1969 nyarán 503 darabot készítettek a Dodge Charger Daytonából, hogy diadalt arathassanak a NASCAR-ban. Ehhez azonban kellett az a bizonyítási vágy, amit az előző projekt kudarca okozott. Az 1968-as Charger 500-as bukása miatt a versenyző Richard Petty a Fordhoz igazolt. Bár a Talladega 500-as versenynek voltak kellemetlen mellékszálai, a Charger Daytona sikerrel hozta le. A Chrysler Engineering 88-as rajtszámú Dodge Charger Daytonájával Buddy Baker volt az első NASCAR pilóta, aki átlépte a 200 mérföld/órás sebességet (322 km/óra).
Legjellegzetesebb eleme a bukólámpás, ék alakú orr és a 584 mm magas hátsó szárny. A Charger R/T-t vették alapul a Daytonához, így a komolyabb futómű és fékrendszer került az autó alá és a 440 köbhüvelykes (7,2 literes) Magnum V8-as, valamint 3 sebességes Torque Flite automata váltó. 70 darabot készítettek a kisebb, 7 literes motorral. Értékes veteránok ezek, amik között egy 33 ezer kilométert futott darab igazi kincs, még akkor is, ha egy pajtából kerül elő.
Évtizedekig állt a szénabálák között egy fehér dekorcsíkkal díszített piros Charger, amit feleségének vett első tulajdonosa. 1974-ben egy 18 éves fiú vásárolta meg a Daytonát. Családjának fatelepe volt, ő pedig orvosnak készült és azt tervezte, hogy ezzel az autóval megy le Panamavárosba a tavaszi szünetben. Az évek múlásával azonban már csak a kutyája használta a Daytonát, ezért a vezetőülés már használhatatlan és a sok állásban már moha nőtt a hátsó szárnyon.
Évekig győzködték a Daytona második tulajdonosát, hogy adjon túl a ritka izomautón, de csak pár éve látta be, hogy sosem fogja talpra állítani az autót. Fillérekért adta el a pajtában pusztuló Dodge-ot, ami már így is 60 milliót ér.
