1950-ben jelent meg a Lancia Aurelia, a modell, amelynél bvezették az olaszok, hogy a vállalat autói ezentúl római korban épült utakról nevezik majd el. A Via Aurelia nagyjából Krisztus előtt 241-ben épült Gaius Aurelius Cotta censor – tehát magas rangú tisztségviselő – felügyelete alatt és Rómából Pisába vezet. Több változata is akadt a Lancia Aureliának, így minden igényt ki tudtak elégíteni az autóval. Nyolc évnyi gyártás alatt több mint 180 ezer darab készült belőle, a kupé B20-asok ebből 3871 példánnyal veszik ki a részüket.
2013-ban egyenesen Amerikából érkezett meg Thornley Kelham műhelyébe ez az Aurelia B20 GT, mely meglehetősen hiányos állapotban volt, a karosszéria pedig rettentő megviselt. Rozsda, különböző törések és rengeteg hiányosság nehezítette a munkát, szinte a nulláról építettek új autót. Az autónak szinte nem is volt alja, de a végeredmény elképesztő lett. Valószínűleg jobb autót készítettek belőle, mint amilyen valaha is volt az Aurelia.
Fehér színt választottak a B20 GT-re, melyről lekapták a lökhárítókat is, amiből egyből tudjuk, hogy mire készülnek vele. Az egyik legnevesebb veteránautós versenyen vesz majd részt az Aurelia, az ezer mérföldes olaszországi Mille Miglián hajtják majd. Az utastérbe ennek megfelelően bézs bőrbe húzott sportülések kerültek, de talán a csontszínű háromküllős kormány és a sétabot hosszúságú váltókar a legszebb részletek az utastérben.
1943-tól öt éven át dolgozott a Lanciának Francesco de Virgilio, aki a magyar származású Vittorio Jano irányítása alatt dolgozta ki az Aurelia motorját. Az első szériagyártású V6-os motorral hajtott autó, ráadásul transaxle elrendezésű, tehát a váltó a hátsó tengelynél található. Az Aurelia orrában 60 fokos hengerszögű, 2,5 literes benzinmotor dolgozik 118 lóerővel. Nem újdonság a Mille Miglia az Aureliának, hiszen 1951-ben Giovanni Bracco és Umberto Maglioli a második helyen végzett egy 2 literes Aureliával a versenyen, a dobogó legfelső fokán állók Ferrari 340 Americát hajtottak.
