Aki komolyabban belemerült a Death Stranding világába a november 8-i premier óta, annak mostanában a címben feltett kérdés is megfordulhatott a fejében. A legjobb kérdés talán inkább ez: létezik-e egyáltalán a halál? És ha igen, miért nem?
Nem igéjük, hogy a kérdésekre válaszokat adunk, de azt mindenféleképpen elmondjuk, hogy miért juthatnak ilyen gondolatok az eszünkbe. Előtte azonban menjünk vissza egy kicsit az időben. A játék első előzetese 2016-ban az E3-on jelent meg. Már ekkor sokan várták a megjelenését, ugyanis a projekt mögött az a Kodzsima Hideo állt, aki a Metal Gear Solid-sorozattal vált híressé.
Azóta eltelt három év, és megkaptuk a játékot, mely egy, a megszokottól eltérő poszt-apokaliptikus világba helyez minket. A nem is túl távoli jövőben játszódó történet szerint egy robbanás megváltoztatta a világot. A Halálhullám összemosta a holtak és az élők világát, melyet a szereplők igyekeznek az ókori mitológia elemeivel magyarázni, de a történteket eleinte ők sem értik. A partravetettek (PV-k), egyfajta sötét szellemek magukkal akarják ragadni az úgynevezett gócvárosokba rendeződött maradék emberiséget is.
Ha a PV-k elragadnak egy embert, ott egy hatalmas robbanás – a játékban kiüresedés – mindent elpusztít. A játékban ezért is igyekszik mindenki elkerülni a halált, ugyanis rövid időn belül a holttest kiüresedést idéz elő – ez ellen az egyetlen megoldás a test elpusztítása. Főhősünk, a futárkodó Sam Porter Bridges azonban különleges képességgel rendelkezik: gyakorlatilag halhatatlan, azaz ha a hús-vér teste teljesen erőtlen lesz, a lelke képes visszatérni, majd újra testet ölteni. Emellett érzékeli is az egyébként láthatatlan PV-ket, melyben segít neki egy, a Halálhullám után létrejött új technológia: BB egy tartályba zárt csecsemő, akivel egy furcsa kapcsolatot alakít ki futárunk.
Ebben a világban kell helytállnia Samnek, aki szíve szerint élné saját életét, de a családi kötelék miatt már-már elvárás, hogy segítse újjáépíteni az Amerikai Egyesült Városokat. A futármeló mellett pluszban bevezeti az elszakadt városokba és területekre a királis hálózatot, melynek segítségével az egymástól távol élők újra kapcsolatba léphetnek egymással. Útját nehezítik persze a PV-k, akik az időzáporokban manifesztálódnak. Már az eső sem a régi: a csapadék minden egyes cseppje megöregít mindent, amihez hozzáér: elpusztítva a madarakat és a növényeket, de sérülést okoz az embereknek és a használati tárgyaknak is.
Emellett ott van még a gyakran nehéz terep, és az útonállók is, akik nem feltétlenül akarják, hogy célba juttassuk az aktuálisan leszállítandó csomagot. A játék nem csak a nehézségekről szól: ahogy egyre több tudáshoz fér hozzá Amerika, úgy egyre több segédeszköz könnyíti meg futárunk életét, kezdve a járást könnyítő váztól a villany-teherautókig.
Visszatérve a korábban feltett filozofikus kérdésekhez: az ember komolyan elgondolkodhat ezeken, miközben épp egy mázsás terhet cipel a hátán az életveszélyes meredélyek mellett, ahol csak hegyes sziklák alkotják a tájat. Miközben belemélyedünk a játékba, a gondolatainkat a semmiből megszólaló zene is ebbe az irányba tereli.
Mindezek eredménye egy unortodox megközelítésű játék, mely a Kodzsima munkásságát nem ismerőknél ha nem is feltétlenül üti ki a biztosítékot, de egy idő után töménnyé válik. Habár a fő cselekményszálat elvileg 50 órán belül is végig lehet játszani, szerintem ez tipikusan az a játék, ahol érdemes a részletekben elveszni. Elkövettem azt a hibát, hogy rendületlenül akartam előrehaladni, de egyszerűen besokalltam, és néhány napnyi pihenésre volt szükségem. Nem rossz az, ha a haza helyreállítása helyet egy pizzát és néhány üveg sört visz házhoz az ember.
Ha ismerős lenne a főhős, az nem véletlen: a legfőbb karaktereket színészekről mintázták, mozgásuk és mimikájuk pedig olyan valósághű, mintha egy mozifilmet nézne az ember. A főszereplő Samet Norman Reedus alakítja, akit a The Walking Deadben láthattunk. Mellette felbukkan még többek között Léa Seydoux (007 Spectre – A fantom visszatér), Mads Mikkelsen (Hannibal, Zsivány Egyes) és Guillermo del Toro filmrendező (A faun labirintusa, Pokolfajzat) is.
A játékban nincs többjátékos mód, azonban mégis együttműködhetünk másokkal: a többiek különböző jelzéseket hagyhatnak a térképen, melyek segítségével felvidíthatják társaikat, vagy figyelmeztethetik is őket a leselkedő veszélyre. Mások építményeit is használhatjuk, melyekből szerencsére nem lesz végtelen mennyiségű a térképen, ugyanis az időzápor elpusztítja őket.
A cím jövő nyárig csak PlayStation 4-en érhető el, az alapváltozat 20 990, a Digital Deluxe Edititon 23 990 forintért. Utóbbihoz jár a játék teljes zenei anyaga, és némi csinos kiegészítő Samnek. A Death Stranding egyébként jól indított, Nagy-Britanniában az első héten felugrott a legjobban fogyó játékok listájának második helyére.
