Kit raknátok ki a mezőnyből, és kit raknátok be?
Szujó Zoltán: Kövezzenek meg érte, de egy Alonsót nem nagyon hiányolok a rajtrácsról, és olyan feltörekvő tehetséget sem látok, akit beraknék. Másrészt az élet úgy is kirakja a pilótákat, lásd Hülkenberg esetét.
Wéber Gábor: Én viszont hiányolom Alonsót, de ahová beraknám, onnan nem dobnék ki senkit. Giovinazzit viszont lecserélném Luca Ghiottóra, rá kíváncsi lennék. Ráadásul olaszt olaszra, szerintem ez jó sztori lenne! Giovinazzi nem mutatott semmi extrát, nem lesz belőle énekes halott.
2019 citrom-díjasa?
Zoli: (Hangosan felnevet.) A Renault, hogy színben stimmeljen.
Gábor: Na, jó, akkor versenyzőre ezt már bevállalom ebben a szezonban: Vettel. Csapatban a Haas és a Renault megosztva, vezetőre Cyril Abiteboul.
Zoli: Nem feltétlenül elegáns kimondani, mert nehéz dolga volt, de Robert Kubica még. Meseszerű történet az övé, de picit többet vártam tőle.
Mi volt számotokra az év kellemes meglepetése?
Zoli: Nekem az újoncok, kivétel nélkül fantasztikus teljesítményt nyújtottak. Hogy ez a virtuális valóság fejlődésének, magyarán a szimulátorozásnak köszönhető-e, azt nem tudom. Talán ez a generáció már más szintű szem-kéz-láb koordinációval érkezik.
Gábor: Egyetértek az újoncokban. De szerintem nem a szimulátorozás az oka, hanem egyszerűen rátermettek. Vannak olyan korok, amikor jönnek ilyen tehetségek, szerencsénk volt velük. Persze, szeretnek szimulátorozni, fiatalok még, 35 évesen majd nem fognak, annyi rutinjuk lesz. Ez egy nagy generáció, piszok jól beilleszkedtek.
Fotó: Földes Attila
„Belesétáltak a csapdába”
Melyik párosnál láttátok a legnagyobb különbséget idén csapaton belül?
Zoli: Megkockáztatom, hogy Leclerc és Vettel között fejben óriási különbség volt, és tartom a Williamst, Russel teljesítményét nem mutatja a nulla pontja.
Gábor: Verstappent emelem ki, Gasly egyáltalán nem ért a szintjére, Albon meg úgy ahogy. Ő mutatott valamit, ezzel meg is tartotta a székét. Nagy teljesítménnyel verte őket időmérőn, versenyen pedig még többet adott nekik. Ez a része a Ferrarinál fordítva volt: Leclerc verte Vettelt az időmérőn, de a gumikezelése még nem olyan erős a versenyeken, mint Vettelé. Sokat számít a rutin.
Zoli: A Forma-1 két legnehezebb állása Lewis Hamilton és Max Verstappen csapattársának lenni.
Gábor: Tartom, a két legkegyetlenebb sors az övék.
Melyik volt a legkiegyenlítettebb párharc?
Gábor: Egyértelműen a McLarennél láttuk ezt, amit Norris pontjai nem mutatnak. Nagyon balszerencsés volt, miközben Sainznak minden kijött. Az időmérőkön viszont 11-10-re már az ifjabb nyert. Remek páros, vihetik előrébb a McLarent.
Zoli: Így van, McLaren.
Számotokra mi az eredménymaximalizáló csapatvezetés? Totálisan azonos feltételek a két versenyző között, vagy a jobb pilóta abszolút támogatása a szezon legelejétől mérnökben, stratégiában, szélárnyék adásában az időmérőn stb.?
Zoli: Nem tudod a szezon elején, hogy ki a jobb pilóta.
Szerintem itt és most ti mindketten 80-90 százalékban megmondanátok, hogy a 2020-as párok közül ki a jobb.
