Gyerekkorban gyakran megborul a zsírkréta- és színesfilckészlet. Olyan autókat rajzoltunk mindannyian, amilyet a kuszán bedrótozott gyerekagy diktál, de azok megmaradtak a lapokon. A szivárványszínű Big Foot, a hátul gigantikus kerekű szuperhősjárgány mind a kukába került végül, vagy a padláson elhagyva bomlik szép lassan atomjaira. Ez az amerikai vas viszont megszökött álomországból, és valósággá vált. Mi pedig leesett állal bámuljuk.
LSD, ami nem differenciálmű
Az LSD mozaikszóról minden autórajongónak egy alkatrész jut eszébe, a részlegesen önzáró differenciálmű. Limited Slip Differential. Csakhogy ez a mozaikszó egy korszak népszerű tudatmódosító szerét is jelöli, amiről nemrég derült ki, hogy gyerekagyat csinál a fejünkben.
Az LSD hatására olyan lesz az agy, mint a gyerekeké – mutatta ki egy kutatás, amelyben tudósok először készítettek felvételeket LSD-t használó emberek agyáról. A londoni Imperial College kutatói azt találták, hogy a pszichedelikus drog „felszabadítja az agyat”, csökkenti az egyes területek különállását, ezzel olyanná válik, mint a kisgyerekeké.
A kutatásból kiderült, hogy amikor a vizsgálat érdekében LSD-t kapó önkéntesek vizuális észlelésében nemcsak a látókéreg vett rész, hanem sok más agyi terület is – olvasható az amerikai tudományos akadémia lapjában (PNAS).
A tudósok szerint ez magyarázatot adhat azokra az összetett vizuális hallucinációkra, amelyeket gyakran hoznak összefüggésbe az LSD használatával, valamint indokolhatja a szer hatásának elmúltával fellépő „közérzetjavító hatást” is.
A képeken szereplő Pontiac Trans Amet elnézve két eset lehetséges. Vagy gyerekek tervezték, vagy tényleg igazuk van az angol tudósoknak, és némi LSD segítette a kreativitást.
Adj neki időt! Ez az autó nem a fél másodperces vizuális villanás, amit áttekersz a hírfolyamban. Miért? Például a Westminster betűtípussal írt Celestial (mennyei) felirat miatt. Ezt a betűtípust mindenki ismeri, és mindenkinek egyből a számítógépek hőskora jut eszébe róla, teljes joggal, hiszen a stílus praktikus okból született. Ezeket a betűket tudták olvasni a korai mágneses banki karakterfelismerő rendszerek.
Elképzelem, ahogy lenyílik egy titkos kis tároló a műszerfalról, a sofőr megnyomja a piros gombot, Jimi Hendrix gitárszólója hasít bele a levegőbe, a hátsó lámpasor pedig iongyorsítókkal löki a Pontiacet egy magasabb dimenzió felé
Nyílik már a csillagkapu
Műanyag kanállal vágják fel ereiket a Mercedes-, BMW-belterek tervezői, hisz ilyet ők sosem alkothatnak. A kristályváltót nézzétek! A hatalmasra duzzadt iDrive-szerű izét, ami diszkógömb, csak henger. Azt a hatalmas konzolt, amin annyi gomb van, mint egy atomreaktor irányítótermében.
Azért az erő legyen régi vágású V8, nem holmi futurisztikus izé.
Motorja 7,4 literes V8-as, négysebességes kézi váltóval, az egész autó amúgy 1973-as, de természetesen mindez nem számít. Csak a fényezés 2500 munkaórát vett igénybe, és egy ilyen szikrázó nyári napon már bélyeg nélkül is csillagokat lát, aki elég sokáig figyeli.
És mindez a tiéd lehet közel tízmillió forintért. Ahhoz pedig, hogy megértsd, hogy kerülhetett egy ilyen autó 1980-ban a Street Machine magazin címlapjára, és hogy szedhetett össze 300 trófeát, hallgasd meg 1973 egyik ismertebb nótáját, az Urial Heeptől. Más idők voltak azok.
