Sajnos az Ezeréves Sólyom elérhetetlen marad a Csillagok háborújából, de az 1977-es év másik mozis kasszasikerének főszereplőjét meg lehet venni: a Pontiac Firebirdöt a Smokey és a Bandita című filmből. Amióta vezettem a Pontiac Firebird Formulát, jobban értem, miből áll össze az amerikai álom. A V8-as kupé másik földrészen, egy egészen más korban és világban éppoly csajozós autó ma, mint odaát volt születésekor, 1978-ban.
Történelem: a Firebird nagy túlélő
Mivel a Chevrolet Corvette, Amerika sportautója védettséget élvezett a General Motorsnál, a cég blokkolta John De Lorean Pontiac-vezér törekvéseit, aki a GTO-t egy kétüléses, valódi sportkocsival kívánta kiegészíteni. Az első generációs Firebird végül 1967-ben jelent meg és egészen a 2002-es modellévig gyártásban maradt.
A ma is gyártott Mustang, az újraélesztett Camaro és Challenger után a Firebird az izomautó-korszak legkonokabb túlélője. A Vezess legelső cikkei között írtunk 18 éve a Camaro-Firebird páros gyártásának leállításáról. A hanyatlás ellenére a Pontiac, a General Motors egyik almárkája még 2000-ben is eladott belőle 31 ezret, miközben az egy időre szintén jegelt Camaróból 42 ezer, a Mustangból 173 000 db kelt el 2000-ben.
Ebben a formában, négy szögletes első fényszóróval a Firebird 1977-ben debütált, az 1970 óta gyártott és 1981-ben kifutó generáció látványos modellfrissítésével. Magánvélemény, de szerintem ez a Firebird sokkal jobban néz ki a korábbi gülüszeműnél, amely a kortárs GM-konszerntestvérre, a Camaróra is erősen emlékeztet.
1978-es a gyönyörű állapotban lévő Firebird. 1979 volt a sportkupé legerősebb éve, 211 454 eladott autóval. 2000-ben már csak 31 000 talált gazdára
Nem mind izomautó, ami V8
Az amerikai autók közül sokan izomautónak tekintenek a korszakból mindent, amiben V8-van, de a kortársak megkülönböztették a Mustang után pony carnak nevezett autókat a valódi muscle car kategóriától. A legtöbb márka párhuzamosan kínálta mindkettőt, ilyen páros a Pontiac Firebird és a GTO, a Ford Mustang és a Gran Torino, a Dodge Challenger és a Charger, a Plymouth Barracuda és a Road Runner.
Időnként pony carokba is bekerültek az igazán öblös, 6500 köbcenti feletti V8-as motorok, így a két kategória között van némi átjárás, de eredendően a Pontiac Firebird és testvérmodellje, a Chevrolet Camaro sem izomautó. Kinti mércével mindkettő kompakt autó, a Firebird sem alvázas konstrukció, hanem önhordó karosszériás.
Öblös V8, csekély teljesítmény
Firebird és Firebird között hatalmas különbségek vannak, a motorok méretében is. Ez a generáció megúszta azt a szégyent, hogy nyolchengeresekre méretezett orrában a 2,5 literes négyhengeres lötyögjön, 88 lóerővel megcsúfolva a Pontiac Firebird legendáját.
Sosem kellett felújítani a 41 éves motort, fajlagos teljesítménye igen csekély. 160-180 lóerőt tudhatott az 5,7 literes V8, korszaktól függően
Ebből a modellgenerációból az alapverziókban 4,1 literes, az 1920-as évekig visszavezethető családfájú sorhatos motorok surrogtak a Chevytől. A két nagy olajválság után, 1975-től a fogyasztáscsökkentés miatt ezek a motorok 100-110 lóerős csúcsteljesítménnyel szomorkodtak. A négylámpás, 1977 utáni Firebirdökben V6-os volt az alapmodell, kemény 105 lóerővel a Buicktól átemelt, 3,8 literes benzinesből.
Térjünk is át az igazi motorokra, bár nem mindegyik Pontiac-V8. A 301 köbhüvelykes (cui vagy cubic inch), 4,9 literes V8 és az 5,0 literes (305 cui) nyolchengeres is népszerű volt, akárcsak az 5,7 literes, kereken 350 köbinches és évjárattól függően 160-180 lóerős gépezet, amely ebben az autóban van. A legerősebb motorváltozatokat a 400 köbhüvelykes (cui vagy cubic inch) V8-cal még a gyár is 345 lóerőre taksálta. Ennél a 6,6 literes motornál volt nagyobb lökettérfogatú is a Firebirdhöz, a 455 cui 7500-as gépnek felel meg mifelénk.
