A gőzzel hajtott munkagépek egy régi világot idéznek meg, ezek a monstrumok indították meg az iparosodás robbanásszerű fejlődését, és részben ezeknek a gépeknek köszönhetjük, hogy most ott tartunk, ahol.
Egy XX. század elején épített gőzvontató már múzeumban is érdekes látvány, de mozgás közben mutatja meg valódi arcát. Szerencsére vannak, akik életben tartanak ilyen gépeket, és videót is készítenek róla, ahogy az óriási acélszörny komótosan, méretes füstfelhővel övezve cammog.
A felvételen egy Lombard rönkvontató látható, ezeket Alvin Lombard vállalkozása építette 1900 és 1917 között az Egyesült Államokban. Összesen 83 darab készült, a legtöbbet a II. világháború során felhasználták nyersanyagként, ma három, felfűthető, működő darabról tudnak.
Igazi vakmerő, vagy inkább kényszer szülte hősök voltak, akik ezeket a gőzvontatókat kezelték. Télen, fagyott meredek lejtőkön vitték le a hegyekből a kivágott rönköket, a vontató után gyakran 4-8 megrakott kocsival. A lefelé vezető utakat szalmával szórták fel, de gyakran az erdőlakók elfogyasztották a tapadásfokozó anyagot, így maradt a veszélyes csúszkálás lefelé. Egy ilyen szerelvényen négy ember dolgozott, de mind közül az elöl ülő kormányosnak volt a legnehezebb dolga. Nyakába a gőzgép parazsát kapta, elölről a farkasordító hideggel, hóval kellett megküzdenie.
Ezért volt, aki faviskót tákolt a gép orrára, de ez a menekülést nehezítette, amikor már elkerülhetetlen volt az ütközés.
Végül kisebb, gyengébb dízelmotoros vontatók váltották le ezeket a szörnyeket, egy korabeli, fakitermeléssel foglalkozó cég becslése szerint a Lombard vontató hatvan ló munkáját váltotta ki.
