Gyorsulási verseny a kedvenc felállással. Dávid győz, Góliát bukik, avagy az otthon töredék pénzből tákolt kis lélekvesztő lealázza a gyári, drága sportkocsit. Az ilyen eredménynek mindig örül a néző, hiába almát a körtével kategória az összehasonlítás.
Mert az egyik gyári, a másik épített, de mégis, a méretbeli, korbeli különbség miatt akkora élmény maga a látvány, hogy felesleges ezen gondolkodni, a kis Opel megérdemli az öt perc hírnevet. A Hyundai i30 N teljesítményadataival tisztában vagyunk, teszteltük is. 250 vagy 275 lóerőre és 353 Nm nyomatékra képes, négyhengeres kétliteres motorral vásárolható meg, a gyorsulás pedig 6,1 másodperc százra a hatfokozatú kézi váltóval.
Ehhez 1566 kilogrammos tömeg párosul, és itt lehet a nagy titka az Opelnek, ami a kép alapján szintén komoly ménest állít csatasorba, de mégis az alacsony tömege jelent behozhatatlan előnyt, ez a kis bódé biztosan megáll egy tonna alatt.
Bár innen egy kép alapján nehéz megmondani, ez valószínűleg egy Z20-as Opel blokk, ami a kétezres évek elején került a sportosabb Opel verziókba, és turbófeltöltővel, kiviteltől függően 170-240 lóerőt adott le.
