Autós, illetve közlekedési szakújságíróként az ember hamar megszerzi azokat az első kellemetlen tapasztalatokat a hatóságokkal, biztosítókkal, bankokkal, szervizekkel, kereskedőkkel kapcsolatban érkező olvasói levelekkel kapcsolatban, amelyek után a hideg gyümölcslevest is megfújja, mielőtt kanalazni kezdené.
Előfordulhatna, hogy a legmélyebb, legőszintébb, leghitelesebb felháborodás mögött a levélíró tévedése áll, mi pedig előbb-utóbb ott nyüszíthetnénk a padlón bocsánatért esedezve a pár ezer karakteres kis tócsánk mellett, amikor a bepanaszolt szervezet jogos helyreigazítási kérelmét kellene közölnünk, és ország-világ elé kellene tárnunk, hogy bizony felületesek voltunk, és nem tettünk eleget a legtriviálisabb feladatunknak: nem kérdeztük meg a másik felet is közlés előtt.
De mi nem így dolgozunk. Ezért ez sem egy ilyen eset. Olvasónk összeszedett és alapos levélben írta meg panaszát, amit minimális szerkesztéssel, gyakorlatilag egy az egyben közölhetünk. A lényeg: hiába szabta tele kaviccsal autójukat egy beazonosított másik jármű, hiába igazolja a Rendőrség is, hogy egy másik járművezető hibájából szenvedtek kárt, a biztosító nem fizet, hanem húzza az időt, talán fárasztásra játszik. A bepanaszolt biztosító és a biztosítókat tömörítő érdekvédelmi szervezet, a MABISZ pedig olyan merevséggel zárkózott el a magyarázatadás elől, amellyel tulajdonképpen kikényszerítették, hogy nyilvánosságot adjunk a történetnek. Át is adom a szót a panaszosnak:
„Az eset nagyon egyszerű(nek tűnt akkor). 50 km/h óra sebességgel haladtunk Keszthely belterületén, amikor egy teherautó szabálytalanul, kb. 80-90 km/h óra sebességgel száguldva megelőzött minket. Tette mindezt egy olyan sávon, ahova a murvás mellékútról szokott befordulni a többi teherautó (egy harmadik forgalmi sáv a két irány között), emiatt vastagon állt ott a fehér murva az úttesten.
Kövek százai repültek szét, hallottuk a becsapódó kövek kopogását az autón. Rettenetes élmény volt, egyből tudtuk, hogy baj van, mert volt pár sokkal hangosabb koppanás is, amik igazán nagy kőhöz tartoztak. Próbáltuk megállítani az illetőt, villogtunk, dudáltunk, de hiába, elhajtott. Ekkor félreálltunk, megnéztük az autót, és sajnos találtunk rajta több sérülést, amik egyértelműen friss, kőfelverődésből eredő sérülések voltak (a képeket mellékeltem).
A besorolósávban erősen gyorshajtva előző teherautó kereke alól érkezett a kőzápor a kocsira
Azonnal lementettük a menetrögzítő kameránk videofelvételét, és bementünk a legközelebbi rendőrségre. Ők felvették a jegyzőkönyvet, lefotózták az autónkon a sérüléseket, és a helyszínre is kimentek fotózni. Mivel a kő felverése nem szabálysértés, a gyorshajtás pedig nem bizonyítható egy hitelesítetlen kamera képei alapján, eljárást nem indítottak az illető ellen (ez később fontos lesz), de felajánlották, hogy lekérik az adatait és átadják nekem a kárigény érvényesítéséhez. Ezzel a lehetőséggel nem éltem, mert a MABISZ-tól megkaptam a biztosító adatait a rendszám alapján. Az Allianz volt a biztosító, így megtettem a kárbejelentést. Mivel nekem is minden biztosításom allianzos, és a rendőrség szerint is egyértelmű a helyzet, reméltem, hogy gördülékenyen fog zajlani a dolog.
Látszólag így is volt, következett a szemle, pótszemle, készültek jegyzőkönyvek. Miután szépen lezajlott minden, megkaptam a végeredményt, miszerint az esemény nem minősül biztosítási eseménynek, a kőfelverődést nem téríti szerintük a kötelező biztosítás.
