Ma már a való életben, és a Facebook oldalakon is megy az adok-kapok, sokan úgy érzik, a közeledési csoportokban kell üzenniük azoknak az ismeretleneknek, akik szerintük túl gyorsan, túl lassan, sort feltartva, őrülten előzve autóztak.
Talán emiatt érezzük úgy, hogy egyre több őrült van útjainkon, pedig ez a hangulat évekkel ezelőtt is jelen volt, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a következő pár olvasói történet, amelyeket még bőven a Youtube, és a Facebook uralma előtt kaptunk, pontosan 2006-ban, kerek 15 éve.
„Agyonverlek!”
A Patrol ajtaja a szokásos módon kivágódik, a bőrdzsekis, nagy darab benga ráhuppan az aszfaltra, és futólépésben lerohanja a suzukist. Káromkodás, majd egy tockost ad a bácsinak, akinek a meleg miatt le volt tekerve az ablaka.
Szegény – jogosan – ezt nehezen tűri, és miután visszaszállt az ipse a terepjárójába, egyszerűen nekihajt a hátuljának. Kisebb csörömpölés. A Patrol ajtaja újra nagy svunggal nyílik, de egyelőre csak a kárt méri fel a mesterséges kopasz. Elmormol néhány káromkodást, de miután látja, hogy neki semmi baja, visszaszáll és folytatja útját. A bácsi rosszabbul is járhatott volna. Így csak a lökhárítót, a felgyűrődött motorháztetőt, és a törött lámpaburát kellett összespórolnia a nyugdíjból.
Nézeteltérések persze mindig is voltak, erre már jól emlékszem gyerekkoromból is. Pelenkában a Lada hátsó ülésen, rendszeresen hallottam apukámat, amint szóváltásba keveredik egy másik autóssal. Tettlegességig viszont sosem fajult a dolog, nem ugráltak ki az emberek az autóból, maximum derékig kihajolva az ablakon szidták egymás őseit.
A ladás korszak elmúlt, sőt a nehézfiúk mostanra az A8-asokat is lecserélték, inkább a beseftelt terepjárókra szavaznak. Velük nem érdemes leállni kötözködni, mert nagyon valószínű, hogy mi fogunk rosszabbul járni, hacsak nem vagyunk 7 danos karate mesterek.
Rambó kés és baseball ütő
A régi időkben a gumiszerelő vas, mostanság a baseball ütő a divat, bár az okok egészen eltérőek. Utóbbi hatóságilag tilos, így ennél gyakrabban kerül elő a bökő a kesztyűtartóból. Több saját élményem is van.
Budapest, Szemeretelep, sorompónál állok. Beáll mellém egy szakadt Zsiguli, majd a munkásbrigád szószólója egy késsel hadonászva próbálja meg felhívni a figyelmemet. „Figyelj, engeggyé már be eléd, oké”!? Erre a kedves kérésre persze nem tudtam nemet mondani. Ez inkább vicces volt, mint rémisztő.
A Heim Pál kórháznál lámpát kaptunk, a következő pillanatban pedig valaki az ajtómat próbálta feltépni, majd miután ez nem sikerült neki, a kezében lévő Rambo késsel kezdte kocogtatni az üveget, és néhány szép szót intézett hozzánk. Néhány centi és egy üveg választotta el arcomat, a pengétől – ekkor megállt bennem az ütő. Konklúzió 1: az ajtót mindig zárva kell tartani. Konklúzió 2: nem csak a drága autóban ülnek agresszív egyének.
Valaki úgyis betalál
Elkeserítő a helyzet! Őrültek mindenütt vannak az utakon, lehetetlen elbújni előlük: a legokosabb, amit tehetünk, hogy nem állunk le senkivel vitatkozni, nem veszünk üldözőbe senkit, és próbálunk szabályosan közlekedni! Menni fog?
Kulturális és túlélési tanácsok:
Lehetőség szerint mindig tartsunk jobbra – ne csak az autópályán!
Legyünk magabiztosak, de ne agresszívak!
Használjuk az irányjelzőt!
Belülről zárjuk magunkra az autót!
Tartsuk be a KRESZ szabályokat!
Ne másszunk az előttünk haladó nyakára!
Ne álljunk be a kereszteződésbe!
Ne dudáljunk feleslegesen!
Ne használjunk divatból ködlámpát!
Ne hadonásszunk baseball ütővel és késsel!
Ne mutogassunk!
Ne álljunk le káromkodva veszekedni!
Ne szálljunk ki verekedni !
Ne fékezzünk be direkt!
Ne előzzünk, rajtoljunk el kanyarodósávból!
