Nehezen megfogható dolog a közlekedési morál, főleg Magyarországon, a Betarthatatlan Szabályok Országában, ahol a szabálysértések nagy száma sokszor inkább a szabályozás problémáinak, semmint a közlekedők felelőtlenségének eredménye. Mégis úgy éreztük, hogy itt az ideje egy afféle szakállasbácsis puffogásnak a közlekedési morálról, mert korra, lakhelyre, vezetési stílusra való tekintet nélkül szerkesztőségünk minden tagja felfigyelt rá az utóbbi hónapokban, hogy rossz irányba csúsznak a dolgok az utakon.
Van egy másik homályos fogalom a mindennapi közúti közlekedésben: a „forgalom természetes ritmusa”. Ezt a szintén nehezen definiálható valamit ugyanúgy nem rögzíti a KRESZ, mint a „morál”-t, mégis, akinek van érzéke a közlekedéshez, ezt a ritmust éppen olyan pontosan érzékeli maga körül autózás, motorozás, kerékpározás közben, ahogy mondjuk az időjárási körülményeket vagy a fényviszonyokat.
Mi pedig a közlekedési morál romlását abból érezzük, hogy napról napra tapasztaljuk, ahogy egyre több közlekedő, főként autós ugrik ki a forgalom természetes ritmusából. A közlekedési társasjáték harmóniáját (főleg Budapesten és Nyugat-Magyarország útjain) egyre gyakrabban érzékeljük megbomlani, egyre több közlekedőt látunk felrúgni nem csak írott, de íratlan szabályokat is. Ez pedig a közlekedésben nem csak esztétikai vagy udvariassági probléma, hanem biztonsági kérdés, kőkemény veszélyhelyzetek előidézője. És ez az egész így, a maga növekvő trendszerűségében nagyon nincsen jól.
Extrém sebességtúllépések
Jó, hát a lakott területen belüli 30-as tábláról vagy a lakott területen kívüli 60-asról még az útkezelők is azt szokták mondani, hogy tudják, hogy túlzás, de azért vannak kint, mert a magyarok a 30-asnál úgyis 50-nel, a 60-asnál 80-nal mennek. És ez valahogy így is van, olyannyira, hogy még a rendőrség is beszállt ebbe a pajkos közös önbecsapásba az objektív felelősségi rendszerrel, miszerint gyakorlatilag nem is törődik a 15-20 km/h-nál kisebb mértékű sebességtúllépésekkel.
Ez a rendszer vidáman ketyegett egészen pár hónappal, talán egy-két évvel ezelőttig, de szépen, fokozatosan felborulni látszik. Ha lakott területen, főleg Budapesten belül a 30-as táblára jólnevelten el is vesszük a gázt, és hagyjuk, hogy az addigi 50-helyett-60-ról szép lassan legalább 45-ig visszacsússzon a mutató, egyre gyakrabban akad, aki kielőz, akár még zebra előtt is, mert nem hajlandó legalább tényleg egy kis gázelvétellel megtisztelni azt a vagy indokolt, vagy nem indokolt, de mindenképp valóságos és hatályos sebességkorlátozást.
Még rosszabb a helyzet az útépítéseknél kitáblázott korlátozásoknál. Bosszantó persze a sok-sok, heteken-hónapokon át fenntartott átmeneti és túlzó mértékű sebességkorlátozás, de azért eddig az M1, M0, az épülő M4 60-as tábláinál 75-80-nal, a 80-as tábláknál 90-95-tel csettegve szépen haladt a sor és nem nagyon akadt, aki nekiállt volna izmozni. Ma viszont a forgalom jellemzően eleve egy 90-es tempóra áll be, ennyivel mennek a több kilométer hosszú 80-as táblasor mellett a kamionok, a 60-as tábláknál pedig, amelyek lehajtóknál vagy betorkolló felhajtóknál próbálnak nagyobb biztonságot teremteni, még csak nem is lassít senki. A belső sáv pedig, ha van (az M0-nál, M1-nél van) még ennél is gyorsabb. Sokkal. 100-110-zel vagy még gyorsabban mennek itt a személyautók és a furgonok, ha pedig valaki beóvatoskodik, mert egy 80-ra táblázott szakaszon megpróbál megelőzni egy lassabban haladó járművet (akad azért ilyen is, agyonpakolt bolgár vagy török kamionok, tréleres horrorkaravánok, egy-két bácsika, aki 70-nel megy amúgy is mindenütt, hogy spóroljon egy-két deci benzint százon a G-Astrával vagy a Renault Thaliával), rettenetesen felháborodnak. A csupán 10 km/h-s túllépésben lévő autóstárs seggébe bújnak, időnként levillogják, sőt: egyre gyakrabban látom, hogy kimennek jobbra előzni, megpróbálják két kamion között legyorsulni a külsőben a 80-as táblánál mindössze 90-nel gyorshajtó mazsolát.
