710 példány készült a Bugatti Type 57-ből, de kétség kívül az a pár Atlantic a legritkább és a legértékesebb mind közül. A Type 57 viszont lényegében csak egy alváz, amire a tulajdonos maga dönthette el, hogy melyik karosszériaépítő tervez neki bódét. Az alapokat Ettore Bugatti fia, Jean tervezte és 1934-től kezdték el gyártani a franciaországi Molsheimben. Az 57C-k már kései darabok, ahogyan ez a Gangloff karosszériás Stelvio is 1939-ből.
1939 júliusában építették az 57834-es alvázszámú Type 57C-t és már Lockheed hidraulikus fékekkel szerelték, valamint teleszkópos lengéscsillapítókkal. A Stelvio kabrió karosszériát még a Bugatti rendelte meg a Ganglofftól, fekete színben, bordó bőr kárpitozással. A motorja maradt a 3,3 literes, sornyolcas, de a Roots kompresszorral a teljesítménye 160 lóerős. Az autó súlya valamivel több mint 950 kilogramm.
Első tulajdonosa Dr. Robert Perrin volt, aki Lyonban regisztráltatta az autót a 9141-PG rendszámmal, a dokumentáció szerint később Grenoble-ba költözött. Az 1950-es évek körül a Pennsylvania állambeli Valley Forge-ban élő, francia születésű diplomata, Paul Pazery bízta meg a Bugattikhoz értő Gene Cesarit, hogy keresse meg neki a legjobb Type 57-est. Ekkor talált rá a Stelvióra, melyet nyomban Amerikába szállíttatott.
Egyetlen árva baljós pontja sincs a Bugatti történetének, végig gondos tulajdonosai voltak, ezért tényleg csupán a kora miatt volt szükség egy teljes restaurálásra, hogy aztán olyan eseményeken csodálhassa meg a közönség, mint a Pebble Beach Concours d’Elegance. A Sotheby’s márciusi aukcióján akár 500 millió forint fölé is licitálhatják majd az árát.