Nagyon dögös minden szögből. Valójában 400 lóerő felett lehettek az olajválság előtti csúcsmodellek, a biztosítók a 345 lóerős gyári adattal is elég súlyos tarifákkal sújtották a nagy teljesítményű kupékat
1980-ban és 1981-ben az első nagysorozatú nyolchengeres benzinesként kapott turbófeltöltést a Firebird, ám a Garrett feltöltő sem csinált vadállatot a Turbo Trans Amből. Egy szimpla porlasztós motor, elektronikusan szabályozott befecskendezés nélkül, 87-es oktánszámú benzinre utalva csak rendkívül alacsony sűrítési viszonnyal működött, amivel sikerült megelőzni a kopogásos égést, de a turbós V8-ból alig jött ki teljesítmény.
Átütő filmszerep
A modernizált Firebird részben a Smokey és a bandita című filmbeli termékelhelyezésnek köszönheti népszerűségét, ahol Burt Reynolds mellett a fekete Firebird a másik főszereplő. Van, aki szerint ez a mozi kétórás reklámeposz a Firebirdnek, annyira menővé teszi a szerepe ugratásokkal, farolásokkal, gumisfüsttel vastagon. A Pontiac kétszer annyi Firebirdöt adott el a mozifilm sikere után, mint a premiert megelőző időszakban.
A filmbeli lázadásban és a szabadságélményben is meghatározó a T-tető. Az okos mechanikával a színezett üvegű tetőelemek kiszedése és visszatétele igazán egyszerű, tárolásuk megoldott a csomagtartóban. Így már az sem olyan zavaró, hogy a cikkhez fotózott autóban, korábbi kédercsere ellenére, bejut a víz a tömítés mellett. Az ok nem a gumiszigetelések elöregedése, inkább konstrukciós hiba, állítólag új korukban is beáztak a Firebirdök.
Tűzmadár a matricán
Sajnos vagy szerencsére, mindenesetre ezen autón nincs tűzmadár a motorházfedelén. A matrica ábrázolhat sast vagy sólymot, de elsősorban screaming chicken néven ismert. A látványos díszelem, WW7 opciós kóddal, 1973-tól vált rendelhetővé, történetéről és alkotóiról itt olvashattok.
Átütő volt a matrica sikere, extraként jelent meg 1973-tól
Röviden csak annyit, hogy már 1971-ben kész volt, de a formatervezési vezetők otrombának és ízléstelennek tartották. Ellenállásukat annyiban sikerült megtörni, hogy az opciók közé bekerülhessen, így ha kapós lesz, annál jobb, ha mégsem, akkor csendben törölhetik az extralistáról. A matricagyártási technológia fejlődésével nagyobbra cserélt tűzmadárért azonnal rajongani kezdtek a vevők, ezért kapott a Mustang is kobrás levonót, de a Jeep is átvette az ötletet.
Vezetés: nagypálya, kis tempó
Ebben az autóban nem az a varázslat, amennyire megy, hanem ahogy megy. Gyorsnak nem gyors, a sebességmérő utolsó értéke a külső körön 100 mérföld/óra, a belsőn 160 km/óra, mint egy Zsiguliban. Más kérdés, hogy ez lazán kifekteti az órát, szemben az 1200-essel.
Jó utazni a Firebirdben, mert csodálatos a hangulata. Könnyű lelazulni benne, átérezni, hogy itt akkor is tiéd a világ, ha mások megelőznek. Mert a Firebirdben szebb az élet, nem is kevéssel. A fa hatású fóliával ellátott műszerfal megérdemli a nevét, a töltésről és az olajnyomásról is külön műszer tájékoztatja a vezetőt.
Szabadságélményt ad a tető nélkül elég huzatos belső tér
Vezetés közben érezni, hogy ez egy kinti mércével kompakt autó. 4999 mm hossza, 1864 mm szélessége és a 2748 milliméteres tengelytáv dacára közel sem akkora tepsi, mint a full size limuzinok vagy a négyajtós kupék. A jó kilátás miatt hamar megvan az összhang, ha nem tépni vagy gumit füstölni akarsz vele. A kormányzás könnyű és pontatlan, a kényelem viszont hibátlan. Pláne, hogy most nem kell használni a légkondicionálót sem, amely elvileg működésre bírható, de jó ideje üzemen kívül van.
Mindent visz a hangja
Menet közben a mintegy 160 lóerős autót cseppet sem érezni lassúnak, mert kiadós gázra a kipufogóhang betölti az eget és a földet. Kihúzatva, ami itt 3500-4000-es fordulatszámot jelent percenként, igazi varacskos disznó. A klasszikusan 90 fokos hengerszögű nyolchengeres hangja akkor is állandó mosolyforrás, ha sehová nem sietsz és karodat a langyos szélbe kilógatva vonulsz vele. Az autóról a közeljövőben megjelenik egy videó is a Vezess Youtube-tagozatán, ha feliratkoztok videócsatornánkra, biztosan nem maradtok le róla.
