1994. május 6-án átadták a Csatorna-alagutat, a Nagy-Britannia és Franciaország között, a La Manche-csatorna alatt elhelyezkedő vasúti alagutat. Az 50,5 kilométer hosszú építmény a világ leghosszabb tenger alatti alagútja a maga 37,9 kilométerével, de az összesített listán is az előkelő harmadik helyet foglalja el.
A Csalagút története a 19. századig nyúlik vissza, a lelkes britek ugyanis már ekkor át akartak kelni az öreg kontinensre a víz alatt. Erre végül igen sokat kellett várni, a mai alagút építési munkálatai ugyanis csak 1986-ban kezdődhettek meg, miután a brit és a francia kormány aláírta az erről szóló Cantenbury egyezményt.
Már 1880-ban is próbálkoztak az építkezéssel
Néhány érdekesség az alagútról:
- Az átjáró két 7,6 m belső átmérőjű vonalalagútból és egy 4,8 m belső átmérőjű szervizalagútból áll
- Londonból közvetlenül eljuthatunk Lyonba, Brüsszelbe, Amszterdamba és Marseille-be is
- A Csalagútban a TGV szerelvényei közlekednek, ám a 300 km/órás tempóra is képes vonatok legfeljebb 140-nel száguldhatnak a víz alatt
- Évente több mint húszmillió utas fordul meg a vonatokon, akiknek 85%-a brit
- 13 ezer mérnök, technikai szakember és építőmunkás dolgozott az alagút munkálatai során
- 10 milliárd fontba került az építkezés (3,78 billió forint) (ez 12 darab nullát jelent)
- A munkálatok során a dolgozók a szervizalagútban kerékpárral közlekedtek. Az átadás óta csak néhányan tekerhettek az alagúton át, ők is különleges óvintézkedések közepette, például légzőmaszk használata mellett
Építkezés a brit oldalon 1989-ben
1990. december 1: a találkozás pillanata. A francia és a brit oldalról megindult fúrás sikeresen találkozott
