Fontos megrendelés futott be 1972-ben a Lamborghini Sant’Agata-i központjába. Ekkor már a Miura utolsó példányai készültek, ezért még épp időben rendelte meg sajátját a szaúdi királyi család. Az autó könnyen felismerhető az első kerekek előtt lévő kis légterelőiről. Ilyet mindössze két példányra szereltek. De feltűnő a szürke metálfényezés is, aminek olasz neve akkor is sokat mond, ha korábban csak pizzarendelések alkalmával találkozunk a nyelvvel: Grigio Fantastico Metallizzato.
1971-ben mutatták be a Miura P400 SV-t, amiben a 4 literes, V12-es motort komolyan átdolgozták. Az új vezérműtengely és a Weber karburátorok további 15 lóerőt hoztak a középre keresztbe beépített motorból a korábbiakhoz képest. Az SV már 385 lóerőt tud 7850-as fordulaton, mellé 400 Nm nyomatéka van 5750-től. 6 másodperces 100-as sprintidőre képes, végsebessége 290 km/óra. Mindössze 150 darab készült az SV-ből, de ez a narancssárga-szürke bőrbelsős darab ezek között is egy nagy fogás.
Azon 96 Miura SV egyike, amiben már osztott olajteknő van. Ezért már a váltó és a motor kenéséhez is megválaszthatták külön-külön a megfelelő olajat. Mellette enyhítette azokat az aggodalmakat, amelyek szerint a sebességváltóból származó fémforgács a motorba jutva súlyos károkat okoz, ezen kívül megkönnyítette az opcionális sperr beszerelését is.
Egészen a 2000-es évek elejéig nem mutatkozott sokat a Miura, aztán a királyi család tulajdonában lévő nagy raktárban találták meg, kartondobozok alatt. Rijádi fellelésekor mindössze 3800 kilométer volt az autóban, amit 2005-ben megvásároltak és Amerikába szállítottak. A restaurálása 2 éven át tartott, és akkor kapta meg az eredetitől eltérő színét. Azóta 5759 km van a Miurában, ami meglehetősen kevés – az autó történetével együtt pedig igazi különlegessé teszi.