Ez ugye nem igaz, a törvény pontosan rendelkezik arról, hogy kötelesek téríteni, ráadásul a Legfelsőbb Bíróság hozott is egy polgári elvi határozatot, ami a későbbiekben irányadó minden hasonló ügyben, tehát jogértelmezési problémák sem lehetnek. Ezt meg is írtam nekik a válaszomban. A panaszom hatására indított felülvizsgálat eredménye is elutasítás lett, de már más indokokkal. Azért nem fizetnek, mert nem ismerte el a károkozó a felelősségét, továbbá a rendőrség nem indított eljárást, és nem megállapítható a károkozás ténye.
Mindhárom indok nevetséges, hiszen a kőfelverés nem bűncselekmény vagy szabálysértés, miért indított volna eljárást a rendőrség, a károkozó meg sokszor nem ismeri el a felelősségét, egy ilyen ügyben ráadásul lehet, hogy észre se vette, mi történt, mindez a tényeken nem változtat. Az meg egészen vicces, hogy van videó, képek, tanú, rendőrségi bejelentés, kárfelvételi jegyzőkönyv stb., de ebből ők nem tudták megállapítani a károkozás tényét (vajon mi kellett volna még nekik, milyen egyéb módon lehetett volna még megállapítani?).
A videót is megkapták egyébként (ami olyan nagy felbontású szerencsére, hogy a konkrét repülő kődarabok is látszanak rajta, nem csak a teherautó manővere és a rendszáma). Amire az volt a reakciójuk, hogy „megtekintették, de nem módosította a véleményüket”. Ez sem volt egyszerű, mert kéthetente válaszoltak, ezért hónapokig követelték, hogy töltsem fel a videót egy olyan felületre, ami csak pdf, doc és jpeg formátumot fogadott. Nagyon lassan értették meg a dolgot, de mikor végre sikerült, akkor is hiába, hiszen megnézték a videót, majd figyelmen kívül hagyták.
Nincs lehetőség, mondja a biztosító
A rendőrség és az ügyvédem is teljesen értetlenül áll a biztosító viselkedése előtt, mert ennél tisztább ügy ritkán van. Készült videofelvétel, amin látszik a baleset, az okozó jármű és a rendszáma is, a pontos dátum és idő mellett. A rendőrség dokumentálta a történteket, mi is készítettünk képeket, ráadásul ült mellettem egy tanú is. Az Allianz kárszakértője felmérte a károkat, a törvényi szabályozás is ismert. El sem tudom képzelni mi történt volna akkor, ha csak az időpont és a rendszám van meg (ami más biztosítóknak elég szokott lenni ilyen kőfelverődéses eseteknél a neten talált cikkek alapján).
Mivel számomra is érthetetlen volt az ügy, kicsit utánanéztem, és egy gyors google-keresés számtalan olyan károsultat dobott ki, akiknek a iztosító hasonló esetekben nem fizetett. Csak remélni merem, hogy nem arra játszanak, hogy bizonyos esetekben megtagadja a teljesen megalapozott kárigények megtérítését abban reménykedve, hogy az ügyfelek ilyen kis összegekért úgysem fognak perelni, mert erre sem pénzük, sem idejük nincs.
Ha ez lenne a helyzet, az (amellett, hogy végtelenül erkölcstelen magatartás lenne) a kgfb rendszer lényegét ásná alá, hiszen abban a hiszemben fizetjük a biztosítási díjakat, hogy amikor kárt okozunk, helytáll helyettünk a biztosító, vagy ha ártatlan áldozatként nekünk okoznak kárt, számíthatunk rá, hogy a károkozó biztosítója megtéríti a kárunkat.
Az esetemben nem ez történt, már hónapok óta küzdök érte (leginkább elvi alapon, már nem is a pénz miatt), hogy érvényt szerezzek a törvénynek, amit a biztosító nem hajlandó betartani. December harmadikára tűzött ki békéltető tárgyalást az Allianzot felügyelő MNB, ha ott sem születik megállapodás, akkor következhet a polgári per, amit ugyan biztosan megnyerek, de nyilván több idő és energia fog elmenni rá, mint amennyit a biztosító majd fizet :(
Azért is különösen szomorú a dolog, mert viszonylag jelentéktelen sérülésekről és kárértékről van szó, ráadásul velem lehetett is volna beszélni, nem ragaszkodtam volna a teljes elemek fényezéséhez (már csak az autó értékcsökkenése miatt sem), kis helyi javítások is tökéletesen megfeleltek volna, a teljes fényezés töredékéért. Az Allianz azonban más utat választott, ami szerintem sem erkölcsileg, sem jogilag, de még üzletileg sem indokolható semmivel.”