Gábor: A nagyobb részénél valóban meg tudnánk mondani.
Zoli: Pont a Ferrari sétált bele ebbe a csapdába a szezon elején, nem lett volna szabad rögtön deklarálniuk, hogy Vettel az elsőszámú pilóta. Nyilvánvalóan kellett a négyszeres bajnok lelkének, de meggyőződésem, hogy ha két közel azonos szintű pilóta ugyanazt az esélyt kapja, akkor kisajtolják még magukból azt a pár ezredet, ami mindig kell.
A Mercedest szokás felhozni erre példaként.
Zoli: Abszolút mértékben. Raikkönen ugyan nem tudta tavaly 110 százalékra ösztönözni Vettelt, de a McLaren is jó példa erre idén.
Gábor: Megvolt ez a Renault-nál, is bár ahogy Ricciardo beleszokott az autóba és a közegbe, már egyértelműen érződött a klasszisa. Hülkenberg jó pilóta, de a szezon második felében már látszott, hogy milyen az, amikor klasszis van mellette. De ők is vitték előre egymás teljesítményét. Ez is mutatja a Renault gyengeségét, van két remek pilótájuk, de sem az autó, sem a motor, sem a morál nem volt alkalmas semmire. Ők már egy Hamilton-Verstappen párossal sem mentek volna semmire. És vannak a kioltó párosok is, mint Magnussen és Grosjean, akik negatívan hatottak egymásra, ilyen volt a Vettel-Leclerc duó is.
„Profi bérgyilkosok”
Mi a fő rivális Mercedes tartós sikerének a titka?
Gábor: Minden tökéletes olajozottsággal és állandósággal működik a Mercedesnél, ráadásul magabiztosak. Ha olykor kicsit zsákutcába is hajtanak, kitolatnak, és kettőzött erővel mennek előre.
Zoli: Tegyük hozzá Toto Wolff zsenialitását, tökéletesen érzi a szerepét. Nagyon hiszek abban a vállalati kultúrában, amit megvalósított, ami nem a hibáztatásra, hanem az együtt jobbá válásra épít. Szakmailag és emberileg egyaránt. Olyan szintjére léptek a teljesítmény-maximalizálásnak, amelyről bármely sportágban, bármely csapat csak álmodik. Ihletett néhány év ez a Mercedesnél.
Gábor: A Ferrarinak a saját lehetőségeivel a két legjobb csapattal, a Mercedesszel és a Red Bullal pariban kellene lenniük, de mégsem tudják őket megfogni. Egyszerűen nem elég hatékonyak, illene ott lenniük a csúcson, ráadásul mindenkinél többet költenek erre.
Zoli: Ne felejtsük ki Lewis Hamilton teljesítményét se.
Hamilton tartós sikerének mi a titka?
Zoli: Megtalálja magában a motivációt ahhoz, hogy tökéletes legyen, miközben voltak jelentős változások az életében, például vegán lett. Ráadásul kiválóan érzi magát ebben a vállalati kultúrában, egyre jobb és jobb akar lenni. Better life, better performance – szól a Hakkinen egykori legendás orvosa, Aki Hintsa által írt könyv címe. Hamilton ennek az ékes példája. Még a mezőny nem feltétlenül leggyorsabb autójából is ki tudja hozni azt, hogy minden egyes versenyen pontszerző legyen, ahogy tette azt idén. Emellett a statisztika mellett ne menjünk el szó nélkül.
