1965-ben találkozhatott a közönség először a Miurával, akkor még csak a vázát mutatták meg a torinói autókiállításon. A Lamborghini újító sportautójának prototípusát egy évvel később, a Genfi Autószalonon mutatták be. Leginkább a középen, keresztben elhelyezett motor miatt volt különleges a Miura, ami később általános lett a szupersportautók között, ezért is tartják a kategória megteremtőjének Marcello Gandini egyik legszebb művét.
Robert Miles Runyan, kaliforniai építész volt olyan szerencsés, hogy még újonnan ülhetett be a 3066-os Lamborghini Miura volánja mögé. Az autót 1967. július 19-én vette át és már eredetileg is élénk lime-zöld színre fényezték, a belteret pedig fekete bőrkárpitozás borította. Azóta már a harmadik tulajdonosánál jár a Miura, melyen néhány átalakítást is végeztek, hogy hozza az SV csúcsmodell teljesítményét.
Bob Wallace, a Lamborghini egykori tesztpilótája ügyelte az átépítést, így a minőségre nem lehet panasz. A karosszérián is igazítottak, ennek megfelelően a fényezése már nem az eredeti, de kizárólag az esztétikára százezer dollárt költött tulajdonosa egy neves és értő műhelynél. Az autó eredetileg egy P400-as, tehát a 3,9 literes V12-es motor 350 lóerőt teljesített. Az frissítés után 385 ló jön ki belőle 7850-es fordulaton, mellé 5750-től 400 Nm nyomatéka van.
230 mm-es hátsó kerekeket kaptak az SV-k, ami miatt ki kellett szélesíteni a sárvédőívet, de leginkább a szempillák nélküli fényszóróiról lehet felismerni az erősebbik modellt. Az 1973-ban leállított gyártásig valamivel több mint 760 darab Lamborghini Miura készült. Így nem is akkora csoda, hogy már 7 évvel ezelőtt is nagyjából 200 millió forintnak megfelelő összeget ért ez a darab, jelenlegi eladója pedig csak kérésre árulja el az árát.
