Lakott területen kívül, 90-es tempóval haladtam a családommal, amikor a mögöttem ülők hamarabb észrevették a szarvast mint én. Az A-oszlop kitakarta, aztán hirtelen már csak ott volt – írta a felvételt készítő autós.
Az eset Tákos és Csaroda között történt Szabolcs megyében.
Lakott területen kívüli utakon vadállatokkal elvileg bárhol és bármikor találkozhatunk. Különösen számolni kell vadállatok megjelenésére azokon az útszakaszokon, melyeket „Vadállatok” veszélyt jelző táblával jelölnek meg. Ezeket a táblákat ugyanis a közút kezelője a vadásztársaságokkal, vadgazdálkodási szakemberekkel egyeztetett útszakaszokon helyez el, ahol a vadak megjelenésének az átlagosnál is nagyobb a valószínűsége.
A vadbalesetek megelőzésével kapcsolatban a leginkább ajánlható módszer a figyelem, a fokozott óvatosság, s a csökkentett haladási sebesség. A motorkerékpárral közlekedők jóval védtelenebbek a gépjármű vezetőköz képest. Ezért részükről a vadveszélyes útszakaszokon még inkább indokolt a lassúbb és óvatosabb közlekedés, s nem tanácsos a megengedett felső sebességértéket kihasználni.
A megelőzés mellett a sofőröket is fel kellene készíteni a vaddal történő találkozásra, hiszen az autóvezető-képzés során erről egyáltalán nem tanítanak semmit. Például az útról leugratni nem feltétlenül bölcs dolog, csak hogy elkerüljük az ütközést.
Ha nem tudjuk kikerülni, akkor inkább menjünk neki a vadnak, minthogy az árokba bucskázva fejre álljunk, vagy telibe kapjunk egy fát vagy betonoszlopot*. Egy őz nagyjából 15-30 kg, a vaddisznó 50-180 kg, míg egy gímszarvas 120-350 kg is lehet, ám egy megtermett bükkfa több tonna és jóval szilárdabban áll a lábán. Ha mód van rá, próbáljuk úgy kormányozni az autót, hogy valamelyik – kevésbé veszélyes – végét találjuk el az állatnak, ne kapjuk pont telibe.
