A chicagói Brian Murphy világ életében kiscsomagok kiszállításával foglalkozott. Három évtized után úgy döntött, ideje, hogy a saját főnöke legyen. 2007 nyarán vásárolt egy Nissan Frontier (Európában Nissan Navara) pickupot, és belevágott a vállalkozásába.
A férfi naponta átlagosan 13 órát van úton, az igénybevételt a kezdetektől jól tűri a hátsókerék-hajtású pickup, olyannyira, hogy gazdája már a kezdetekben arról tréfálkozott, hogy meg sem áll egymillió mérföldig (1,6 millió km.)
Ma, 50 ezer üzemórával később ez sikerült is neki. Az autó 2020. január 27-én lépte át az egymillió mérföldes, azaz 1,6 millió kilométeres határt – illetve nem lépte át, mert a digitális számláló megállt csupa kilencesnél, de mivel az autó azóta is vidáman gurul, nem kérdés, hogy megvolt a szép kerek szám.
A Nissannak soha egyetlen fődarabja nem romlott el. Ma is az eredeti, négyhengeres motor és ötfokozatú kézi sebességváltó dolgozik az autóban, pedig komoly terhelést kap: évente átlagosan 124 ezer kilométert hajtja gazdája. A gyári tengelykapcsoló közel 1,29 millió kilométert bírt, a vezérműláncot 1,1 milliónál cserélte, elővigyázatosságból. A generátort és a hűtőt valamikor 720 ezer kilométer után, a vezetőülést 800 ezernél kellett cserélni. Murphy úr régi vágású autós: az olajat maga cseréli 16 ezrenként, karbantartásra az első naptól kezdve ugyanoda hordja a kocsit. Sofőrként soha nem használt GPS-t, és egyszer sem kapott közlekedési bírságot.
A Nissan North America hálája jeléül egy vadonatúj, 2020-as modellévi Frontiert ajándékozott Murphynek, aki nem igazán értette, miért, „hiszen teljesen jól fut a régi.” Mindenesetre köszönte szépen, örül a V6-os benzinmotornak, de aggodalmát fejezte ki az automata sebességváltó és az elektromos ablakok miatt: „Most, hogy sem váltanom, sem tekernem nem kell, új testmozgási lehetőségek után kell néznem.”