„Halványpiros” és „sötétsárga”
Hosszú időn át tabunak számított, de manapság a piros lámpa respektje is tovatűnni látszik. A fővárosban erős forgalomban szinte mindig, mindenütt van még valaki, aki nem csak a sárgába tolja bele, de az egyértelmű piroson is áttolakszik még utolsóként a lámpaváltás után. Egy kollégám pedig hátborzongató taxis élményéről mesélt a minap: a sofőr megállt a pirosnál, majd körülnézett és egy ízes káromkodással elindult és átment a piroson – tisztára mint a viccben. (Tudják, amikor tép át ezerrel a taxis a városon, minden piroson átsüvít, majd egy zöldnél csikorgó gumikkal megáll. – De hát zöld a lámpa -, mondja az utas, mire a taxis: – Na de mi van, ha jön keresztben egy kolléga?)
Ez a magatartás ma már annyira jellemző, hogy amikor ehhez a cikkhez egy fedélzeti kamerával anyagot próbáltam gyűjteni, és a szerkesztőség előtt pár kilométerrel észrevettem, hogy a dashcam felülírta az összes elmentett anyagomat (ezért nincs videó a 60-as táblánál 110-zel haladó sorról), még bőven volt alkalmam pótolni az elveszett videókat újakkal pár perc alatt:
Tolakodás mindenütt
Visszatértek azok a minták is, amelyeket, úgy hittük, már kiirtott a rendőrség és a jó érzés, no meg a magas büntetési tételek a hazai közlekedésből. Az ikonikus Roosevelt téri bepofátlankodás (tudjátok: a Lánchíd előtt a pesti oldalon) olyannyira visszatért, hogy még a Google Street View is megörökítette tavaly nyáron:
Sorban állnak a záróvonalon bepofátlankodok a Lánchíd előtt a Google felvételén
A buszsáv tiszteletének is vége, az M1/M7 bekötőn reggelente folyamatosan érkeznek a dugóban araszolók mellett a buszsávban ügyeskedők, majd húznak tovább előre végig a Budaörsi úti szakaszon is, és a belvárosban is, ahol nincs túl sok kamera a buszsáv mellett. Kanyarodósávból visszaoldalgás a sor elejére, sőt: zöldre a balra vagy jobbra mutató lámpa alól a bevágás a sor elé; ezek a már-már kihaltnak tűnt dolgok is egyre gyakrabban jönnek elő újra és újra.
Nagyobb forgalom, mégis kevesebb baleset
A nyomulást, tolakodást indokolhatja, hogy a forgalom a hazai utakon folyamatosan nő, a felújítások, lezárások pedig sokszor tényleg frusztrálóan szűkítik a hálózat áteresztőkapacitását. Az autópályákon tapasztalható durvulást némileg magyarázza, hogy egy kicsit eltűntek a rendőrök a sztrádákról; meg is írtuk már csaknem két éve, hogy a mobil traffipaxokat a leállósávról, a felüljárókról leparancsolták a városokba, közutakra, így a rendőri jelenlét egy ideje sokkal kevésbé intenzív a sztrádákon.
Amit viszont nem értünk: hogy a növekvő forgalom és érzékelhetően durvuló helyzet dacára mitől kevesebb a súlyos baleset. Mint megírtuk, az idei év első felében a tavalyihoz képest csökkent a személysérüléses balesetek száma és a sérültek, balesetben meghaltak száma is. És, mint még nem írtuk, de ma hallottam egy rendőrtiszttől: 1-9 hónap adataiban a trend folytatódik, továbbra is kevesebb a sz.s. baleset és az áldozat.
Lehet, hogy rosszul látunk valamit, és nem is romlik az a morál? Ti mit gondoltok, hogy érzékelitek?