Gábor: Hamiltonnak minden szezonban csak egy rossz hétvégéje van, csak egy, ami ritka jó hatákonyság. És idén Hockenheimben végül még pontot is szerzett, szemben Bottasszal, aki összetörte az esőben az autóját. A Zoli által elmondottakhoz még annyit, hogy Hamilton tudja, ez az ő csapata, mindenki keresi a kegyeit: „amíg Lewis nem dönti el, hogy mit akar, addig nem is kezdünk tárgyalni mással”. Neki ez kell, hogy masszírozzák az egóját, amire tökéletes volt a Wolff-Lauda páros. Hasonlót próbál megvalósítani a Red Bull Verstappennel, csak hát ott farkasok állnak egymással szemben. A Horner-Marko duó és a Verstappen-család is csúcsragadozó, amint egy picit a másik elfordul, amint egy pici gyengeséget mutat valaki, egymást nyírják ki. Amint Verstappen azt érzi, hogy nem a Red Bull Honda a megoldás, egyből másnál fog versenyezni, és őt is ejtenék egyből, ha nem úgy teljesítene. Olyanok így együtt, mint a profi bérgyilkosok, akiknek csak a feladat számít.
Zoli: Verstappen még nem egy kialakult személyiség, Hamilton viszont már megállapodott.
„Az egyik barom, a másik puha kezű”
Eközben újra és újra lábon lövi magát a Ferrari, de miért? Ecclestone szerint olaszok, ennyi. Valóban?
Zoli: Most éppen egy svájci olasz vezeti őket, hadd idézzek egy sort a Ponyvaregényből, nem lesz pc: „Tehet arról egy néger, hogy még szamojéd is?” Már Dávid Sándorék is elmondták, hogy a Ferrari mindig átpolitizált volt, egy vallás Olaszországban, nem csak egy Forma-1-es csapat. Borzasztó nehéz közeg ez. Amikor Schumacher felhozta a csapatot, nem egyedül tette, ott volt Jean Todt, Ross Brown, Rory Byrne.
Gábor: És ők szabad kezet kaptak Luca Di Montezemolótól…
Zoli: …aki zseniálisan védte a Ferrarinak ezt az agytrösztjét a politikai támadásoktól. Idén hiba volt Binotto kinevezése mindenható vezetőnek.
Gábor: Ezt az egykori modellt kezdi most másolni Zak Brown a McLarennél Andreas Seidllel, James Key-el. Háttérben igazgatja a pénzügyeket, politikát, és közben hagyja őket dolgozni. A saját istenhitükben felnőtt olaszok nem tudják levetkőzni, hogy megfeleljenek a külső kényszereknek: miként reagál a főnök és felette a board, mit ír majd a sajtó, és persze mit szól mindehhez a tifosi. Todték nem olaszok voltak, nem foglalkoztak ezzel. Arrivabenével azért nem működött, mert egy modortalan barom volt F1-es respekt nélkül.
Zoli: Vele ellentétben Zak Brown csendben hátrébb lépett.
Gábor: Binotto meg puha kezű, neki csak a technikai részt kellene intézni. Egy angol, vagy egy német, vagy egy francia kellene fölé, aki könyörtelenül védi a csapatot. Vagy egy magyar, ha Zoli ráér.
Csaltak idén?
Zoli: Nem, nem. Az csal, akit rajtakapnak. Csak keresgélték a kiskapukat.
Gábor: Kicsit túlfeszítették a szabályokat. Vannak finom megoldások, meg amikor berobbantod a kaput. Hogy mennyire volt elegáns, amit csináltak, az jogos kérdés, a szezon második felében olyannyira ingadozott a teljesítményük, hogy abból nehéz mást kiolvasni. Volt 5 kilós üzemanyag-többletük is a végén, „elmérték” egy olyan sportágban, ahol grammok és milliméterek az alap. De hivatalosan sosem mondta ki az FIA, hogy csaltak.
Jövőre melyik csapatnál lennétek főnökök?
Zoli: McLaren. Nyugodt építkezés lesz.
Gábor: Te egy vidám évet akarsz magadnak, én a másik végletet választom, a Ferrarit irányítanám.
