezon elején tartunk (a WTCR mezőnye eddig egy kétnapos barcelonai tesztelésen, a marokkói versenyhétvégén és a Hungaroring pénteki szabadedzésén van túl – a szerk.), de úgy érzem, napról napra jobban összecsiszolódunk.
Miben különbözik a vezetési stílusotok Monteiróval?
Tassi: Én azt szeretem, ha a kanyar közepén és a kijáratnál túlkormányzott az autó, ha táncol egy kicsit a hátulja. Tiago viszont akkor érzi jól magát, ha alulkormányzott az autó, ha az eleje betapad a kanyarokba. A csapat eddig jellemzően neki kedvezett a beállításokkal, de remélem, eljön az idő, amikor rám fognak hallgatni a mérnökök!
Szöveg: Simon István Fotók: Szabó-Jilek Ádám