A 79 éves brazil zongoraművész, karmester múlt év márciusában vonult vissza 24 műtét után, amelyekkel megpróbálták enyhíteni egy degeneratív betegségből származó fájdalmait és elejét venni az azok előidézte baleseteknek. A 2000-es évek eleje óta Martins már csupán karmesterként dolgozott, zongorázni csak lassan, hüvelykujjaival, néha mutatóujjaival volt képes.
Martins betegsége 1965-re vezethető vissza, karja idegsérülést szenvedett, amikor megütötték egy New York-i futballmérkőzésen, majd egy kéregető egy fémrúddal fejbe vágta őt, amikor Bulgáriában adott koncertet.
Ubirata Bizarro Costa karácsonyra azonban megajándékozta őt egy neoprén borítású bionikus kesztyűvel, amely Martins ujjait felfelé löki azután, hogy lenyomta a zongorabillentyűket.
„Az első kesztyűmodelleket Martins kezeinek képmásai alapján készítettem, de egyáltalán nem voltak jók” – mondta a brazil fejlesztő, aki később hosszú hónapokon át együtt dolgozott Martinsszal a megfelelő prototípus elkészítésén.
A tökéletes darab decemberre készült el, és csupán 500 brazil realba (mintegy 40 ezer forint) került. Azóta Martins soha nem veszi le új kesztyűit.
„Valószínűleg nem fogok ugyanolyan gyors tempóban játszani, mint régen. Ott kezdem el újra a gyakorlást, mint nyolcéves koromban” – mondta Martins, aki rendkívüli tehetségként kezdte meg zongoratanulmányait gyerekként.
Martins felidézte, hogy az elmúlt 50 évben több mint 100 eszközzel próbáltak segíteni kézproblémáin, de egyik sem működött. „Ezek a kesztyűk működnek” – hangsúlyozta.
Még állítani is lehet a kesztyűben lévő belső párnákon attól függően, hogy gyors vagy lassú tempóban akar játszani.
„Ez nem jelenti azt, hogy mindent megoldottunk. Az idegsorvadás még mindig kísért. Néha, ha megpróbálok egy gyorsabb darabot játszani, depressziós leszek, mert nem úgy történnek a dolgok, ahogy szeretném”
A bionikus kesztyű Martinsnak új célt adott: zongorázni szeretne a New York-i Carnegie Hallban októberben, amikor az első ottani fellépésének 60. évfordulója alkalmából rendezett koncertet vezényli.
