Az Ikarus első, ezen a márkanéven futó modelljéből, a 30-asból mindössze egyetlenegy született újjá az egykori Vértes Volánnak köszönhetően. Mivel gyártását 62 évvel ezelőtt leállították, ezért manapság kisebb fajta csoda, ha előkerül belőle egy-egy rozsdás példány. Nos, a csoda kétszer is megtörtént: legutóbb tavaly Csehországban és most Kiskundorozsmán.
Nem hittem a szememnek, amikor az interneten megpillantottam a hirdetését. Illusztrációként azonban csak egy korabeli képet tett róla közzé a tulajdonosa. A kép ma már történelem. A fotós ünnepélyes, boldogsággal átitatott pillanatot örökített meg. A fénykép jobb sarkában két peckesen álló férfi, bal oldalt pedig két asszony, középen pedig egy cserfes gyerek látható. A fotó akkor készült, amikor 1958-ban elindult az első helyi járat Ebergényben, amely 1969 óta Zalaegerszeghez tartozik.
Melléképület
Számomra ugyanilyen történelmi pillanat volt, amikor a kiskundorozsmai ház hátsó kertjében végre megpillantottam a féltve őrzött kincset, ami egyike annak a 3175 darabnak, amely elhagyta egykoron a mátyásföldi autóbuszgyár kapuját. A busz megmentője, a 86 éves Lőrincz György és fia úgy fogadtak, mintha csak egy régi ismerős lennék és azonnal a közepébe is csaptak. Mindjárt fotók és anekdoták kerültek elő Ikarus 30-asokról és más buszokról. Az ebergényi busz pedig ottjártamkor méltóságteljesen fürdött az őszi napsütésben.
„Hozzám úgy került ez a busz, hogy értesültem róla, el akarják vinni szétbontani. Úgy voltam vele, hogy ezt nem szabad hagyni, ezért megvettem és hazahoztam. Keveset tudok az előéletéről, de több tulajdonosa is lehetett. Az akitől én megvettem melléképületnek használta, gyakorlatilag a nyulaknak szánt tápot és szalmát tárolta benne” – árulta el Gyuri bácsi ennek az Ikarus 30-asnak a megmenekülését. A kiadványból azt biztosan tudni lehet, hogy a járművet sokáig Ebergényben használták utasszállításra GJ 648-as rendszámmal.
Id. Lőrincz György, aki évtizedeken keresztül vigyázott a mögötte álló autóbuszra.
Ikarus a bodzafa alatt
„Hogy Szegedre hogyan került, azt nem tudom, de a feliratok tanulsága szerint egy ideig a Csongrád Megyei Településtisztasági Szolgáltató Vállalat szegedi kirendeltsége használhatta”– folytatta Gyuri bácsi, aki saját kezűleg vontatta el egy vasgyűjtőtől az autóbuszt először Domaszékre, majd 1992-ben átvitték jelenlegi helyére, ahol lényegében közel 30 évet állt felbakolva, érintetlenül.
Lőrinczék jelenlegi helyét illetően már csak egy, fél méteres „áthelyezésre” emlékeznek, de az is a busz nyugdíjas életének kezdetén lehetett, mert azóta bizony egy bodzafa is kinőtt a kereke alól. Ifj. Lőrincz György keserűen meg is jegyezte, hogy a fát bizony ki kell majd vágni a mozgatáshoz, pedig mennyi termést hozott az elmúlt évtizedekben! A régi Ikarusok már csak ilyenek. Sokáig mesebeli helyszíneken várják sorsuk jobbra fordulását. Anno Fungék egy tökföldről mentettek meg egy Ikarus 31-est. a 30-as utódját.
Szerencsére még megvan a vezetőülés, viszont a műszerfal hiányzik.
A kiskundorozsmai 30-as karosszériáját alaposan kikezdte a rozsda, de vastag oldallemezei épek és oldalablakainak többségében sértetlen és eredeti üveg van, emellett a tetőhajlatba épített ablakok túlnyomó része is megvan. Azért jól látható, hogy valaki az egyiken egyszer egy kályhacsövet vezetett ki, de manapság könnyebben lehet egy ilyet pótolni. Az eredeti motor nincs már meg hozzá, de Gyuri bácsi azt mondta az sem gond, mert bár rendelkezik gyári, hozzá való 350-es Csepel blokkal, de az darabokban van.
Akad viszont egy üzemképes, eggyel erősebb, 95 lóerős Csepel-motor is. Sőt akár hidakat is tud a buszhoz adni, ha a tulajdonosnak szüksége van rá. Igaz, Gyuri bácsinak már légfékes hídja van, nem a dobfékes, de szerinte utóbbi nagyon megbízhatatlan volt. Fiával emellett sikerült megmenteniük egy másik Ikarus 30-as hátfalát is, amiben még benne vannak az eredeti hátsó ablakok.
Ikarus 30-ból ovibusz
Gyuri bácsiék biztosan nem ismeretlenek az Ikarus-rajongók előtt, ugyanis Béke Tóniék is jártak már náluk, amikor elvittek tőlük egy ÁMG-pótkocsis Ikarus 630-ast. Talán ennek is köszönhető, hogy megmaradt az utókornak ez az utolsó legyártott Ikarus 30-asok egyike, mert Gyuri bácsi tudta, milyen fontos szerepet tölt be ez a típus az Ikarus történetében.
„1994-ben mentem nyugdíjba, addig durván 80-100 autóbusz felújításában vettem részt. Egy autóbusz felújításának a norma ideje egy embernek éves munka idejének, vagyis 1840 órának felel meg” – emlékszik vissza Gyuri bácsi, aki egyszer még egy Ikarus 30-ast is felújított, amely ovibuszként születhetett újjá. De a főként tervszerű megelőző karbantartással (TMK) foglalkozó szaki mindent szeretett javítani, ami a földön gurult.
A hátfalat átalakították, de szerencsére pótolhatók az üvegek, mert Gyuri bácsiék megmentették egy másik Ikarus 30-asét.
Gyuri bácsi az autóbuszt jelenleg 5 millió forintos áron kínálja és ehhez a jövendőbeli vevő olyan főegységeket választhat az általa összegyűjtött készletből, amilyeneket csak szeretne. Bízunk benne, hogy lesz olyan itthon, aki lát fantáziát az Ikarus 30-as megmentésében, a Schmiedt Kázmér és csapata által tervezett autóbusz kiemelkedő sikereket ért el a magyar buszgyártó nemzetközi ismertségének megteremtésében. Az Ikarus 30-ast 1951-ben többek között a Genfi Autószalonon és Egyiptomban is bemutatták.
