Bár matematikailag-kronológiailag nem pontos, a hétköznapi életben hagyományosan a 9-es évvel zárul egy-egy évtized, így a Vezessen is most tekintjük át a Forma-1 elmúlt tíz évét – ezúttal a korszak legjobb versenyzőinek – objektívnek szánt, de természetéből adódóan vitatható – top10-es listáját tesszük közzé.
10. Kimi Räikkönen (2012-19; Lotus, Ferrari, Alfa Romeo)
A 2007-es világbajnok legjobb évi még az előző évtizedben voltak, de azért az F1-es visszatérése után a Lotusnál produkált két ragyogó év, valamint az, hogy a Ferrarival többé-kevésbé végig a tágabban vett élmezőnyben szerepelt, számtalan dobogós helyezést szerzett, és még idén, 40 évesen is simán elverte ifjonc csapattársát az Alfa Romeónál elég volt a top10 utolsó helyére.
9. Sergio Perez (2011-19; Sauber, McLaren, Force India/Racing Point)
A 2011-ben, a Ferrari neveltjeként a Saubernél bemutatkozott mexikói pilóta az egyetlen, aki futamgyőzelem nélkül is bekerült a top10-be: az egész évtizedet tekintve egyértelműen Perez volt a középmezőny legjobbja, mert amellett, hogy mindig viszonylag megbízhatóan gyűjtötte a pontokat, amikor a lehetőségek úgy alakultak, képes volt maximalizálni a lehetőségeket, két csapat színeiben, öt különböző évben is dobogós helyezéseket szerzett (a 2012-es Maláj Nagydíjon még a győzelem is kinézett neki), ráadásul kulcsszerepet játszott a Force India pénzügyi megmentésében, tulajdonosváltásában azzal, hogy időben csődeljárást kezdeményezett.
8. Jenson Button (2010-16; McLaren)
Az angol pilóta címvédő világbajnokként kezdte meg az évtizedet, a Mercedesszé átalakult Brawntól 2010-re a McLarenhez szerződött, ahol amíg versenyképes volt a csapat, bizonyította, hogy a 2009-es diadala megérdemelt volt, emlékezetes futamgyőzelmeket szerzett, Lewis Hamilton mellett sem tűnt egyértelmű másodhegedűsnek, sőt, 2011-ben a domináns Sebastian Vettel mögött ő lett a (távoli) 2. a világbajnokságban. A McLaren hanyatlása persze őt is lejtőre tette, 2016 végén búcsúzott.
7. Valtteri Bottas (2011-19; Williams, Mercedes AMG)
A finn a 2010-es évek Rubens Barrichellója: miután fiatal pilótaként viszonylag szerencsésen a Williams jó éveiben szép eredményeket hozott a brit csapatnál a veterán Felipe Massa mellett, 2017-re a váratlanul távozott Nico Rosberg utódja lett a Mercedesnél. Bottas a jó napjain gyors, futamgyőzelemre is képes, de Hamilton mellett egyértelműen csak második számú, valódi fenyegetést nem jelentett az angolra, ha pedig kell, félreáll, elenged. Klasszikus topcsapatos másodhegedűs, ami nem szégyen, a top10 második felébe bőven elég.
6. Daniel Ricciardo (2011-19; HRT, Toro Rosso, Red Bull, Renault)
A Red Bull pilótanevelő programjának egyik sikerterméke az ausztrál, aki a HRT-s és Toro Rossó-s tanulóévek után fényesen bizonyított, amikor 2014-ben legyőzte négyszeres világbajnok címvédő csapattársát, Sebastian Vettelt. Ricciardo a következő szezonokban is az élmezőny szereplője maradt, hét futamot nyert, de az idei év alapján nem döntött valami jól, amikor a Renault-t választotta, a Red Bullnál még úgy is több siker várhatott volna rá, hogy egyre inkább Max Verstappen köré építették a csapatot.
5. Nico Rosberg (2010-16; Williams, Mercedes AMG)
Az 1982-es világbajnok fia utódjához, Bottashoz hasonlóan a Williamsnél kapott F1-es bemutatkozási lehetőséget még 2006-ban, de karrierje 2010-től futott fel, amikor a visszatérő legenda, Michael Schumacher mellett a Mercedes versenyzője lett. Rosberg a Mercinél közösen eltöltött három év alatt jobbnak bizonyult a hétszeres világbajnoknál, ő szerezte a csapat első győzelmét is 2012-ben, ám 2013-tól már sokkal nehezebb dolga volt új csapattársával, Hamiltonnal.
A német ugyan állta a sarat, keményen küzdött, 2016-ban pedig – az angol pechjeinek is köszönhetően – a világbajnoki címig is eljutott, de a győzelem utáni azonnali visszavonulásával maga ismerte be, hogy elérte a plafont, benne ennyi volt. 30 pole, 20 leggyorsabb kör, 23 futamgyőzelem, világbajnoki cím azért így sem rossz, emelt fővel távozhatott.