Ennyi a történet. Hitelességét valóban megerősítik a neten talált sztorik és a DAS autós jogsegélyszolgáltató külön a témának szentelt cikke is. Valamilyen szinten pedig az érintett biztosító és a MABISZ válaszlevelei is, amelyeket kérdésemre küldtek:
Allianz:
„A kötelező gépjármű-felelősségbiztosításról szóló törvény szerint a biztosítás kiterjed a felelősség kérdésének vizsgálatára, és azoknak a megalapozott kártérítési igényeknek a kielégítésére, amelyeket a biztosított személyekkel szemben a biztosítási szerződésben megjelölt gépjármű üzemeltetése során okozott károk miatt támasztanak. Ez alapján az Allianz Hungária Zrt. a minden igényt megvizsgál és azok megalapozottsága esetén fizet kártérítést. Az adatvédelmi szabályok és a biztosítás titok megőrzése nem teszik lehetővé, hogy a konkrét üggyel kapcsolatban részletes információt adjunk. Megértését köszönjük!”
MABISZ:
„Szövetségünknek nincs hatásköre arra, hogy a tagjai illetékességi körébe tartozó kárügyekben állást foglaljon, kárrendezési gyakorlatukat felülvizsgálja, illetve az általuk hozott döntéseket megváltoztassa. Szövetségünknek csak arra van lehetősége, hogy a károsult, vagy meghatalmazottja hozzánk küldött megkeresést továbbítsa az illetékes biztosító társasághoz kérve a panasz kivizsgálását. (…) Tájékoztatjuk, hogy amennyiben a károsult nem ért egyet a biztosító felülvizsgálatának eredményével, a Magyar Nemzeti Bankról szóló 2013. évi CXXXIX. törvényben (a továbbiakban: MNBtv.) meghatározott fogyasztóvédelmi rendelkezések megsértése esetén a Felügyeletnél fogyasztóvédelmi eljárást kezdeményezhet, vagy a szerződés létrejöttével, érvényességével, joghatásaival és megszűnésével, továbbá a szerződésszegéssel és annak joghatásaival kapcsolatos jogvita esetén bírósághoz fordulhat, vagy a Pénzügyi Békéltető Testület eljárását kezdeményezheti.”
Hát ennyi – semmi, egy betű sem arról, hogy kőfelverődés esetén jár-e kártérítés a másik jármű KGFB-jéről vagy nem. Kedves Olvasók, ezek után mi sem tehetünk mást, mint hogy azt javasoljuk: ha egy másik járműről vagy kereke alól pattan fel valami a ti járművetekre és kárt okoz benne, ne hagyjátok magatokat elhajtani a biztosítótól, ha nem akarnak fizetni, irány a Békéltető Testület, az ügyvéd, a bíróság – a végén úgyis fizetni fognak. Nem hisztek nekem? Higgyetek levélírónknak, aki szerencsére szintén nem hagyta lerázni magát, és ugyan hónapokkal a történtek után, a júliusi sztori után november végén, de fizetett neki a biztosító! Pár napja kaptam a beszámolót a hepiendről, kiemeltem benne kedvenc mondatomat:
„Ma fizetett a biztosító. A Békéltető Testület kért egy beadványt tőlem, amiben leírom a történteket, és megfogalmazom az igényemet (mellékeltem). Gyanítom, hogy ebből kaphatott másolatot tőlük az Allianz, mert csütörtökön hívtak, hogy kérik újra a videót (durva, hogy meg sem tartották elsőre). Elküldtem, és tegnap hívtak, hogy fizetnek, meglepő módon pont annyit (de ÁFA nélkül, itt is kicsinyeskedtek azért egy picit), amennyit kértem a Békéltető Testülettől. Persze bocsánatkérés, vagy együttműködő hangnem az nem volt most sem.
A telefonban megkérdeztem a hölgyet, hogy mégis miért kellett megvárni, hogy idáig jusson az ügy, miért nem lehetett egy ilyen egyértelmű esetben tisztességesen fizetni időben, vagy legalább korrekt magatartást tanúsítani. Azt válaszolta, hogy ők a jogszabályok alapján dolgoznak, amire én jeleztem, hogy éppen ellenkezőleg, a jogszabályok szerint fizetniük kellett volna, hiszen most is azért fizetnek. Ekkor közölte, hogy igazából első körben minden egyes kőfelverődéses esetet elutasítanak (vagyis pont azt csinálják, amit gondoltam).”