„Néha felhúzom magam, és visszavágok”
Lépjünk egy évet még előre, 2021-től új szabályok lesznek, viszont előtte még sokkoló összeget költhet a három legnagyobb csapat arra, hogy megalapozzák újabb évekre a dominanciájukat. Elképzelhető, hogy változatlanul ők maradnak az élmezőnyben?
Zoli: Én ettől titkon nagyon félek. Ugyanakkor láttuk a Brawn csodáját, bele lehet találni egy zseniális mérnöki húzással az átalakuló szabályok közepette.
Gábor: Viszont nem tudnak a végtelenségig előre tervezni, mert rengeteg megkötésük van, például órára beosztva, hogy mennyit tölthetnek a szélcsatornában, vagy az áramlástani modellek fejlesztésével. Nem dobhatnak ki tízszer annyi pénzt jövőre, még a költségplafon bevezetése előtt. Van tehát fék, de persze vannak bizonyos lehetőségek. Zolival milliószor beszélgettünk már erről privátban is, repülőn, szállodai szobában órákon át, hogy akinek sok pénze van, azzal nem tudsz mit csinálni, valószínűleg mindig elöl lesz valahol. Márpedig a sztártervezők is jellemzően náluk vannak, és a legjobb kezdőket is ők halásszák el az elitegyetemekről. Ugyanakkor a költségplafon miatt a három nagy csapatnak 200-300 embertől meg kell majd válni, nagy vándorlás lesz a mérnökök között is.
Zoli: Felértékelődhet a fiókcsapatok szerepe is.
A versenyzők között is soha nem látott vándorlás lehet. Ki lesz előbb világbajnok? Abc-sorrendben mondom: Bottas, Leclerc, Verstappen?
(Mindketten nevetnek.) Zoli: Sajnos Verstappen.
Gábor: Saaajnooos? Csaba, holland nyelvre ne fordítsd le az interjút, mert bajba kerül a Zoli… Bottas nem lesz bajnok. Leclercnél kérdés, hogy mikor kerül olyan helyzetbe a Ferrari, vagy ő maga más csapatnál, hogy bajnok lehet. Verstappenhez hasonlóan egyértelműen világbajnok matéria, és amelyikük aláír egy olyan szerződést, amilyet Hamilton 2013-ban, akár ötszörös bajnokok is lehetnek egy domináns csapatban. Bármelyikük.
No de ki hol lesz 2021-ben? Százalékot kérek tőletek valószínűségre: Hamilton a Ferrarinál?
Zoli: 30 százalék.
Gábor: Nálam 50.
Verstappen a Mercedesnél szintén 2021-től?
Gábor: Hogy ha Hamilton megy a Mercedestől…
Zoli: …hát ez így már nem jó válasz, hogy ha ez megy, meg az megy.
Gábor: Oké, én akkor elmondom, hogy mi lesz szerintem a felállás 2021-től. Hamilton-Leclerc a Ferrarinál, Verstappen-Ricciardo a Mercedesnél, Vettel és valaki a Red Bullnál.
Zoli: Na jó, én meg akkor azt mondom, hogy ha Hamilton megnyeri jövőre a hetedik bajnokságát, amire nagy esélye lesz, akkor szerintem el fog bizonytalanodni, hogy a nyolcadik, rekord címet máshol nem biztos, hogy megszerezné. Nem fogja egy év múlva a Ferrariban érezni ehhez az erőt, és nem fog kimozdulni.
Gábor: Na, ebben nem értünk egyet. Szerintem a nyolcadikat éppen a Ferrarival akarja majd megnyerni, hogy azzal döntse meg Schumacher rekordját.
Mit gondoltok, mi a különbség kettőtök verseny-közvetítése között?
Gábor: Zoli egy klasszikus kommentátor, én meg nem. A keretet sokkal jobban meg tudja adni, sokkal jobban érzi a hangulati pontokat, jobban egybe tudja építeni a közvetítést. Én meg autóversenyzőként a pillanat embere vagyok, ezért szerintem nagyon jól kiegészítettük egymást, a végtelenségig tudnánk egymás mellett beszélni. Más volt a szerepünk, és ez nem változott meg.
