Jelenleg az SLR-csapat Volkswagen Golf GTI-jét fejleszti, szabadidejében pedig egy bomba Nissan GTR-t épített magának. Nekünk azt is elárulta, mi bosszantja leginkább a közúti mazsolákban.
Mióta vesz részt a Volkswagen Golf GTI fejlesztésében?
Huff: Két és fél éve versenyzem a Sébastien Loeb Racing-csapatnál, akkor kezdtük el a GTI TCR fejlesztését. 2017-ben az volt a dolgom, hogy segítsek a csapattársamnak, Jean-Karl Vernay-nek megnyerni a TCE Europe bajnokságot, ami sikerült is (Tassi Attilával szemben – a szerk.). Tavaly december óta a Honda ECU-ját használjuk, ezzel még lesz egy kis dolgunk, mire összehangoljuk a motorral – de jó úton haladunk.
Rob Huff kedveli a Hungaroringhez hasonló „oldschool pályákat”, ahol nem kérdés, ki lépte túl a határokat
Eddig kilencszer nyert Makaóban, a világ egyik legnehezebb pályáján. A Hungaroring nem városi pálya, a szűk kanyarjai és a kevés előzési lehetőség miatt mégis hasonlít. Kedveli?
Huff: Mindig is csíptem az ilyen oldschool pályákat, ahol ha lemész az aszfaltról, kifutsz a fűre, vagy – mint Makaóban is – rögtön a betonfalba. Ott nem kell magyarázni, ki lépte túl a pálya határait és ki nem. Nem szeretem az olyan aszfaltdzsungeleket, mint a Paul Ricard, ahol bármelyik kanyarban büntetlenül kifuthat az ember. A Hungaroringet viszont kedvelem, nyertem is itt párszor. Pénteken és szombaton borzasztóan csúszott a pálya, van itt egy bizonyos aszfalthőfok, amin a gumik egyszerűen nem „kapcsolnak be”. A kanyarok elosztása is sajátságos: a pálya elején keményen kell támadni őket, hogy bemelegítsük a gumikat, a közepén jönnek a tempós, élvezetes hajlatok, de az utolsó három kanyar szinte kinyírja az abroncsokat. Nagyon észnél kell lenni, hogy az autó végigbírja a versenyt.
Úgy tudom, áll néhány különleges autó a garázsában. Civilben mit vezet, melyik a kedvence?
Huff: Tavaly óta Dubajban élek, ott egy Jeep Grand Cherokee-t vezetek, ami nagyon kényelmes oda, de a kedvenc „játékaimat”, másik 4-5 autót otthon tartom Angliában. A kedvencem az a Nissan GTR, amit a haverjaimmal építettünk. Nevezhetjük gyűjtői példánynak is: 1300 lóerős, óriási nyomatékkal, a hatfokozatú sportváltót Új-Zélandról rendeltem hozzá. Amit csak lehetett – a motorháztetőt, a lökhárítókat, szárnyakat, a felfüggesztő karokat, de még a kardántengely is szélszálból gyártották hozzá. Kábé 250 000 euróban (kb. 80 millió forint) állt meg, viszont igazi élményautó!
A versenyzésen kívül amikor csak lehet, igyekszem kerülni a vezetést.
Akkor miért nem azt vezeti?
Huff: Mert nagyon bonyolult elintézni, hogy Dubajba szállítsák. A GTR-t csak akkor használom, ha otthon vagyok Angliában.
Tassi Attila támadja Huffot a 3-as kanyar belső ívén, a WTCR vasárnapi második futamán. A Volkswagen angolja rutinosan verte vissza a fiatal magyar pilótát
Mi az, ami legjobban bosszantja a hétköznapi autósok viselkedésében?
Huff: Őszinte leszek: a versenyzésen kívül amikor csak lehet, igyekszem kerülni a vezetést. A közúti vezetés csak frusztrálttá tesz mindenkit.
Veszélyesnek tartja?
Huff: Dubajban mindenképpen. Európában viszont általában túl nagy a forgalom ahhoz, hogy nagy hülyeségeket csináljanak az emberek.
Mégis, mi az, amitől néha úgy érzi, felrobban?
Huff: A sávtartás, vagy inkább a csalinkázás a sávok között. Európában bárhova megyek, a sofőrök normálisan közlekednek, a gyorsabbak a belső sávban, a lassabbak a külsőben haladnak. Dubajban viszont mindenki ott megy, ahol éppen kedve tartja, ott nincsenek szabályok! Ezért inkább Ubert hívok, ha el akarok jutni valahova. Minek vezessek, ha egy Uber-sofőr mellett sörözhetek is?
Fotók: Nyolczas Csaba, WTCR Media
