Kékesszürke égbolton bánatosan kóborolnak a bárányfelhők a Dunakanyar felett. Az esőcseppek, mint a merész akrobaták ugranak a magasból. A legtöbbje nyomtalanul tűnik el a folyóban, szerencsésebbek nyugodt pocsolyába csobbannak és koncentrikus köröket hagynak maguk után, vagy megkapaszkodnak egy ébredező fa ágán.
Kevéske vízcseppnek jut csak az a megtiszteltetés, hogy végig gurulhat majd az alatta hömpölygő Bentley Flying Spur-ön. Mert a Bentley nem megy, hanem minimum vonul, de leginkább alatta forog a Föld.
Messze a kormány mögött halkan dorombol a biturbó W12-es. Abban az értelemben nem is hagyományos W-motor, hogy valójában két VR6-osból áll. Kizárólag a Bentley-nek készül és rettentően kompakt. Meg az utolsó csavarjáig gyönyörű.
Ha csak úgy andalog a Bentley, akkor annyi szűrődik át a dunyhányi szigetelésen, mintha egy távoli hajó gázkarján toltak volna picit. Annyira nem tétel ez a 2,5 tonna a 635 lónak, hogy az egyik VR6-os nem is dolgozik.
Benne tényleg csak suttog a csend, csak a fülnek kellemes zajok bukkannak fel olykor a térben. Vannak azok a neszek, amiből az ember tudja, hogy otthon van. Az ódon kastélyok könyvtárában a fáradtan recsegő fapadló vagy a nyitott ablak mellett lustán lengedező nehéz brokát függönyök hangja ilyen.
Valószerűtlenül puha kispárna ül a hátsó fejtámlákon és nem ok nélkül. A Flying Spur hátsó ülései a végtelenségig állíthatóak és olyan relaxáló vagy épp élénkítő masszázst kínálnak, mint semmi más.
Kérésre illedelmesen kinyújtja az érintős vezérlőpanelt a középkonzol és egy gombbal elsötétíthető minden ablak. Egyszerre húzódik el az összes motoros függöny és a hatalmas napfénytető árnyékolói. Már csak a kézműves Naim hifi muzsikusaitól kell kérni egy alkalomhoz illő nótát.
Biztos vagyok benne, hogy a megfelelő kombinációban képes háborítatlan álomba ringatni a pufók, háromkamrás légrugóin lebegve. Hiába vannak alatta gigantikus méretű felnik, meg a gumi utolsó morzsájáig kapaszkodó össszkerék-hajtás.
Úrias móka sofőrös limuzinnak használni a Flying Spur-t, de még mindig a vastagra szabott kormány mögött a legjobb tekerni bele a kilométereket. Érzésre masszív gép, de nem egy beláthatatlan óceánjáró.
48 voltos rendszer feszíti az aktív kanyarstabilizátorait és ezért nem csak lágyan libbenős tud lenni, hanem sportosan feszes is. Sport módban csak feltűri az ingujját, és párbajra kész. Tűzerő az bőven akad hozzá: 900 Nm nyomatékkal (@ 1350-4000) már hegyeket lehet mozgatni. A 8 sebességes, duplakuplungos automata pedig mesterien osztja be.
Súlyos gép, de gyönyörűen él a vezető keze alatt. Egészen beszédes és direkt, amiben jó része van az összkerék-kormányzásnak is. Igazi mágia, ahogy az 5,3 méteres autót összehúzza. Gázfröccsökre kéjesen nyúl a 100-as benzinért és törvénytelen hangok törnek fel az elegáns, króm kipufogókból, amiket aztán heves ropogás kísér a legvégén.
3,8 másodperc alatt van 100-on és szerintem ezt bármikor és bárhogyan megcsinálja. Olyan, mint fényesre suvickolt quarter brogue-ban berúgni a végtelen erő kapuját. Modortalan tett elsüllyeszteni a vastag szőnyegben a gázpedált, de nincs az az önuralom, ami elé tudna állni. Mámorító, ahogy minden átkozott fordulattal egyre kegyetlenebb módon tol a horizontig.
