Jómódú kereskedőcsalád fia volt a görög André Embiricos, akinek így könnyebben indult versenyzői karrierje is. Az 1930-as évek végén a Bentley-től rendelt magának új autót, mely jócskán meghaladta a saját korát és merőben eltért az addig gyártott típusoktól. Az autó ugyan a 4¼ Litre alapjait használta, de karosszériáját a tehetséges dizájner, Georges Paulin tervezte. A projektben része volt a Pourtout karosszériaműhelynek is. A Corniche már a tervezési fázisban is rádöbbentette a Bentley mérnökeit, hogy ha versenyképesek akarnak maradni, akkor hasonlóan innovatív, áramvonalas autókat kell a jövőben készíteni.
Könnyebb alváz készült a Corniche számára a szabványosnál vékonyabb acélból és a sorhatos motort is áthangolták, hozzá overdrive-os váltót párosítottak. Az autó karosszériáját végül a párizsi Carrosserie Vanvooren készítette el. 1939 májusában készült el az autó, melynek aerodinamikus karosszériája sokat segített abban, hogy a Brooklands versenypályán tartott teszt alkalmával jóval 100 km/óra feletti sebességet érjenek el. Ekkor ismerték fel, hogy a Bentley hagyományos, függőleges hűtőmaszkja akadályozza a magasabb végsebesség elérését, ezért lett a Corniche orra jóval simább.
Újdonságnak számított az is, hogy a szekrényajtók között nincs B oszlop, valamint a sárvédőívek elnyújtott csepp alakja is. Már kezdett hasonló trend kialakulni az autóiparban a ’30-as évekre, de még kevesen alkalmazták. A sikeres angliai nyitás után az autó Franciaországba utazott, hogy közúton is tesztelhessék. 1939 júliusában azonban egy busszal ütközött, emiatt visszakerült a Vanvoorenhez. Augusztus 8-án vette át újra az autót sofőrje, aki Chateauroux-ba indult, a Bentley raktárába. Az úton azonban kifordult a Corniche elé egy autó, a pilóta pedig fának ütközött és az oldalára borult a frissen elkészült Bentley-vel.
Mivel a második baleset súlyos károkat okozott, a Bentley pedig azt tervezte, hogy Earls Court után a Párizsi Autószalonon is kiállítják a Corniche-t, gyorsan szétszerelték. Az alvázat visszaküldték Crewe-ba, a karosszériát pedig egy francia műhelybe vitték. Miután kész lett, Dieppe-ben várta a további szállítást. Ekkor azonban jött a második világháború, a települést bombázás érte, így megsemmisült a karosszéria.
Valamikor az 1970-es években adtak túl a maradványokon, de 2001-ben a Bentley volt igazgatója, az autótörténész Ken Lea elhatározta, hogy talpra kell állítani a Corniche-t. Derbyben működött is a projekt, több önkéntes gyűjtött adatokat, információkat az autóról, de a pénz elfogyott, így lassulni kezdett a tempó. Végül a Bentley újra magához vette és az egykori tervező, George Paulin családja is az eredeti vázlatokkal és rajzokkal segítette a munkát.
Jóval gördülékenyebben ment a munka a ház karosszériaépítőjénél, a Mullinernél, ahol sokan munkaidő után dolgoztak a Corniche helyreállításán. A lemezeket korabeli technikával, kézzel készítették és mindent a lehető legkorhűbb formában igyekeztek reprodukálni. Persze sok alkatrészt számítógéppel terveztek meg újra, hogy pontosan kivitelezhetőek legyenek.
Órákat dolgoztak a festéklaborban mire újra tudták alkotni az eredeti Imperial Maroon és Heather Grey árnyalatokat. A kárpitozáshoz Nyugat-Angliából származó Connolly Vaumol bőrt használtak, ahogyan azt tették már a ’30-as években is. Rengeteg alkatrészt a semmiből készítettek el, a faberakásokat gőzöléssel formázták a beltérhez.
Elképesztő mértékű munkát fektettek az 1939-ben megsemmisült karosszéria újraalkotásába és a Bentley Corniche gyártásába. 2019. július 10-én ünnepelte 100. születésnapját a Bentley, amire igazán remek ajándék ez az autó.
