Meg kell mondjam, nem egészen erre számítottam. A Vissza a jövőbe repülő DeLoreanje, a Gattaca lágyan duruzsoló villamosított Citroën DS-e, a Demolition Man önvezető, balesetben a kabint ütéscsillapító PUR-habbal telenyomó, de legalább autószerű formájú autója mind szimpatikus megoldás lett volna. A valóság viszont, úgy néz ki, egy kicsit más irányba kanyarodik és leginkább valami ilyesmi lesz:
De tényleg, nem viccelek, a Jövő Autója pont így fog kinézni. Nem hisztek nekem? Hát akkor higgyetek a Rinspeednek, a Continentalnak, vagy akár a Toyotának, esetleg a Daimlernek. Ezek a cégek ugyanis mind-mind hatalmas összegeket invesztáltak olyan kocsiba, mint amit én is rajzoltam.
Rinspeed Snap és MicroSnap
A svájci dizájnstúdió, illetve tervezőiroda olyannyira kocka alakúnak látja a jövőt, hogy nem csak megalkotta az első koncepciót, de már tovább is fejlesztette, pontosabban leskálázta kompaktabbra. A Snapet tavaly mutatták be, először még csak nem is egy autószalonon, hanem a Los Angeles-i CES-en, a fogyasztói elektronikai termékek szemléjén (Consumer Electronics Show), a Genfi Autószalonra csak ezután hozták el a kerekes dobozt.
Az idei svájci autókiállításra viszont már a MicroSnappel érkeztek, ami ugyanaz, egy számmal kisebb méretben. A három méternél rövidebb dobozautó csupán 730 kilót nyom, ezért elég bele egy 13 kilowattos villanymotor is, amivel 75 km/h a végsebessége. A hatótávolság mindössze 95 km, de városi járműnél, amely egy fejlett infrastruktúrájú környezetben minden megállásnál tölthető, ez elég is lehet a Rinspeed által elképzelt jövőben.
A cserélhető felépítmény triviális gazdasági előnye, hogy egy sok-sok önjáró alvázas kerekes dobozból álló közlekedési rendszerben sokkal kisebb a holt tőke, az épp parkoló, semmit nem csináló, haszontalanul amortizálandó lekötött vagyon. Hiszen parkolni csak a bódéknak kell, a jármű érdemi része szinte folyamatosan mozgásban lehet. Amíg munkások pakolnak egy konténer-dobozt vagy amíg a személyszállító dobozok a munkahelyek előtt várják a délutáni csúcsot, az önjáró alváz az akkuval, motorral mehet másik fuvarba.
Continental Cube
A német autóipari háttérvállalat saját kerekes kockája nem mai darab, kicsit ki is lóg a sorból, mert nem cserélhető felépítményes szerkezet, hanem egy fix önjáró doboz. A Cube-ot viszont folyamatosan fejlesztik, és ma már annyira készen van, hogy nemrég a Frankfurti Autószalonon még Angela Merkel is ment vele egy kicsit. Márpedig ha a német biztonsági szolgálatok beengedik egy önvezető kerekes szekérbe a kancellárjukat, ott már olyan nagyon sok fejlesztenivaló nemigen maradt.
Mercedes-Benz Urbanetic
Ez legalább egy kicsit jól néz ki, de a lényege ugyanaz: önjáró alváz, cserélhető felépítménnyel. Tavalyi modell, nincs friss hír róla, csak azért illesztem be ebbe a cikkbe, hogy lássuk: még az autózás korának elindítója, a Daimler is úgy gondolja, hogy foglalkozni kell az önjáró dobozautók jelentette lehetséges jövővel.
Toyota e-Palette
Van viszont hír egy másik autós óriáscég, a Toyota háza tájáról. Az ő kerekes dobozuk, az e-Palette a jövő évi olimpia egyik beharangozott érdekessége lesz; állítólag ilyen izék szállítgatják majd a sportolókat ide-oda az olimpiai faluban. A szélesre nyíló ajtókkal és rámpával felszerelt robotaxi a paralimpia mozgáskorlátozott versenyzői számára is kényelmesen használható közlekedési eszköz lesz. Az immár sorozatgyártás-érett e-Palette-ből húsz darabot állít szolgálatba jövő nyáron a Toyota. Az 5,3 méter hosszú, húsz fő szállítására képes e-Palette-ek egyelőre mindössze 20 km/h végsebességgel közlekedhetnek. És jó-jó, ezek a gépek egyelőre csak a 4-es szintű önvezetésig jutottak, vagyis a fedélzeten mindig kell tartózkodnia egy kezelőnek is, de a trend így is világos: még pár fejlesztés, és városi tempóval, biztonságos, ellenőrzött környezetben hamarosan teljes lehet az autonómia.
Az Európai Unió közlekedésijövő-koncepciója is a dobozautók irányába mutat. Egy neten is elérhető publikáció szerint a vezérelvek: automation, connectivity, decarbonasition és sharing. Márpedig ezek a kerekes dobozok pont ilyenek: automatikusan üzemelnek, hálózatba kötve, mindennel összekapcsolva működnek, nincs lokális CO2-emissziójuk és közhasználatúak. Ha pedig egy városban ezek a rendszerbe kapcsolt automaták veszik birtokba az utakat, ott szinte bizonyosan nem marad tér az emberi sofőröknek és a saját individualista, tehát veszélyes járműveiknek.
Egyelőre még igen megfontoltan közlekednek ezek az önjáró kockák:
Ha még ehhez hozzávesszük, hogy világszerte nem lankadó trend az emberek városokba költözése és a vidék jelentőségének csökkenése, hát elég kevés piaci potenciál sejlik fel ahhoz, hogy az autógyártók komoly forrásokat szánjanak más, izgalmasabb jövőautók fejlesztésére. Persze, nyilván lesznek luxuskivitelű, akár magánhasználatú önjáró kerekes dobozok is, de hogy 2050-ben láthatunk-e még egy modern nagyváros utcáin olyan új kocsit, amit egyáltalán lehet emberi sofőrként vezetni és formailag nem olyan praktikus, mint egy kerekes doboz – legalábbis kérdésesnek tűnik. Szóval jól nézzék meg a rajzomat még egyszer a kedves autórajongó olvasók: komoly esély van rá, hogy tényleg ez lesz a Jövő Autója.