A Daciát emlegetve még mindig ez a típus sejlik fel komplett generációk agyában az emlékek között. A Renault 12-es másolata meghatározó része volt a román tájnak, és még mai is fut belőle bőven a közel kétmillió legyártott darabból. 

Határon innen és túl sokan gyűlölettel vegyes nosztalgiával gondolnak az 1300-as különböző verzióira, és garantáltan akadnak olyanok, akik szívesen látnák az autót prés alatt, felgyújtva árokba borítva satöbbi. 

Ennek oka az autót körüllengő minőségbeli problémák hada, de ettől függetlenül nem hiszem, hogy ilyen bánásmódot érdemel a gép. Nem az autót romboló kemény hajtással van gond, aminek gyakran roncstelep a vége. Egy tömegtípus szétrúgása teljesen rendben van, mert a lesajnált, unalmas autók ilyenkor pár percre hősökké válnak, vérbeli WRC versenyzőkké, rekorderekké. Főszereplők lesznek, és felejthetetlen pillanatokat okoznak.

Ezt a Daciát viszont szép csendben meg akarták fojtani. Kivitték a rétre, és lassan, értelmetlenül kínozták, áthajtottak pár pocsolyán, és ráengedték a helyi dühös embert, akinek még az ajtókat sem sikerült tisztességesen letörni. Majd miután megunták, hazaindultak, a Dacia pedig tette a dolgát.