Zoli: Nálunk is beigazolódott a kémia: ha összeöntesz két alapanyagot, abból valami teljesen új keletkezhet. Elég egyértelműen le voltak osztva a feladatok Gábor és köztem, szeretném hinni, hogy ez működött.
Gábor: Mi sokat dolgoztunk ezen, rengeteget agyaltunk rajta éveken át, akár módosítottunk, elemeztünk, figyeltük, hogy adott szituációban mi csináltak a pl. sky-osok.
Hogyan kezelitek a rajongók kritikáit? Kaptatok rendesen, több oldalról.
Gábor: Ezzel nem kell foglalkozni.
Zoli: Vagy éppen azért lehet jól kezelni, mert egyik évben az egyik tábor üt, a másikban a másik. Vagy éppen versenyről versenyre másik pilóta rajongói. Amíg ez kiegyenlíti egymást, addig nincs miről beszélni. Nézd meg Hamiltont, aki a legmegosztóbb figura. Az egyik tábor mindig elégedetlen lesz azzal, amit róla mondok.
Gábor: Sőt, három ilyen nagy gyújtópont van. A Ferrari, Hamilton és Verstappen, ők mind megosztják a rajongókat. A magyar néző különösen nehezen viseli, ha valaki másmilyen, mint az ő jól megszokott kis világa. Leclerc egyébként ugyanolyan, mint Verstappen, csak másként adja elő magát. Sainz és Norris is csak addig jó fej, ameddig a nyolcadik helyért csatáznak.
Zoli: Ide a rozsdás bökőt, hogy lesznek köztük konfliktusok, ha a győzelemért mennek.
Gábor: Russel nálam az év újonca volt, akiben van egy nagy adag angol kékvérűség-stílus. Mit fog majd kapni, ha jól megy mondjuk Mercedes-pilótaként. Jön ez a kis gigerli, elkényeztetett úrifiú… Mit képzel ez magáról? Nagyon előítéletesen szurkolunk, mi magyarok, bármilyen sportágról is legyen szó. Persze, meglehet ez máshol is. Néha azért felhúzom magam egy-egy kommenten, és visszavágok, de a 99 százalékát simán elengedem, nevetve. Kommentátorként nem lehet mindenkinek megfelelni.
Zoli: Ez pontosan így van. Kell a vélemény részünkről, és kell a szenvedély. Csak hát egy szép előzésnek vesztese is van, neki meg rajongói.
Zoli, én a te könyvedet vártam év végére, amit meg is ígértél, mikor az M4-től távozásod után beszélgettünk. Eközben Gáboré van előttünk az asztalon.
Zoli: (Nevet.) Készül… Hangoskönyvet már letettünk együtt az asztalra.
Forma-1 a 21. században a címe a könyvednek, Gábor, miközben arról beszélünk, azt sem tudjuk, mi lesz jövőre. Mennyire lehet előre látni a sportág alakulását? A mostani 100 kilométeren 100 liter benzint elégető F1-nek ebben a globális, a környezet védelmét minél jobban előtérbe helyező hangulatban előbb-utóbb vége lesz. Vagy nem?
Zoli: Az autóipar egésze is keresi ma önmagát, és a helyes irányt. A hibrid-technika megjelenésével baromira érdekes korszakát éli a Forma-1, de hogy ez marad-e, vagy a teljesen elektromos hajtás, akár az üzemanyagcella lesz-e a jövő, azt nem tudom. Óriási kísérletezés folyik.