4. Max Verstappen (2015-19; Toro Rosso, Red Bull)
A Red Bullnál jó érzékkel csaptak le az egykori F1-pilóta Jos Verstappen tini fiára még 2014-ben, aki nem egészen 17 és fél évesen már Forma-1-es versenyzőként mutatkozott be a Toro Rossónál. Verstappen az elmúlt öt évben bizonyította a kiemelkedő tehetségét, és ahogy lassan a hibáitól is megszabadul, egyre erősebb pilótává válik. Eddig ugyan „csak” 8 futamgyőzelmet szerzett, de a Red Bull volánjánál ez is kiváló eredmény, ha pedig igazán versenyképes autóba ül, egyértelműen bajnoki esélyes lesz. Az évtized legnagyobb felfedezettje, nem is kérdés.
3. Fernando Alonso (2010-18; Ferrari, McLaren)
A 205-2006-os bajnoki sikereket követően a spanyol egy rosszul sikerült mclarenes kaland, majd két küszködős renault-s év után nagy reményekkel futhatott neki a 2010-es éveknek, hiszen a Ferrari pilótája lett.
Alonso végig foggal-körömmel küzdött – persze a csapat teljes támogatását is maga mögött tudva –, 2010-ben és 2012-ben is közel járt a harmadik cím megszerzéséhez, és a gyengébb vörös autóból is jó eredményeket facsart ki, ráadásul 2014-ben, már hitét veszítve is tönkreverte kortársát, a Scuderiához visszatérő Kimi Räikkönent.
2015-ben megtörtént az elképzelhetetlen, Alonso újra a McLarenhez szerződött, hogy együtt vigyék sikerre az új Honda-partnerséget, de a döntés megpecsételte a sorsát. Hiába adott bele mindent, hiába nyelt, hiába háborgott, hiába futotta minden hétvégén „élete legjobb” időmérőjét és/vagy futamát, jó napokon az 5-6. helyeknek kellett örülnie, így 2018 végén búcsúzott, de szégyenre így sem lehetett oka, a sportág történetének egyik legkiforrottabb pilótájaként, legnagyobb küzdőjeként búcsúztatták.
2. Sebastian Vettel (2010-19; Red Bull, Ferrari)
Az elmúlt egy-két év küszködése, hibái ugyan rontanak az összképen, de nem lehet kérdéses, hogy a 2010-13 között négy világbajnoki címet szerző Sebastian Vettel az évtized egyik legfontosabb és legjobb Forma-1-es versenyzője volt. A fiatal német az elmúlt évek Mercedesénél kevésbe domináns Red Bull-lal nyert négyszer egymás után, majd a Ferrarinál is hozta a győzelmeket, 2016-ban és 2018-ban is 2. lett a bajnokságban. Ha sikerül magára találnia, jó néhány évig erős versenyző lehet, de ha 2020 végén a távozás mellett dönt, akkor is az F1-es elit tagjaként emlegetik majd a nevét.
1. Lewis Hamilton (2010-19; McLaren, Mercedes AMG)
Szükséges bármit is mondani? Hamilton már világbajnokként kezdte a 2010-es éveket, a már gyengülő McLarennel is minden évben futamokat nyert, majd az idők változására zseniálisan ráérezve 2013-ra a Mercedeshez szerződött Michael Schumacher utódjaként. Az angol első mercis évében is hozott egy győzelmet, aztán pedig beindult az úthenger, az elmúlt hat évben öt további világbajnoki címet szerzett – a malajziai motorhiba nélkül 2016 is meglett volna –, mára számos F1-es rekord birtokosa, a jövő évben pedig a győzelmek számában megelőzheti, a bajnoki sikereket tekintve pedig beérheti majd Schumachert is, inkább csak idő kérdése, hogy mikor lesz ő a sportág történetének legeredményesebb versenyzője.
De hová lett Webber és Leclerc?!
Szerkesztőségünkben alaposan megrágtuk a fenti top10-et, az utolsó helyek kiosztása komoly fejtörést is okozott két név miatt, a Red Bull-os Mark Webber és a ferraris Charles Leclerc volt a vita tárgya. Az ausztrál és a monacói is azért maradt le végül, mert viszonylag rövid idő jutott nekik. Webber ugyan élversenyző volt 2010-13 között, de csapattársa, Vettel mellett nem volt elég erős, Leclerc pedig csak 2018-ban mutatkozott be, az idei volt az első komoly éve, és bár a hibákkal együtt is remek eredményeket hozott, kétségtelenül hatalmas ígéret, a jövő sztárja, úgy ítéltük, ennyi nem elég ahhoz, hogy az egész évtized meghatározó szereplői közé kerüljön.
