1867. február 14-én született Tojoda Szakicsi, a vállalat alapítója, akinek századik születésnapjára készült el a Toyota Century. Az a japán limuzin, ami teljesen máshogy értelmezi luxust és csupán hazai piacon elérhető. Japánban Toyota Centuryt az uralkodó és családja, valamint igazán magas rangú politikai vezetők vagy tehetős cégtulajdonosok használnak, természetesen sofőrrel. Az első generáció kisebb változtatásokkal harminc évig futott, de a gyártás alapelvei még a harmadik új modellre sem változtak.
Nincsenek futószalagok a Higasi-Fudzsi gyárban, ahol a Century készül. Az autót itt nem csak egyszerűen legyártják, hanem megalkotják azok a japán mesterek, akik méltóak a feladatra. Csupán három olyan ember van a Földön, akit alkalmasnak találtak arra, hogy a karosszéria lemezeit megmunkálja és kézi csiszolással, polírozással megszülethessenek kezei között azok a finom ívek, amik alapvetően meghatározzák a Century formáját.
Ők kizárólag szemmértékükre és megérzésükre hagyatkoznak, amikor a méretre készített szerszámokkal megmunkálják a fémet. Közben a légzésüket is vissza kell fogniuk, hiszen az hatással volna a lemez folytonosságára. Itt az a lényeg, hogy az átmenetek roppant finomak legyenek, az emberi szem szinte észre se vegye, hol ér véget az egyik és hol kezdődik a másik elem. Így készültek az oszlopok is a japán arisztokrácia otthonaiban, csak épp 800 éve.
Négy ember felel a fényezésért, akik egymás után hét különböző minőségű és szerepű anyagot visznek fel a karosszériára több rétegben. A C-oszlopon látszik igazán, hogy mennyire tükörfényűre kell készíteni a lakkozást, hiszen ez nem csupán esztétikai elem, hanem feladata van és legendák kötődnek hozzá. Kiszállás után a Century utasa itt tudja megigazítani a nyakkendőjét. Japán legjobb intarziaműhelyeiben tanulják a polírozás művészetét, hiszen a fa megmunkálásában hétezer éves tapasztalatuk van már a japán mestereknek.
Amateraszu napisten unokája, Ninigi-no-Mikoto három égi tárgyat ajándékozott Japán első császárának a legenda szerint, melyek közül az egyik a jata-no-kagami volt, vagyis egy bronztükör.
45 napon keresztül faragják az orrdísz öntőmintáját, az ajtókat pedig szándékosan szerelik fel ferdén a karosszériára. Amikor ugyanis rákerülnek a kárpitok, akkor ezeknek súlya húzza majd egyenesbe őket. A küszöb azért került síkba a padlóval, hogy egy kimonóba öltözött hölgy méltóságteljesen tudjon be- és kiszállni a Centuryból.
Apróságok határozzák meg a beltér keleties kényelmét. Ilyen például, hogy az utastér méreteinél figyelembe kellett venni, hogy a hátul utazó úriember kényelmesen széthajthassa az olvasott napilapot. Vagy épp ott az európai és amerikai vásárlóknak a luxust jelentő bőrkárpit, mely valójában rossz hőszigetelése és nyiszogása miatt nem volna méltó egy limuzinhoz, helyette a Toyota Centuryban gyapjúszövetből készül a kárpitozás.
Bár a Toyota megpróbált betörni más piacokra is a Centuryval, a vásárlók egyszerűen nem értették a japán luxuslimuzin filozófiáját, és ma is csak nagyon kevesen értékelik azt a fajta visszafogottságot és a nyugalom luxusát, amit adni képes.