Gábor: A Forma-1 egy száguldó laboratórium, jó, hogy közelebb került valamivel az utcai autókhoz. De szerintem nem kell teljesen beállni abba a sorba, amely a teljesen elektromos hajtás felé vezet. Legyen ez az űrtechnika az autóipar kísérletező laborja, mondják meg, hogy mit fejlesszen mondjuk ötéves ciklusokban az F1. Versenykörülmények között, 1000 lóerős autókkal, ami nem a Formula-E. Az F1 nagyon más szint. Nem a belsőégésű motor kivétele az ötlet, hanem határozzanak meg hatékonyságot, egy energiamennyiséget, és egy károsanyag-kibocsátási szintet.
Ha már űrtechnika: magyar űrhajós vagy magyar F1-versenyző lesz előbb?
(Mindketten nevetnek.) Gábor: Űrhajósnak egyszerűbb lenni, pláne, ha sok pénzed van. Kis túlzással csak nem kell szédülni a centrifugában. Két-három év felkészülés, és ennyi.
Zoli: Volt szerencsém végig kísérni Baumgartner Zsolt Forma-1-es pilótává válását, és ahogy telnek az évek, és öregszem, látom, hogy mennyire különleges helyzetben volt ő 2004-ben. Ettől annyira messze vagyunk… Persze íródik közben egy nemzeti autósport-stratégia (Zoli az egyik szerzője – L.Cs.), lehet, hogy az majd kitermel valakit.
Melyik valaha létezett F1-es autóval mennétek a legszívesebben?
Zoli: 1988, McLaren, de csak azért, mert érzelmileg kötődök hozzá.
Nagy kedvenced, Prost autójával, vagy képzeletben éppen ellene?
Zoli: Az övével, persze. Egyébként meg az 1999-es Benettont vezettem, Fisichella autóját. Ez is benne lesz majd a valamikor elkészülő könyvemben.
Gábor: 1967 és Lotus 49. Egyrészt azzal nyertem a szimulátor-világbajnokságot, másrészt az volt az utolsó év, amikor még nem használtak szárnyakat, erősek voltak az autók, és már szélesek a gumik, de még nem slickek. Elég törékeny és veszélyes autó volt, nem tudom, szívesen mennék-e vele, de persze nem kellene kétszer megkérdezni. Nálam az volt az aranykor. Ha már Zoli mondta, én meg a 2006-os Renault F1-esét vezettem a Hungaroringen.
F1-en kívül a kedvenc autóverseny-széria?
Zoli: A DTM-et nagyon szeretem, Norbi miatt pedig a WTCR-t is nézem. Mostanában sokat olvasok a Formula-E-ről. Gábor: Nekem egyértelműen az ausztrál Supercars. De szeretem LeMans-t is. Kedvenc autómárka privátban?
Zoli: Nekem nincs, racionális döntéseket szoktam meghozni ez ügyben. (Zoli egy szürke Golf VII-et használ – L.Cs.)
Gábor: Nem kötődöm egyikhez sem, ha választani kellene, akkor talán BMW. Sok mindennel jártam már, és a legtöbb autóban megtalálom a pozitívumot. Persze a sportosság nálam előnyt élvez, de csak használható formában.
Összesen mennyi gyorshajtásos bírságot kaptatok, amióta van jogsitok?
Gábor: Egyébként egy kezemen meg tudom számolni. Esküszöm, hogy ezeket inkább benézem, tehát ne azt gondold, hogy 240-nel hajtok. Inkább 67-tel városban, ahogy egyébként a forgalom, csak éppen én megyek elöl. Nálunk sajnos a relatív gyorshajtás a nagy probléma, hogy egy kisebbség nem ismeri fel a vészhelyzeteket.
Zoli: Én baromira nyugodtan vezetek.
De azért kérek egy számot tőled is.
Zoli: Én is meg tudom számolni egy kezemen, nem kapom sűrűn a csekket. Felfedeztem egy szuper műfajt, a podcast-et. Szeretek vezetés közben okos embereket hallgatni. Ezzel máris csináltunk egy kis reklámot a közös podcast-eteknek is. Zoli: Nem véletlenül mondtam. (Nevet.)
