Rengeteg életveszélyes hobbi akad: bázisugrás, sziklamászás, puszta kezes részeg konzervnyitás. Mindegyiknél ott lebeg az azonnali sérülés lehetősége, de talán úgy érezhetjük, hogy van némi hatásunk az eseményekre.
De egy Nitro Harley erejére nincs felkészülve az emberi szervezet. Ezek a férfiak csak saját vakmerő magabiztosságukban bízhatnak, itt nincs hely, idő, lehetőség bármilyen hibajavításra. A közel 2000 lóerős V2-es motorral szerelt szörnyek könnyedén elérik a 300-340 km/órás sebességet negyed mérföldön, és ezt a bő négyszáz métert hat másodperc körül képesek megtenni.
Vagyis ők a rakétába kapaszkodó rajzfilmes Prérifarkas, az első kerék gyakorlatilag nem ér le a futam alatt, hátul pedig kövér slick gyűrődik az aszfaltba. Mellkasuk alatt, ha nem robban fel, végig ott dübörög a tüzet nyelő veszett vad, olyan adrenalinlöketet adva, ami még látványnak is durva.
Aki egy ilyen Nitro Harley-val esik, az csak a mázliban, és az imában bízhat, és úgy tűnik, Beau Layne-ért elegen imádkoztak. Az amerikai versenyző falhoz csapta a gépet, pörgött az aszfalton, majd saját lábán hagyta el a helyszínt, és rövid kórházi átvizsgálás után kiderült, hogy pár zúzódáson kívül nem esett komoly baja.
Ami pedig hihetetlen, hogy vissza fog ülni. Mert ahogy egy alsóbb kategóriára váltó versenyző mondta: „A lassabb gépek nem adják meg ugyanazt az élményt, mintha heroinról váltanál Aszpirinre. Nem ugyanaz.”