Nem igaz, hogy a benzinóra mutatója azzal a sebességgel hull alá, ahogy a sebességmérőé felfelé mozog. 12-15 literből el lehet vele járni. A 41 éves autó légkondicionálós
A motor ebben az olajválság utáni kivitelben annyira a képességei alatt teljesít, hogy nemcsak élettartamából néznék ki még 41 évet, de fogyasztása is egészen civilizált. Tulajdonosa, Fehér Dániel nem hajszolja, így átlagosan 12-13 literrel el lehet vele gurulni 100 kilométert, amikor az éves amerikai autó-találkozóra megy a monostori erődbe vagy kirándulnak a baráti körrel.
Fogyasztás: nem kevés, de tolerálható
Kíváncsiságból lekérdeztem a Spritmonitort, ahol az 1971-1981-es évjáratokból összesen nyolc Firebird van fent, mindegyik V8-as, 16,7 l/100 kilométeres átlaggal. Ezzel az átlaggal számolva egy 300 kilométeres túra 20 ezer forintba kerül, de ez lenne a legokosabban és legvidámabban elköltött húszezresem.
Amerikai mércével kompakt autó, önhordó karosszériával. Hossza 4999, szélessége 1864, magassága csupán 1252 mm a Wikipedia szerint. A tengelytáv 2748 mm, nem nehéz vele manőverezni
Ideális youngtimer: egyszerű és megbízható
Amit a fogyasztásban elvisznek, azt karbantartási és javítási költségben vissza is adják a V8-as amerikai nagyvasak. A Chrysler, a Ford és a General Motors a konszernen belül közös technikával, hatalmas darabszámban ontott nagyon hasonló technikájú autókat.
Internetről megrendelve a hajtáslánchoz olcsók az alkatrészek, a gyújtógyertyák darabja szállítással együtt 1000 Ft alatt maradt és a generátor-felújítás költsége is elhanyagolható volt. A motort 41 év alatt nem kellett szétszedni, a háromfokozatú automatikus sebességváltó is eredeti.
A szervizelést megkönnyíti a jó értelemben véve egyszerű és robusztus konstrukció, amiért ostobaság lenézni a kortárs amerikai autókat. Észak-Amerikában, ahol nagyok a távolságok a települések között és dívott a DIY (do it yourself) barkácsolói attitűd, fontos elvárás volt az autókkal szemben, hogy megbízhatóan működjenek, hosszú legyen az élettartamuk és a tulaj hozzá tudjon nyúlni a kocsihoz, ha valamiért mégis megállna.
Könnyű vezetni az 1,6 tonnás kupét. A kormány lazán forgatható, az automatikus váltó háromfokozatú és nagyon megbízható
Texasban vagy Kaliforniában ez nem gond, kevésbé száraz és forró éghajlatú területeken viszont ezek az autók is rozsdásodhatnak. Ez a Pontiac Firebird már az előző tulajdonosnál átesett a kasztnizáson. A csomagtérpadló alatti lemezmunkát látva a szakember igényes munkát végzett és a fényezés is szemrevaló. A belső térben a bőrkárpit és a szőnyegezés eredeti, az ülések fehérsége és állapota nemcsak a gyári bőrkárpitozás tartósságát, de a tulaj gondosságát is bizonyítja, aki nem sajnálja az időt és az energiát a huzat ápolására.
Itthon kevés van belőle
Ha fenntartani nem is, megvenni elég nehéz egy jó állapotú Pontiac Firebirdöt. A Használtautón a cikk írásakor egy van fent ebből a generációból, egy Trans Am 3,8 millió forintos irányáron 1978-ból, az 5,7 literes nyolchengeressel, mint a cikkben látható autóban. A Pontiac Firebird ritkasága miatt itt nincsenek irányárak, csak tapasztalati értékek és az eladó autókról is hamarabb értesülhetsz találkozókon, ismeretségek alapján, mint a netes használtautó-keresőkből.
Itthon alig akad belőle eladó, külföldön érdemes körülnézni
Külföldön több az esély kifogni egyet. Az Autoscout24-en majdnem 50 eladó autót hirdetnek az 1970-1981-es korszakból, viszonylag sokat közülük Hollandiában. Amerikai papírokkal 7500 eurótól, 2,5 millió forinttól látni autókat, európai honosítás utániakat 14-15 ezer eurótól felfelé kínálnak eladásra, ami nagyjából ötmillió forintnak felel meg. Mintha a piac még nem kezelné értékén a Pontiac Firebirdöt, amely nemcsak egyszerűen szerelhető, mechanikus buktatóktól mentes autó, de stílusos és nagyon szerethető youngtimer is egyben.