Háborítatlan vezetéshez egy gombnyomásra átlendül a széles érintőképernyő három, míves kis órácskára. A vastagon lakkozott, tökéletesre polírozott fabetétben külső hőmérséklet, iránytű és stopper van. Mind közül ez a trió a kedvenc részletem.
Luxuslimuzinhoz illendően a Bentley Flying Spur egészen káprázatos minőségű. Minden parányi részlete a helyén van a szellőzők melletti króm tolattyúktól a masszív váltókarig. Három kilométernyi cérna kanyarog az öltésekben. A kézzel varrott kormányhoz öt méternyit használnak el. Szép a mindenhol felbukkanó gyémánt mintázat, de az ajtókárpitok háromdimenziós bőrözése az igazi ínyencség. Ezt tényleg csak a Bentley tudja.
Északon legelésző marhák bőrébe kötik az egész utasteret. A fent nevelkedő bikákat a cudarabb időjárás miatt alig csipkedik a böglyök, ezért nagyobb eséllyel hibátlan az anyag.
Ez a gondosság mutatja, hogy miről szól igazán egy olyan 100 milliós limuzin, mint a Bentley Flying Spur. A legmodernebb vezetéstámogató rendszerek működése szinte észrevehetetlen, csak jó komornyikként szolgálnak. Masszázs is van már rengeteg autóban, de nem ökölnyi bakelitgolyók mászkálnak az üléseiben.
Hidroformázott alumíniumból préselik a karosszéria lemezeit, ettől lesz a nagy felületekből kipattanó néhány él igazán penge. Az ‘50-es évek csodás autóira emlékeztet a függőleges króm hűtőráccsal és a büszkén trónoló szárnyaló B betűvel és a hangsúlyos sárvédőivel. Pazar minden részlete a kristályként csillogó fényszóróktól az utolsó elrejtett B betűig.
Parádés minőségű héj alatt nagyon harmonikus gép van. Mindenből a legjobbat kapja és ettől lesz kiváló.
A gödöllői Grassalkovich-kastély
Mária Terézia bizalmasa, gróf Grassalkovich Antal még a 18. században építtette a gödöllői kastélyt Mayerhoffer András tervei alapján. Magyarország egyik legnagyobb barokk kastélyát több szakaszban építették. A kettős U alakba rendezett épületnek nyolc szárnya van, 170 négyzetméteres díszterme kiemelt helyen, a kastély főépületének utcafrontján kapott helyet. A gróf miatt gyakran fordult meg a folyosóin Mária Terézia.
1746-ban kezdtek neki a több éves építkezésnek, ami után két szárnnyal bővült a kastély. A déli szárnyában istálló és szénapadlás található, az északiban pedig római katolikus templom. Grassalkovich Antal fia évtizedekkel később a korszak legszínvonalasabb színháztermével egészítette ki a kastélyt. Miután 1841-ben kihalt a Grassalkovich család férfi ága, a birtokot báró Sina György vette meg. Simon fia 14 évre rá egy belga banknak adta el.
Mai formája az Oszták-Magyar Monarchia időszakához kötődik, amikor Ferenc József és Erzsébet királyné pihenő rezidenciájaként szolgált. Sötét felhők gyűltek a kastély fölé a második világháború idején. A szovjet katonák raktárnak, laktanyának és istállónak használták. A korábbi berendezési tárgyakat vagy elszállították vagy helyben elpusztították. A szovjet csapatoktól csak a ’90-es évek elején szabadult meg a kastély. Csodálatosan felújítva, korhű berendezéssel ma remek múzeumként működik és rendezvényeknek ad helyet.
Elképesztő élmény volt csak a Bentley fotózása közben is felfedezni, mennyire hatalmas a kastély, mekkora birtokot kellett régen és ma is mesteri rendben tartani. Flying Spurral gurulni az alvó szökőkutak és a katonásan rendezett fák mellett vagy beállni a díszudvar közepére… ezek olyan pillanatok, amiket valószínűleg örökké mesélni fogok.
Fotó: Földes Attila