Svédországban 1920-ban rohamos léptékben fejlődött a motorizáció. A téli hónapokban azonban leginkább lovasszánokon lehetett közlekedni az országhatárain belül. A Svéd Postának a zimankóban még a gyéren lakott vidékekre is el kellett juttatnia a küldeményeket, ez nemcsak feladata, hanem egyenesen kötelessége volt. A kézbesítés azonban korántsem ment zökkenőmentesen ebben az időszakban.
Egy korabeli fotó a Scania-Vabis postabuszról.
A probléma kezelésére többféle megoldást eszeltek ki. Ezek között voltak a motorosszánok, valamint a speciális hóekék alkalmazása, amelyek megtisztították a hótól az utakat. Felmerült továbbá olyan járművek fejlesztése, amelyek nemcsak nyáron, hanem a zord téli hónapokban is képesek közlekedni. Így jött a képbe a Scania-Vabis, amely 1922-23 között 15 darab különleges autóbuszt épített a Svéd Posta megrendelésére.
Ezen buszokat a mai szem számára szokatlan megoldásokkal tették alkalmassá a hóban történő közlekedésre. Ezek közül a legfontosabb a hátsó tengelynél kialakított lánctalpas járószerkezet, amelynek része volt a nagyméretű gumikerék, valamint két segédkerék. Az első tengelynél pedig a kerekek felnijéhez egy-egy szánkótalpat rögzítettek, így biztosítva a jármű problémamentes haladását. A kiegészítők ellenére az első tengely kormányozhatóságát megőrizték.
Itt már lánctalpak nélkül látható. Forrás: www.kulturarvvasterbotten.se
A svédek nem titkolták, hogy a speciális autóbuszokat a Citroën Half Track típusú járművek ihlették, de fontos különbség volt, hogy ezeket a kiegészítőket a hómentes időszakokra el lehetett távolítani a járművektől. A Scania-Vabis által készített postabuszok több, komfortnövelő tényezővel is rendelkeztek. Ezek közé tartozott az utastér meleg levegővel történő fűtése, amely elviselhetőbbé tette az észak-svédországi régióba történő utazásokat.
A járművekből végül azért nem készült több, mert időközben elkészültek a Norrlandban azok a vasútvonalak, amelyek lehetővé tették a küldemények biztonságos kézbesítését. Az alacsony darabszám ellenére a Scania-Vabis postabuszok nem tűntek el a történelem süllyesztőjében, ugyanis van belőle felújított, működőképes példány, a lánctalpas kialakítást pedig különféle modellek őrzik.
