Az üvegben, vagy fémdobozban tárolt kóla tulajdonképpen egy konzerv. Légmentesen zárt, és ha ez a helyzet nem változik, akkor gyakorlatilag sosem romlik meg, sosem lesz egészségre károsabb, mint új korában.
Ezt több bátor tesztelő is bizonyítja.
Orosz Péter pár éve a cink.hu-n osztotta meg egy húszéves kóla elfogyasztásának élményét. Korabeli írása alapján meglepően pozitív lötty került a nyelvére az 1993-ban vásárolt dobozból: „Elképesztően finom volt. A frissen vásárolt kontrollkólához képest világosabb barna, homályos folyadék, de az íze kristálytiszta, cukros, citrusos, friss, semmi nyoma benne a modern kólát édesítő fruktóz-glükózszirup fojtogató keserédességének.” – cink.hu
Két kritikus ennél is tovább ment, egy 1956-os, az elfogyasztás idején 61 éves üveget szereztek valahonnan, és nem voltak nyulak meginni a tartalmát. Az egyik véleménye szerint az íze gyakorlatilag olyan volt, mint a felbontott, egy napra elfelejtett, szénsavat levegőbe eregetett, döglött kóla, tízből hat és fél pontot adott a matuzsálem üdítőnek. A másik teszter már nem volt ennyire lelkes, pisire emlékeztető ízjegyei miatt három pontra értékelte az italt.
A következő videós egy 30 éves üveget nyit fel, és szintén meglepődik. Valódi cukros, ízletes élményről számol be, „ma már nem csinálnak ilyen kólát” mondja.
Tehát a kóla, a jó öreg, semmihez sem hasonlítható mesterséges, cukros, egészségkárosító lötty is jobb volt régen.
