A volán mögött ülve az út után a legtöbbet a kilométerórára pillantunk rá. Szinte állandó társunk lesz a látvány, hol áll a mutató, milyen gyorsan szalad a számok között, ez alapvető jellemzője a ma ismert autóvezetésnek.
Aki sok autóban ül, az a különbségeket is észreveszi, még a gyorsulás élményét is befolyásolja a számok elrendezése, illetve a skálázás. Nem mindegy, hogy egy 180 km/óráig írt műszeren szalad végig a mutató, vagy a 240-esen vánszorog.
Emellett ott vannak még az apró kis jelölések. A két vörös vonal, aminek küldetése igen egyszerű és könnyen érthető. A 30 és 50 kilométer/óránál elhelyezett jelzések két fontos sebességhatárt jelölnek: az európai országokban a lakóövezetekre, illetve lakott területekre jellemző legnagyobb megengedett sebességet.
Következetesen a Volkswagen autóiban láthatjuk ezt, náluk szinte minden modellben megtalálható a két vörös jelzés, még a digitális kijelzőkön is.
Ellenben a japán gyártók nem maszatolnak ilyesmivel, szinte kivétel nélkül nem használnak semmilyen jelölést.
A németeknél sem egységes a kép, a Mercedesnél ugyanúgy alkalmazzák a két vörös jelzést, mint a Volkswagen esetén, viszont a BMW már nem követi a konkurensek példáját.
Ha már Mercedes: öregebb típusoknál feltűnhet, hogy vörös vonalak helyett narancssárga sávok tarkítják a sebességmérőt. Ezek nem a maximális sebességhatárra figyelmeztetik a sofőrt, hanem a váltókezelésre.
A jó öreg Zsiguli esetén is hasonló a helyzet, a vörös vonalak a sebességhatárokat jelzik, mert ezekben a típusokban még opcióként sem volt elérhető a fordulatszámmérő.